Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
JALCS IRÉN
Azonnal megragadott csendes, mélyen érző, szimpatikus lénye, megérintett a Sodrásban bemutatóján elhangzó szép emberi története,
A legszebb ajándék. Jalcs Irén nem véletlenül kapta meg 2015-ben az Emberi Hang díjat, hisz a tolerancia, a béke, a szeretet, a humanizmus útján jár, kommunikál, és mindez sugárzik róla. Díja elismerése internetes újságírói munkájának is. Magyar Toleranciadíjas, így ismerték el a kisebbségek és a másság támogatásáért, elfogadásáért.
– Gyüre neves személyeként díjaidat kiemelve a Wikipédia is megemlít, Irén. Mit jelent számodra Gyüre? Melyek legkedvesebb emlékeid?
– A gyerekkoromat jelenti. Ott jártam iskolába, s tanáraim mindig arra biztattak, hogy merjünk nagyokat álmodni és legyünk büszkék, hogy Gyürén élünk. Igaz, közel 40 éve már a fővárosban lakom, de mindig szeretettel gondolok kis falumra, álmaimban gyakran vissza-visszajárok. Ezekben az években kezdtem el írni, első sikereimnek is ott örülhettem.
– Mióta írsz? Mi indított arra, hogy tollat ragadj?
– Általános iskolás koromban kezdtem el írni, úgy éreztem, érzéseimet papírra kell vetni. Több ifjúsági lapnak és a megyei lapnak írtam, majd hosszú időre letettem a tollat. 5 éve vettem fel újra. Az emberi sorsok érdekeltek. Gyerekként is órákon keresztül figyeltem a felnőtteket, gyűjtöttem a történeteket, azóta is folyamatosan gyűjtöm. Nagyon fontos az ember életében a szeretet, és e köré szövődnek történeteim is.
– Jól érzem, hogy inkább novellista vagy, mint költő?
– Igen. Vannak verseim is, de lényegesen kevesebb.
– Olvasóként, íróként milyen témák ragadnak meg a leginkább?
– Az emberi kapcsolatok, a szeretet, az elfogadás az, ami foglalkoztat. Szeretném, ha boldogan tudnánk egymásra figyelve és segítve élni, olyan szép lenne a világ, ha a sok negatív érzés szeretetté alakulna, hisz szeretet nélkül csak kopár sivatag az életünk.
– Több antológiában is olvashattuk már műveidet, ott vagy a Délibábban, nemrég jelent meg novellásköteted. Melyik a legkedvesebb számodra?
– Az antológiák, internetes oldalak egy gyönyörű rózsát jelenítenek meg számomra, és a rózsa is akkor szép, ha minden szirma megvan.
– Könnyen írsz? Hogy jössz ki a múzsáddal?
– Igen! Számomra az írás az élet, ha tehetném, mindig írnék. Jól kijövök a múzsámmal, a toll és a papír mindig kéznél van, ha jönnek a gondolatok, írnom kell, megszűnik körülöttem a külvilág, csak a történet létezik. Minden érzést mélyen átélek, csak így tudom hitelesen átadni az olvasónak.
– Vannak olyan írásaid, melyek jobban a szívedhez nőttek valamiért?
– Magamról ritkán írok. Mások történeteit szövöm, hogy ezzel is segíteni tudjak azoknak, kik nem tudják megfogalmazni érzéseiket. Számomra az a boldogság, ha a történetek révén sokaknak sikerül lezárniuk valamit, ha rádöbbennek arra, hogy számukra mi is a fontos.
– A Sivatagi Rózsa blog gazdája vagy. Mesélj erről, kérlek!
– A weboldal hosszú éveken át sikeresen működött friss írásaimmal.
A technikai részt a Barátom intézte, de tavaly sajnos az égi mezőkre távozott, az oldal működését befejeztem. Talán idén ősszel más névvel újra indul. Szép időszak volt, de akkor és ott úgy éreztem, vége.
– A Cserhát Művészkör több alkalommal is elismerte munkásságodat, Aranytoll díjat kaptál. Mit jelent számodra ez a társaság?
– A körben sok Barátra találtam, alkotásra ösztönöznek. Színes volta is elvarázsol, mert itt író, költő, festő, zenész, zeneszerző és minden művészeti ág alkotói megtalálhatóak.
– Öröm látni, milyen aktív, segítőkész vagy a Verslistás megmozdulásokon.
– A Verslista számomra nagyon kedves, mikor újra írni kezdtem, itt kopogtattam először. Barátokat szereztem, magával ragadott az a szeretet és figyelem, amit kapok. Szívesen segítek, amiben tudok, legalább olyan jó érzés adni, mint kapni. Remélem, még nagyon sok évig fog ez a kis közösség működni, és csodálatos évek várnak ránk.
– Mesélj a jelenről és a terveidről, kérlek!
– Rengeteg tervem és feladatom van. Már dolgozom következő kötetemen, amiben a férfiak a főszereplők. Regényem végére is hamarosan pont kerül. Most csendesebb alkotói időszakot terveztem, de több felkérést is kaptam antológiákba, így azoknak is igyekszem eleget tenni.
– Köszönöm, hogy vagy nekünk, Irén, további sikeres alkotómunkát!
– Én köszönöm, hogy ehhez a közösséghez tartozhatok, hálásan kö-szönöm azt a sok mindent, amit kaptam. Én is kívánok mindenkinek nagyon szép és boldog, alkotásban gazdag éveket!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)