Horváth-Tóth Éva neve gyakran felbukkan nemcsak a Verslista életében, de más irodalmi fórumokon is, hisz egyrészt termékeny, másrészt minőségiek a versei, írásai sok elismerést eredményeznek. Nyílt pályázatainkon is kiválóan szerepel: a Leselkedő magány, a Bivaly és Az írás ördöge c. kiírás nyertese, a Pletyka pályázat dobogósa.
– Évi, tavalyi közelképedből tudjuk, Debrecenben találtál magadra, s hogy mit jelent számodra Hortobágy. Bár Karcagon élsz, gyakran honvágyad van szülőhelyed iránt. Azt is tudjuk, tavaly visszamentél örökmozgó kislányod, Emma mellől – ki egy komoly szívműtéten esett át, s tele volt szíved aggodalommal miatta – dolgozni, s halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket tanítasz. Annyira aktív vagy a sok gond mellett is, hogy bőven lenne miről mesélned az elmúlt másfél évből… Mondd el a fontosabb változásokat! Jól sikerült a kötetbemutatód, jártál azóta a Hortobágyon?
– Köszönöm az újabb lehetőséget Nektek, nagy öröm számomra a megkeresésetek. Mozgalmas félév van mögöttem. Tavaly augusztusban volt életem első kötetbemutatója. Egy kedves ismerősöm remekül megfogalmazta, mit jelentett nekem a helyszín: „…külön szimbolikája van, hogy pont azon a helyen nyitod meg ezt a sorozatot, ahol felnőttél, ahol az értékrendedet, a világlátásodat kaptad!” És valóban. Különleges érzés volt olyan emberek előtt megmutatni írásaimat, akik születésemtől fogva ismernek, és roppant meghitt is. Voltak meglepetések, megtiszteltek jelenlétükkel olyan személyek, akik más-más módon nagyon sokat tettek azért, hogy ez a könyvbemutató létrejöhessen. Mivel Hortobágyon élnek a szüleim, testvéreim – családjaikkal együtt –, az elmúlt hónapok alatt többször is hazalátogattam. Ezt a bemutatót követte ősszel egy másik Karcagon, a könyvhét egyik napján. Izgalmas volt nagy létszámú nézőközönség előtt bemutatni verseimet. Csurella Viola – középiskolai osztálytársam – szervezésében előbb Hajdúszoboszlón egy kávézóban, januárban pedig Tiszaigaron nyílt lehetőségem Pársorosok című kötetemet prezentálni. Mindkét helyen kellemes, családias hangulat fogadott.
– Hogy élted meg te magad, és hogy élte meg Emma a változást?
– Elsősöket tanítottam ebben a tanévben, Emma pedig megkezdte az óvodát. Nem volt könnyű egyikünknek sem. Remek kollégák segítettek visszarázódni a tanításba, nem okozott gondot az okostábla használata sem, pedig tartottam tőle. A gyerekek szeretettel fogadtak, szuper kis csapatnak látom őket.
– Legutóbb úgy érezted, keresed novellista önmagad, s a versek közelebb állnak hozzád. Megváltozott azóta ez az érzésed? Hisz nagyon jól szerkesztett, jól megírt novellákat olvashattunk azóta tőled.
– Köszönöm, örülök, ha így látod! Novellista önmagam már körvonalazódik. Még gondot okoz rövidebbre fogni a mondandóimat, szeretném színesíteni a témáimat. A pályázataitok éppen ezért motiválnak, jól hatnak rám, bátorítottak következő kötetem tartalmára. A verseket, rövid írásokat könnyebben merem olvasóim elé tárni, de egyre gyakrabban mutatom meg ebben a formában is gondolataimat.
– Halmozod az elismeréseket, sok helyen felbukkansz írásaiddal, pályázatokon is rendkívül sikeres vagy, s a Szídobbanás versek megjelenése óta újabb kötet is elkészült, sőt… Mesélj a Pársorosokról, és főleg készülő új, 250 oldalasra tervezett kötetedről, ami még idén meg fog jelenni! (Jellege, felépítése, főbb témák stb.)
– Alapvetően a siker és személyem említése egy kontextusban pironkodásra késztet. Persze jól esik, ha másoknak is tetszik az, amit írok, szívet melengető, ha ezt elismerik, de igyekszem helyén kezelni ezt a dolgot. Fontosnak tartom az alázatot. Sok dolog híján vagyok még, van mit csiszolni, a folyamatos tanulás a célom. A Szívdobbanás versek után egy sugallatra „álmodtam meg” a Pársorosokat. Zsebkönyv formát választottam, melybe apevák, haikuk, pundurkák és tankák kerültek. A könyv borítóját magam illusztráltam, a többi rajz férjem munkája. Temérdek gondolatsűrítő kis írásom van, amit a szerzői oldalamon képekre szerkesztve jelenítek meg olvasóim számára. Ezekből a számomra kedveseket, fontosakat egy helyre rendeztem, így nyújtom át a könyveket és rövidke írásaimat szerető embereknek. Erre az évre több tervem volt kötetekkel kapcsolatban, de folyamatos időhiánnyal küszködtem. Egy másik sugallat hatására döntöttem a novellák mellett, illetve a pályázataitokon elért eredmények is biztatóan hatottak rám. A kötet a Bennem a világ címet kapja majd, a grafikát megálmodtam, a férjem reményeim szerint megvalósítja. Igyekszem olyan írásaimat beválogatni, amelyek jól szerepeltek pályázatokon, és több első közléses is kerül bele. A témákat változatosabbra tervezem, a humorostól a szerelmen át a halálig. Ez lesz az első olyan kötetem, amely a frissen alakult Kortárs Magyar Irodalom Kiadónál, vagyis nálatok készül. Izgatottan várom ezt az újfajta közös munkát Veletek!
– Hol jelensz meg a már említett, nem szokványos fórumokon túl?
– Leginkább online irodalmi oldalakon és a saját szerzői oldalamon. Nyomtatásban folyóiratokban, antológiákban, pályázatokon való beválogatás után kortárs szerzők írásainak gyűjteményében. Jelent már meg írásom bögréken, memóriakártyákon, céges könyvjelzőkön, országos reklámban foszlányaiban versem, vagy megzenésítve. Nemrég értesültem, hogy egy anyakönyvvezetőként dolgozó ismerősöm esküvőkön olvas fel verseimből, ez jóleső érzéssel tölt el.
– Mi újság a rajzzal, horgászattal, filmekkel? Jut még ezekre időd?
– Kertes házba költöztünk nemrég, ez is sok elfoglaltsággal, munkával jár. Háttérbe szorultak a hobbik. Nem vagyok türelmetlen, sem elégedetlen, elérkezik majd ezeknek is az ideje. Még mindig tervben van, hogy megnézzek minden olyan filmet, amiben Colin Firth vagy Emma Thompson szerepel, és a pirográfia, meg a rajz sem tűnik el örökre, de most szívesebben vagyok kint a kertben.
–Ha átnyújthatnám azt a bizonyos időgépet, most mire használnád? Milyen tervek nyugtalanítanak, hajtanak előre?
– Egy év alatt sokat csendesedett a lelkem. Ha volna időgépem, már nem akarnám használni. Hálát adok inkább azért, ami belefér egy napomba. Még mindig sok álmom, tervem, vágyam van, remélem, nem ez lesz az utolsó kötetetem, érzem, sok a megosztani valóm. És az írás mellett a legszebb és legnemesebb „feladatom”: megmutatni a világot Emmának.
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)