Közelkép: Horváth-Tóth Éva – 2021

Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
HORVÁTH-TÓTH ÉVA

Horváth-Tóth Éva még a Pundurka csoportban tűnt fel érzelemdús, mély gondolataival, s nemrég csatlakozott a Verslistához, ahol már több játékot is megnyert. Lelkesen részt vesz a Magyar Irodalmi Rovat, valamint a Kortárs Tükör Irodalmi és Művészeti Magazin munkájában, és több irodalmi oldalon is rendszeresen felbukkan írásai mellett mosolygós lénye, s jónéhány képre szerkesztett verse is. Nemrég jelent meg első verseskötete.

– Debrecen, Hortobágy és Karcag. Mit jelent számodra ez a három település, kedves Éva, kérlek, mesélj erről!

– Debrecenben születtem, itt szereztem diplomát a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán tanító – magyar nyelv és irodalom műveltségi területen. Csodás emlékeim vannak ezekről az évekről, szerettem az élénken lüktető várost, a lehetőségeket. Magamra találtam ezen a helyen. Hortobágy a szülőfalum, gyermekéveim itt teltek. Írásaim nagy része az itt szerzett élményekből, ingerekből táplálkozik. Szeretem a település természetközeliségét, viszonylagos háborítatlanságát. Gyakran van honvágyam, pedig régen elkerültem onnan. Több mint húsz éve „átutazóként” látogatok haza, s ilyenkor mindig kellemesen feltöltődik a lelkem. Karcag a jelenlegi lakóhelyem, főiskola után itt kaptam munkát úgy 12 éve egy általános iskolában. Úgy érzem, ez még nem a végleges otthonom. De ki tudja?

– Most még otthon vagy kislányoddal, de hamarosan visszamész dolgozni. Mivel foglalkozol, és milyen örömökre, nehézségekre számítasz munkádban?

– Halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket tanítok alsó tagozaton. Kimaradt pár év, s a jelenlegi helyzet rengeteg új kihívás elé állította a pedagógusokat is, mégis bízom abban, hogy sikerül zökkenőmentesen visszarázódnom. Cigány gyermekeket tanítani éppen annyi nehézség és öröm, mint bármilyen más származású gyermekkel foglalkozni. Jelenleg el sem tudom képzelni, hogy máshol tanítsak. Inkább hivatás ez, mint munka. Nagyobb nehézségnek érzem az okostábla működésének elsajátítását, mint bármi mást. A technika új vívmányai a komfortzónámon kívül eső dolgok. Apró örömökre számítok, abból viszont nagyon sokra!

– Mi indított először írásra, mi erősített meg, kik támogattak, biztattak kezdetben? Milyen sikereket értél el időközben, s mire vagy a legbüszkébb?

– Nem emlékszem, gyerek voltam még. A középiskolában, majd a főiskolán újra nekiveselkedtem. A szerelem – mi más? – sarkallt arra, hogy papírra vessem szívem heves dobbanásait. De ez nem elég kitartó múzsa, hisz hamar felhagytam az írással 2019 tavaszáig. Előtte decemberben szívműtétet hajtottak végre hét hónapos kislányomon, s nagyon rosszul éltem meg ezt az időszakot. Embert próbáló volt, kiváltképp, hogy a műtét után nem jöttek jó hírek. A lelki terhek mellett kellett valami, ami megnyugvást ad, ha már elcsendesedett a nap. Jöttek a sugallatok, a szavak, amik összeálltak versszerű dolgokká. A férjem, valamint a Sumida folyó hídja Kulturális Magazinnál Cseke Ibolya lelkes biztatása, majd az online megjelenés sikere nagy löketet adott a továbbiakhoz.

A siker kifejezés viszonylagos. Bármit tudok értékelni, mindenért hálát adok. Semmiről nem gondolom, hogy az nekem kijár. Sikerként könyvelem el, hogy vannak, akik szeretik olvasni az írásaimat, és azt is, hogy eljutnak az emberekhez a gondolataim. Megérinti őket, és gondolatokat, érzéseket indít el bennük. Hatalmas öröm, mikor a zsűri kiválasztja nyertesnek egy versemet, történetemet, és az is, ha megjelenhetek. Boldogság, ha megkeresnek – mint most Te is –, és érdeklődnek az írásaimról. Hatalmas meglepetés volt a Telenor karácsonyi reklámjában szó-morzsáimmal részt venni, ám legnagyobb sikerem mégis saját kötetem elkészülte volt. Olyan lett, amilyennek elképzeltem! És siker az is, ha örökmozgó kislányom mellett sikerül meginnom egy kávét. Az sem baj, ha hideg.

– Kik – esetleg mely művek – voltak rád hatással? (Nemcsak az írás, de az élet területén is kíváncsiak vagyunk, kik határozták meg gondolkodásodat, pályaválasztásodat stb.)

– Most kiderül minden kis titkom. Kislánykoromban beleszerettem a kosztümös filmek múltidéző bájába (ez a szerelem azóta is tart).
A pedagóguspálya felé két sorozat, és azoknak egy-egy szereplője terelt. A Lucy Maud Montgomery kanadai írónő tollából származó Anne Shirley kalandjaiban a főszereplő karakán, talpraesett, céltudatos Anne-je, valamint a Váratlan utazás szigorú, kérlelhetetlen, rendszerető, titkon vajszívű Hetty Kingje. Nagyon szeretem Kosztolányi Dezső, Károlyi Amy, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Tóth Árpád, Weöres Sándor, József Attila, Fekete István, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Jane Austen és a Brontë-nővérek írásait. Az utóbbi két évben, mióta becsatlakoztam a kortárs irodalom sietve pulzáló forgatagába, újabb szerzőkkel bővült a gondolkodásomat meghatározó írók, költők listája. Vannak versek, írások, amiket időnként előveszek, szeretem újra elolvasni. Jó érzés a lelkemnek.

