A csendes szavú haikumester, Herczeg-Vecsei Katalin Tapolcán él, itt tanít angol és olasz nyelvet a Batsányi János Gimnáziumban. Itt született, itt telepedett le, írásai csodálatos tükrei a Balatonnak és a környező tanúhegyeknek. Mosolya, sugárzó harmóniája üdítőleg hat mindannyiunkra összejöveteleinken.
– Kata, a 2020-ban készült közelképedben elmondtad, hogy kezdetektől az irodalom szerelmese vagy, gimnazistaként kezdtél írni, és a Balaton körbekerülése alatt találtad meg kedvenc formádat, a haikut. Beszéltél arról, is hogy nagy hatással volt rád József Attila és Pilinszky János; Fodor Ákos haikuköltészete, valamint Tandori Dezső haikufordításai ragadtak meg. Vannak újabb kedvenceid, felfedezettjeid? Kit, mit olvasol szívesen? Megérintett valami újabb téma, szerző?
– Annak ellenére, hogy továbbra is a klasszikus haikuk a kedvenceim, szívesen olvasok modern haikukat is kortárs szerzőktől. Közösségi oldalakon több haikus csoportnak tagja vagyok, általában ezeken a helyeken találkozom a szerzőtársak írásaival. Ami az epikát illeti, nemrégiben jelent meg volt egyetemi csoporttársam, Cser Kovács Ágnes Zárvatermők kertje című családregénye. Nagyon megérintett a regény hősnőjének sorsa, könnyű vele azonosulni, olyan, mintha olvasás közben én is a családja részévé válnék, vele együtt sírok és nevetek. Ági első regénye lehengerlő stílusú, tiszta szívből ajánlom mindenkinek.
– Sorban nagyon szép eredményeket érsz el haikuiddal neves pályázatokon. Örömmel olvassuk újabban igényes haibunjaidat is, és egyéb formában is meg-megvillansz. Keresed a megújulási lehetőségeket?
– A haiku versformájában érzem magam a legkényelmesebben, leginkább ez illik a személyiségemhez, de az élet minden területén igyekszem folyton megújulni, így az írásban is. Úgy gondolom, hogy a nagyepika formáiban nem tudnék alkotni, de a kisepikai műfajokban (novella, mese, anekdota) szívesen kipróbálom magam.
– Történt valami változás az életedben, gondolkodásodban a három évvel ezelőttihez képest?
– A járvány alatti kényszerkarantén befolyásolta mindannyiunk életét, az enyémet is, ez érezhető a gondolkodásomban, az írásaimban is.
– Az Amerikai Egyesült Államok kultúrájáról, látnivalóiról szóló, kétnyelvű haikukat tartalmazó köteted kapcsán meséltél terveidről. Sikerült-e a kreatív írást becsempészned a nyelvtanításba? Van, amire vagy akire büszke vagy tanári pályádon?
– Sokszor használom a tanórákon az angol nyelvű haikukat gondolatébresztőként. Sok diákomra nagyon büszke vagyok, többen olyan munkakörben dolgoznak, hogy a munkájuk során idegen nyelven kell kommunikálniuk szóban és írásban is, és remekül helytállnak.
– Olvashattuk, hogy az íráson kívül szívesen töltöd szabadidőd családoddal együtt a természetben. Fedeztél fel új szépségeket mostanában? Jártál valamilyen különleges helyen? Jut idő esetleg más hobbira, elfoglaltságra is?
– Igyekszünk minél több helyet bejárni idehaza, és amikor csak tehetjük, külföldön is. Legújabb szerelmem Toscana, múlt ősszel volt lehetőségem a férjemmel felfedezni a térség földrajzi, történelmi, művészeti, gasztronómiai csodáit. Szívesen örökítem meg az emlékeket nemcsak írásban, hanem fotókon is.
– Elárultad nekünk, hogy lányod aktív tagja a Tapolcai Musical Színpadnak, s erre joggal lehetsz büszke. Milyen előadásokban szerepelt mostanában? Ez az útja? Vagy szeretetteljes hobbi marad? Merre, hogyan tovább? Mi a célja? Rá hogyan hat az irodalom ill. édesanyja tevékenysége?
– Réka lányom idén töltötte be a 18. évét, most érettségizett kiváló eredménnyel. A Tapolcai Musical Színpadnak hét évig volt tagja, ezt követően Veszprémben, a Dal-Ma Musical és Zenés Színpad társulatában tevékenykedett három évig, ahol Völler Adél magánénektanár és Módri Györgyi, a veszprémi Petőfi Színház színművésznője foglalkozott vele. Ebben az évadban az Abigél című musicalben Zsuzsanna nővért, Az operaház fantomjában Christine-t, a Fame-ben pedig Miss Bellt alakította. Réka nagyon szereti az irodalmat, imád olvasni, nagyon jó érzéke van az íráshoz is, de az írás helyett a színjátszást választotta, felvételt nyert Budapestre, a Bánfalvy Ágnes Színészképző Szakgimnáziumba.
– Tiszta szívből gratulálunk mindehhez, s teljen Rékának is, nektek, a családnak, a rokonoknak is, s mindenkinek, aki hallja, látja, nagyon sok örömötök, öröme ebben! Őrizzétek, műveljétek, adjátok tovább a tehetséget, ami családotokat jellemzi!
– Köszönjük szépen Réka nevében is.
– Édesapád festményei szerepelnek miniköteteid borítóján, és volt már közös kiállításotok is. Terveztek a közeljövőben újabb hasonló feltárulkozást akár kiállítás, akár könyv formájában?
– Mindenképpen. Édesapám nagyon aktív, rengeteg terve van. Októberben lesz egy önálló kiállítása Veszprémben, ahol a műalkotásai mellett szerepelni fognak az általuk ihletett haikuk is.
– Örömmel halljuk, és várjuk a további megjelenéseiteket is… Milyen terveket dédelgetsz még? Mire vágysz?
– Nagyon tetszenek a Kortárs Magyar Irodalom Kiadó minikötetei, biztosan szeretnék még belőlük, de tervezek összeállítani egy olyan kötetet is, ami nem haikukat, hanem más versformákban írt költeményeket fog tartalmazni. Természetesen ezeknek borítójára is édesapám festményeiből szeretnék választani. Ezen kívül arra vágyom, hogy minél több időt tölthessünk együtt a családdal egészségben.
– Így legyen, Kata, sok örömötök teljen aktív tevékenységeitekben, sok-sok együtt töltött boldog időt, s jó egészséget mindehhez!
Kata igazán szerény, ám magas szinten alkot kedvenc versformáiban, így idén megkapta a Kortárs Magyar Irodalomért Díjat. Heti játékainkon ugyan ritkábban vesz részt, de nyílt pályázatainkon nagyon igényes lírai haibunjaival többször az élbolyban végzett, és már sok nívós haikuversenyen, -pályázaton kiváló eredményeket ért el. Két nagyon színvonalas mini haikukötete (Balatoncseppek, Szirmaim) is megjelent egy éven belül, s reméljük, hamarosan újabbakkal (és más kötetekkel is) gazdagítja gyűjteményünket.
Gratulálunk!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)