Golán Angéla: Alkotói közelkép
KAMARÁS KLÁRA
– Kedves Klára! Megtiszteltetésnek vettem a Verslista felkérését, hogy költői közelképet készítsek rólad. 2006-ban a „Képzeld el…” folyóiratban már írtak rólad. Most azt szeretnénk megtudni, hogy mi történt veled az elmúlt 6 évben! Valójában hány új köteted jelent meg 2006 óta?
– Összesen kilenc kötetem jelent meg nyomtatásban. Nevezetesen: Arcok a múltból, Ólomból szőni pilleszárnyat, Álmok útján, Pepita füzetek, Anica, Mint fák a szélben, Derült égből és az Utak és évek. Elektronikus formában további két könyvem van a MEK-en: Letenyei fák (válogatott versek) és egy kisregény: Mária lányai. Kiadásra következik az új novellás-verses kötetem, az Orchideák.
– Orchideák? Mit jelképez ez a cím?
– Ez majd kiderül a kötet egyik novellájából.
– Kaptál-e az elmúlt években más irodalmi vagy képzőművészeti díjat is azokon kívül, melyekben a Verslista részesített?
– A Verslistás díjakon kívül az Irodalmi Rádiónál 2010-ben az év költőjének választottak.
– Hol olvashatjuk műveidet s láthatjuk képeidet?
– A Verslista potálján kívül saját két weblapomon, a Kalákán, a HetedHéthatáron, az Irodalmi Rádiónál, a Fullextrán, a Facebookon, a Kortárs Magyar Festőművészeknél valamint a Dokk-on is megtalálható néhány művem. Ha beütöd a nevem az internetes keresőbe, láthatóan sokan gyűjtik a verseimet. Én meg sem tudnám mondani hány helyen.
– Mi az, ami most a leginkább foglalkoztat?
– Be kell fejeznem a félkész dolgaimat: még egy kisregényt, egy gyerekkönyvet és a legújabb verseim kötetét. A férjem szeretné, ha a gyerekkori, diákkori verseim is megjelennének. A festéssel felhagytam.
– Honnan meríted az energiát az íráshoz és a különböző irodalmi portá-lokon való tevékenységhez?
– Olyan férjem van, aki mindent megtesz, hogy jusson időm mindarra, amit elmulasztottam akkor, amikor itt lett volna az ideje. Vidéken dolgoztam tanárként, gimnáziumi igazgatóhelyettesként, 9 évig matematika-fizika szakfelügyelőként, emellett családanya és háziasszony voltam. Akkor még nem volt számítógépem, ami most már bekapcsol az amatőr irodalom életébe.
– Hogyan képzeled el a jövődet, mik a terveid, és mi a legnagyobb vágyad, amit meg szeretnél valósítani?
– Már 80 éves vagyok. Csak befejezni szeretném minden elkezdett munkámat.
– Új verset már nem is várhatunk tőled?
– Ezt nem tudhatom. Magam is remélem, hogy lesznek még olyan gondolataim, amiket versben tudok kifejezni, de hosszabb prózai műbe már nem kezdek.
– Melyik a legújabb versed?
– Legutóbbi versemmel az Orchideák című kötetet zárom. Ezzel a verssel a búcsún kívül még azt akartam kifejezni, mennyire sajnálom, hogy a hosszú évek alatt nem írtam le minden sort, ami bennem kavargott.
Pár gondolat csak, mit leírtam,
és ezer másnak vége. Kár!
Elhal a vers, mint a madárdal.
Hová repültél, kismadár? (Búcsúzóul)
– Köszönöm és további sikereket kívánok!
[Gratulálunk Kamarás Klárának ahhoz, hogy 2012-ben – másodszor – is megkapta a Verslista Díjat publikációs munkájáért! – a szerkesztők]
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)