– Tudom, kislányod nagyban hozzájárult, hogy a Szívdobbanás versek lett első könyved címe. Mesélnél egy kicsit róla? Ő szereti a verseket, a verseidet? És persze a kötet létrejöttéről is szívesen hallanánk. Mit szól hozzá a családod, az ismerősök?

– Emma. Egy csodálatos lélek, míg élek, hálás leszek neki, amiért kiválasztott arra a gyönyörű „feladatra”, hogy az anyukája lehetek. Ő ihleti az Emma-verseket. Legszebb érzéseim múzsája. Neki szánt verseim közül van, ami úgy született, hogy esti mese helyett egyszer csak ritmikus, rímes sorokká formálódtak gondolataim. Előfordul, hogy besegít egy-egy szóval, igyekszem elraktározni a fejemben, s amikor elalszik, lejegyzem. Ezek amolyan gyermekversszerűségek. Egy darabig „sláger”, aztán lecseréljük egy Bogyó és Babócára. Talán majd amikor nagyobb lesz, és nyitott is az írásaimra, szívesen olvassa majd. A döntés az ő kezében van / lesz.

A kötet ötlete nálam is úgy jött, mint sok versírónál: „Nnna, majd egyszer lesz saját is!” – felkiáltással, miután a többedik antológiában megjelentem. Nem volt időpont kitűzve, csak hittem, hogy lesz. Nem vártam kiadóra, nem érzem magam elég jónak ilyesmihez. De egy könyvet mindenképpen szerettem volna, mert gyarló vagyok, és dolgozik bennem az ego. Ősszel a csillagok állása azt jelezte, itt az idő, és az addigra már kész kötettel a fejemben, meg persze a számítógépem mappáiban, megkerestem Bakos Józsefet, ki valóra váltotta a Szívdobbanás verseket. Örülnek és büszkék erre a hozzátartozóim, a lelkemhez közeli ismerőseim, és olyan emberek is, akikről nem is hittem, hogy érdeklődhetnek az írásaim iránt.

– A rövidebb verses formákban is rendkívül ügyesen megnyilatkozol, de lírai hangvételű novellákat is olvastunk tőled. Versesköteted annyira élettel teli, különleges világot varázsolsz elénk dalaiddal! Mely műfajokat kedveled a leginkább?

– Azzal kezdeném, hogy elpirultam. Nagyon jóleső, amit írtál a kötetről! Folytatom azzal, hogy szeretem a rövid, pársoros írásokat tömörségük miatt. Gondolatsűrítők, és ez kihívás, amit kedvelek. A vers áll hozzám közelebb, talán mert kezdem megtalálni a hangomat. A novellákkal kapcsolatban nagyon félszeg vagyok, toporgok, nem művelem még jól ezt műfajt, azt hiszem. Igyekszem fejlődni. Fontos célom, hogy a saját lelkem hangján szólaljak meg, amit a magaménak érzek.

– Mennyire találod meg, mennyire keresed a témákat?

– A Verslistának hála minden héten kapok témákat, és ezt imádom! Nagyon jó motiváció minden pályázat, amit kiírtok. Van, hogy csak úgy jön egy gondolat, ami máris rímben vagy történetben érkezik. Legtöbbször, mikor sétálunk Emmával. Sokszor olvasok verseket, novellákat este, amikor már mindenki alszik, és van egy kis csend. Ilyenkor előfordul, hogy egy szó vagy szókapcsolat megérint, és valamilyen írás lesz a vége. Keresni tudatosan témát nem szoktam.

– Mit csinálsz, mikor nem írsz? Mi érdekel még? Mire jut időd?

– Óh, ha lenne affinitásom hozzá, időgépet készítenék, olyat, ami megnyújtja a napokat, hogy több férjen bele 24 órába. Nyitott, kíváncsi természetű ember vagyok. Amikor nem írok, és nem anya vagy feleség vagyok, olvasok, szerkesztem a Szívdobbanás versek Facebook-oldalt, és a fentebb említett két oldalon tevékenykedem, mint rovatszerkesztő. Pirográf készülékkel készítek rajzokat különböző fa alapanyagokra, horgászom békés és ragadozó halakra, tanulok bármit, ami érdekel, és bízom benne, hogy lesz majd időm megnézni az összes filmet, amiben Colin Firth vagy Emma Thompson szerepel.

– Milyen terveid, céljaid vannak a közeli és a távolabbi jövőben?

– Az írást nem hagyom abba. Szeretnék a munkámban is mindent jól csinálni. Kipróbálni új dolgokat, amiket az élet felém sodor. Meginni egy finom, meleg kávét kellemes társaságban. Nevetni. Mosolyogni. Megállni. Felhőket nézni, és sok szivárványt. Álmodni, vágyakozni. Fejlődni minden területen. Spirituálisan is. Minden napban meglátni a szépet, a csodát, és arra fókuszálni. Legfontosabb vágyam, célom, álmom a lányomat kísérni az úton, minél tovább.

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)