Jalcs Irén: Alkotói közelkép
HOLÉCZINÉ TÓTH ZSUZSA
– Nem olyan régen csatlakoztál a Verslistához, de neved ismerősen cseng mindenki számára, mert olyan sok történettel ajándékoztál már meg minket. Mesélj magadról… arról az útról, ami az írásig vezetett.
– Kecskeméten születtem 59 évvel ezelőtt, ott is éltem és dolgoztam, de 15 évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk a férjemmel és a fiammal. Harminc évig vezető beosztásban dolgoztam az OTP banknál. 2015 óta nyugdíjas vagyok, és ettől kezdve mondhatom azt, hogy az írás lett a szenvedélyem. Elvégeztem egy kreatív írástechnikai tanfolyamot, ami csak megerősített abban, hogy gyerekkori, dédelgetett álmomat valóra váltsam. Mindig is érdekelt az irodalom, és kedvenc tantárgyam is volt. Népművelés- könyvtár szakra szerettem volna jelentkezni az érettségi után, de Apukám halálával az álmomat fel kellett adnom.
– Gyakran mondogatod, hogy a Verslista az a közösség, amely inspirál arra, hogy egyre többet írjál.
– Igen, ez így van. A tanfolyam elvégzése után találtam rá erre a közösségre, ahol nagyon jól érzem magam, és a heti, havi játékok mind olyan érzéseket és gondolatokat ébresztenek bennem, hogy úgy érzem, írnom és indulnom kell ezeken a pályázatokon.
– Szép eredményeket értél el ezekkel az írásokkal. Több mint tíz alkalommal te voltál az adott játék nyertese. A Sodrásban 2016 antológiában is olvashattuk már két novelládat. Nemrég készült el bemutatkozó blokkod is, amiről videófelvétel is készült. Tagja vagy az Irodalmi Rádiónak, és hamarosan netköteted is megjelenik. Úgy érzem, nagyon szép utat jártál be rövid idő alatt. Boldognak érzed magad?
– Igen, de még oly sok álom van előttem, amit szeretnék megvalósítani. Szeretném kézzelfogható könyv formájában is megjelentetni írásaimat.
– Miért fontos ez számodra?
– Írásaimmal igyekszem emléket állítani a tanyavilágban élt embereknek, a családomnak és az OTP bankban megismert embereknek, mesélve azokról a bizonyos hatvanas évekről. Hétköznapi küzdelmek, sorsok, megdöbbentő tények, amit nem lehet és nem is szabad feledni.
– Apáink történetein túl a társkeresés, az együttélés mind novelláid témái, de folytathatnám még a sort. Olyan történetek ezek, amelyek a társadalom széles rétegének szólnak. Idős és fiatal is talál olyan olvasnivalót, ami számára fontos lehet, vagy talán még az élete is megváltozhat általa.
– Hiszem, hogy megtalálom azt a közönséget, amely fogékony az én írásaimra.
– Hogyan tovább?
– Adni szeretnék történeteimmel az embereknek az olvasás élményén túl hitet, erőt, mosolyokat és néha könnyeket is. Tudom, sokan hasonlóan éreznek, mint én, csak nem tudják ezeket az érzéseket szavakba önteni. Nekik is segítség egy-egy történetem. Számomra fontos, hogy adni tudjak az embereknek, mert eddig is mindig próbáltam segíteni, csak akkor még nem az írásaimon keresztül. Befektetési és életvezetési tanácsokkal próbáltam enyhíteni az emberek gondjain.
– Jól érzem, hogy érlelődnek benned olyan gondolatok, amelyekből vers születik majd?
– Mikor kezembe vettem a tollat, még nem gondoltam arra, hogy valaha is verset írjak, de valóban úgy érzem, hogy verseimet is olvashatjátok hamarosan. Bemutatkozásom nem lenne teljes, ha nem említeném meg a 26 oldalas izraeli képes úti beszámolómat és haiku-próbálkozásaimat is. Nagyon sok olyan rejtett képességet hoz felszínre bennem a Verslista, amire nem is számítottam.
– Várjuk a verseket és a prózákat is . További sok szép és sikeres évet kívánok. Köszönöm a beszélgetést.
– Én köszönöm, hogy mesélhettem arról, mit jelent számomra az írás, és milyen álmaim vannak.
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)