Közelkép: Kamarás Klára – 2020

Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
KAMARÁS KLÁRA

A pécsi születésű, Letenyén élő Sida, alias Kamarás Klára író, költő, festő neve összeforrt a kanadai Kaláka irodalmi weblap versrovatával. A HetedHéthatár 2004-től rendszeresen közli írásait. A Fullextránál is tevékenykedett, a Holdkatlanban, a Dokkban, a Poeton és sok egyéni gyűjteményben is olvashattuk verseit. Aktivitását bizonyítja – a sok megnyert pályázaton túl –, hogy nemrég jelent meg 21. kötete.

Kamarás Klára

– Nagyapai részről – aki írt is, fordított is verseket – volt a családodban művész, festő. Más is örökölte a tehetséget? Te festesz még?

– Nagyapám írásaiból – halála után – alig maradt pár darab. Húga Heverdle Margit, kecskeméti festőművész, kinek szinte a teljes életműve megsemmisült a város bombázásánál. Náluk szerencsésebb volt unokatestvére, Kernstok Károly és nagybátyja, Heverdle Ferenc, ungvári festőművész. Az ő nevük, életművük legalább fennmaradt az utókor számára. Én egy kézműtét után végleg abbahagytam a festést.

– Sajnálom. Évtizedeken át matematika-fizika-rajz szakos tanárként, szakértőként ismertek, mély nyomot hagyhatott benned ez az időszak.

– Igen, kilenc évig matematika szakfelügyelő voltam. Sok emberrel találkozva alkalmam volt megfigyelni a szakmán túl az embereket, egyéniségeket, sorsokat, ami később az írásaimban tükröződik.

– A Verslistánál tiszteletbeli operátor vagy, háromszor is elnyerted az Amatőr Irodalomért Verslista Díjat, az Irodalmi Rádiónál 2010-ben Az év költője voltál. Hosszú út vezetett idáig, s tudom, Kaskötő Istvánnak köszönheted, hogy elindultál rajta. Kik voltak még hatással rád?  

– Örülök, hogy nem kedvenc költőimet kérdezted. Nagyon hosszú lenne a névsor. Inkább tanáraimról emlékeznék meg. Dr. Dalnokiné (Felicia néni) szerettette meg velem az irodalmat, Kelle Sándor festőművész-rajztanár nyomán választottam szakot, és Sipos Márta matematikatanárra is hálával emlékezem. Később Kaskötő István, Baranyai Attila, Szebeni Attila, L. Csépányi Katalin elismerése, bátorítása adott annyi önbizalmat, amennyire szükségem volt, hogy ne hagyjam abba az írást.

– Mit jelent számodra a költészet? Mi az ars poeticád?

– A szépséget és a rendet ebben a káoszban, ami körülveszi az embert. Utóbbit négy sorban összefoglaltam: Nem elég szép szavakat összefonni, / hogy hajnal… május… dallam… kikelet. / Az igazságért tűzbe is kell menni, / vagy hagyni kell, hogy megfeszítsenek.

– Hét évvel ezelőtt azt válaszoltad Golán Angéla kérdésére, hogy megkezdett munkáidat befejezed, nem fogsz újba, de örömmel látjuk, hogy azóta is születnek újabb írásaid. Milyen témák foglalkoztatnak?

– Most csak írok, ahogy jön.

– Szólnál pár szót a családodról?

– Csak röviden: Férjem mindig segítette a munkám. Van két fiam, három unokám és két dédunokám.

– Mi jelent számodra mostanában örömöt, elégedettséget?

– A legnagyobb öröm, ha mindenki egészséges a családban. És jólesik, ha volt tanítványaim néha megkérdezik: „Klári néni, hogy van?“ Nem felejtettek el!

– Mire vagy a legbüszkébb?

– Egyetemet végzett ügyvéd és matematikus fiaimra.

– És mire vágysz a jövőben?

– Szeretnék még egy kicsit élni, kicsit írni, és kívánom, hogy akiket szeretek, érezzék, mennyire szeretem őket.

Nagyon szépen köszönjük, Klári, élj és teremts meg nagyon sok szépséget, hogy béke legyen a szívedben, és minél nagyobb rend körülötted!

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)

Vélemény, hozzászólás?