Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
HERCZEG-VECSEI KATALIN
Herczeg-Vecsei Katalinnal az 1150 haiku és 1150 apeva kötetek bemutatóján találkoztam személyesen, azonnal megfogott szelíd, csendes, mosolygós lénye. Tavaly csatlakozott a Verslistához, s bár meg-megmutatta magát néhány kis írása által, szerénysége kíváncsivá tett.
– Kedves Katalin! Tapolcán élsz. Itt is születtél? Mit jelent neked ez a város?
– Igen, itt születtem, a Tapolcai-medence szívében, és kisebb-nagyobb kitérők után visszatértem a gyökerekhez, szülővárosomban telepedtem le. Igazi lokálpatrióta vagyok, a Balaton és a várost körülölelő tanúhegyek szerelmese.
– Egy helyi középiskolában tanítasz. Mesélj egy kicsit erről! Tanárként mire vagy a legbüszkébb?
– A tapolcai Batsányi János Gimnáziumban tanítok angol és olasz nyelvet. Jó a kapcsolatom a diákjaimmal, nagyon büszke vagyok arra, hogy sok egykori tanítványom rendszeresen keresi a társaságom, több év elteltével is az életük részének tekintenek. Sajnos a harmadik szakomat, a magyar nyelv és irodalom tantárgyat jelenleg nem tanítom, de régi vágyam volt, hogy a kreatív írást becsempésszem a nyelvtanításba is. Az Amerikai Egyesült Államok kultúrájáról, látnivalóiról összeállítottam egy kétnyelvű haikukat tartalmazó gyűjteményt. Az angol nyelvi órákon bemelegítő, íráskészséget fejlesztő feladatokként használhatók ezek a versek, melyeket édesapám illusztrált. Ez a kiadvány (Across the USA – Amerikán át) 2016 júniusában magánkiadásban jelent meg a Könyvműhely gondozásában.
– Az íráson kívül mivel töltöd szívesen az időt? Úgy érzem, jó barátságban vagy a természettel…
– Szüleim tanításának köszönhetően kisgyermek korom óta a szabadidő aktív eltöltésének híve vagyok. A családom imádja a természetet, nagyon szeretünk utazni, kirándulni, vízközelben lenni. Hárman vagyunk testvérek, van egy nővérem és egy öcsém. Rendszeresen közös túrákat szervezünk, most már 3 generáció együtt. A művészetek, a színház, az irodalom iránti szeretetemet is a szüleimtől örököltem. Édesapám fest, rézdomborításokat és szobrokat készít, anyukám nagyon jó képzelőerővel rendelkezik. Általános iskolás koromban sokat tanultunk együtt, ő ösztönzött arra, hogy a kötelező iskolai fogalmazásokon kívül is írjak az élményeimről, gondolataimról. A konyhaasztalnál meséket, történeteket agyaltunk ki együtt, miközben ő főzött.
A férjem is sokszor ötletgazdája az írásaimnak. Van egy 15 éves leányunk, akit a zene és a színház világa babonázott meg, évek óta aktív tagja a Tapolcai Musical Színpadnak.
– Mióta írsz? Mi indított el? Kik voltak /vannak rád hatással?
– Mindig nagyon szerettem olvasni. Tanulmányaim során hamar kiderült, hogy a humán tárgyak érdekelnek, kezdetektől az irodalom szerelmese vagyok. Általános iskolás koromban számos versmondó és irodalmi versenyen mérettettem meg magam. Gimnáziumban kezdtem el verseket írni. Nagy hatással volt rám József Attila és Pilinszky János költészete.
A gimnázium elvégzése után magyar-olasz szakra nyertem felvételt, itt még jobban elmélyült az irodalom iránti szenvedélyem. Első írásaim a főiskola irodalmi folyóiratában, a havi rendszerességgel megjelenő Mandragórában, illetve a tapolcai heti lapban jelentek meg. Eleinte különböző műfajokkal és verseléssel próbálkoztam, kerestem önmagam és a saját stílusom. Mindig a rövid, lényegre törő, csattanós versek álltak közel hozzám, Fodor Ákos haikuköltészete és Tandori Dezső haikufordításai nagy benyomást tettek rám. 2011 nyarán írtam első haikuimat egy kilenc napig tartó, a Balatont megkerülő gyalogtúra során. A táj szépsége, az ember kicsiny mivolta, esendősége, zarándoklatom élményei voltak az első témáim. Ezek a versek 2013-ban jelentek meg a Könyvműhely válogatás antológiájában, az „Őszi varázs”-ban.
– Nagyon szép eredményeket értél el haikuiddal pályázatokon. Pár éve „A múlt gyökereiből építkezem” c. kiállításon szerepeltek haikuid a kiállított képek alatt. Kérlek, ezekről is szólj pár szót!
– 2016. november 16-án „A múlt gyökereiből építkezem” címmel rendeztek képzőművészeti kiállítást édesapám, Vecsei János festményeiből, rézdomborításaiból a tapolcai Tamási Áron Művelődési Központban. Apukám képzőművészeti alkotásokban megfogalmazott gondolatai, érzései mélyen kötődnek múltjához, népéhez, családjához és ahhoz a tájhoz, ahol él. Az ő alkotásai által ihletett haikuim a képek alatt kerültek elhelyezésre azok gondolatiságát erősítve. 2019 nyarán Nemesvitán volt édesapámnak egy újabb önálló kiállítása, ahol szintén olvashatóak voltak a festmények mellett a haikuim.
– Olvastam, hogy néhány éve városodban a Wass Albert Könyvtárban és Múzeumban egy Finn est keretében elhangzottak finnországi úti élményeidből született haikuid. Mesélj erről is!
– A Tapolcai Finn Barátok Köre Egyesület tagjaként alkalmam nyílt Finnországba utazni, az utazás során írt haikuim az egyesület 10 éves jubileumi kiadványában jelentek meg saját fotókkal és édesapám festményeivel illusztrálva. 2015 novemberében Németh István Péter költő szervezett egy zenés, irodalmi finn estet, ahol elhangoztak ezek a haikuk. 2016 júniusában pedig ugyancsak az ő szervezésében „A Balaton dicsérete” című tematikus esten balatoni haikuimat olvasta fel nagy örömömre egy tanítványom.
– Hol olvashatjuk még írásaidat? Tervezel a közeljövőben önálló kötetet?
– A Clavis Irodalmi Ügynökség által meghirdetett „56 szó ’56-ról” pályázatra beküldött haikucsokrom bekerült a 2017 márciusában megjelent azonos című antológiába.
A Napút irodalmi folyóirat tematikus haiku pályázatain három ízben sikerült a folyóiratba beválogatott szerzők közé kerülnöm. A Kortárs Magyar Irodalom Verslista Csoportjának 2019 óta vagyok tagja, a csoport jóvoltából írásaim bekerültek az „1150 haiku”, a „Sodrásban” című antológiákba, illetve a „Képzeld el…” irodalmi folyóiratba. Jó lenne a közeljövőben egy önálló haiku kötettel előállni, amelyben az írások mellett édesapám képeit szeretném illusztrációnak.
– Köszönjük szépen a színes, tartalmas bemutatkozást, remélem, hamarosan lapozgathatjuk ezt a különleges kötetet!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)