Lénárt Anna Gyulán született, Battonyán él. Már nyolc éve a
Verslista tagja. Igaz, csak ritkán tűnik fel egy-egy írásával
antológiáinkban és folyóiratainkban, de a battonyai írótábor révén
sokan ismerik. 2017-ben lakóhelyén volt a Verslista születésnapja,
így egy kicsit jobban megismerhettük őt is, de azóta sok minden
történt.
– Anna, mesélj nekünk egy kicsit a gyermekkorodról, tanulmányaidról, a munkádról!
– Gyermekkoromban Lőkösházán éltem. Az általános iskola befejezése után Battonyára kerültem gimnáziumba. Itt találtam magamnak párt, de a sors úgy hozta, hogy 17 év után elváltunk. Három gyermekem van. Felnőttfejjel elvégeztem két főiskolát is. 2000-től a Battonyai Polgármesteri Hivatalban dolgozom. Én “rontom el” a párok életét, anyakönyvvezető vagyok, és minden mást elvégzek, amivel a jegyző megbíz.
– Hogy jött az írótábor ötlete? Szerinted mi népszerűségének oka?
– 2017-ben a Verslista születésnapját tartottuk Battonyán. Innen jött az ötlet, hogy össze lehetne fogni a táborral az író- és művésztársadalmat. A népszerűségnek a titka a sok program, a műsorok, a kiállítások, és bízom benne, hogy az én személyiségem is szerepet játszik benne.
– Mióta írsz? Mi indított rá?
– Tízéves koromban írtam először egy magyarórai feladatra. Prózai írás volt, ami a három- és négylevelű lóheréről szólt. Utána csak úgy jöttek a gondolatok, de már versben fogalmaztam meg. Sokat írtam megrendelésre, hol szerelmest, hol búcsúzóst… Azóta leszoktam a szerelmes versek írásáról, ma már az élet ad témát. Felnőttkoromban kezdtem novellákat írni.
– Hol olvashatunk a Verslistán kívül tőled? Van önálló novellás- és versesköteted is. Tervezel esetleg újabbat a közeljövőben?
– Több internetes oldalon jelennek meg írásaim a sajátomon (Lelkek tánca) kívül. Két kötetem jelent meg: a “Lelkek tánca” verseskötet és a “Fagyos ölelés” című novelláskötet. Most készül a “Tenyeredben rejtve van” verseskötetem. Több antológiában is szerepelnek írásaim.
– Már nagymama vagy. Szívesen hallanánk pár szót a családodról.
– Egyedül élek, de nem magányosan. A gyermekeim Budapesten, Szegeden és Battonyán élnek. 21 unokám van, hét vér szerinti és tizennégy “lízingelt” – szoktam viccesen mondani, a gyermekeim nevelőszülők. Sok boldog percet élek meg velük, ami mindenért kárpótol az életben. A nyár velük telt el, szeretetben, sok-sok programmal. Az unokáim szeretik a verseket, és legnagyobb örömömre jó barátságban vannak a rímekkel.
– A család és az írás mellett jut időd még valamilyen elfoglaltságra? Van még hobbid?
– Mostanában keveset írok, a munkám és a család kitölti az életem. Ha úgy adódik, szívesen látogatok írótalálkozókat. Ha hobbinak lehet nevezni, szeretek főzni…
– Vannak terveid, álmaid, vágyaid?
– Mint mindenkinek, vannak terveim, álmaim és vágyaim, de még maradjanak rejtve. Bízom a jó Istenben, hogy megvalósulnak…
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)