Kincses János keze munkáját már sok könyv dicséri, s egy ideje a minikönyvek kötése révén is fontos szerepet tölt be az alkotók és a KMI Kiadó életében. Heti játékainkon és nyílt pályázatainkon rendszeresen sikerrel vesz részt, az Erotika pályázatot meg is nyerte.
– Mely városokat emelnéd ki élettörténetedből, János?
– Zalaszentgrót (hisz itt születtem), Szentpéterúr (egy erdők övezte gyönyörú falu, itt éltem 14 éves koromig), Pannonhalma (a bencés gimnázium négy felejthetetlen éve), Győr (itt kezdtem dolgozni, itt ismertem meg feleségemet, 22 évet töltöttünk itt négy gyermekünkkel), Győrújbarát (itt építkeztünk, itt élünk 23 éve, ötödik gyermekünk ide született) – ez a történelmi és lelki sorrend. Fontos Pannonhalma, hol békés, szakrális, történelmi levegőjű, családias, haladó szellemű légkörben nevelkedtünk nagy tudású szerzetes atyák között. Megörökölt istenhitem megrendíthetetlen istenhitté fejlődött itt.
– Mesélnél gyermek- és ifjúkorodról?
– Boldog, felhőtlen gyermekkorom volt viszonylagos szegénységben, bátyámmal, szerető szülőkkel, nagyszülőkkel. Mindig volt kutyánk, cicánk. Édesapám hobbija a galambok voltak. Nehéz volt kiszakadni ebből az idillből Lentibe, a kétéves katonai szolgálatba. Švejk stílusában sikerült át- és megélnem ezt az időszakot. Jónéhány szórakoztató történet lett ennek a hozadéka.
– Mit tanultál, mivel foglalkoztál, mit dolgoz/ol/tál?
– A bencés gimnáziumba azért jelentkeztem, mert vonzott a papi hivatás, de rájöttem: kevés a hivatástudatom. Megélhetési szakmámat az itteni könyvkötő szakkörnek köszönhetem. Leszerelés után egy győri könyvesboltban kezdtem dolgozni, majd a Széchenyi Nyomdában gépmesterként. Egy ideig a Postánál, a hibabejelentő ügyfélszolgálatnál ügyködtem. Hamar visszaváltottam: egy könyvkötő KTSZ-be. Pár évtizede magánvállalkozóként keresem kenyerem, szakvizsgát tettem. Könyvesbolti eladói képesítésemmel együtt ez a második szakmám.
– Mióta írsz? Minek a hatására kezdtél el írni? Kik, milyen olvasmányok voltak rád nagyobb hatással?
– Iskoláskoromban már humoros verseket írogattam. Készítettem a családnak egy újságot franciakockás lapokon. Az Élet és Tudományból kimásoltam egy-egy rövidebb cikket, máshonnan vicceket, és egy saját képregény is volt benne. Felsősként sok Jókai-regényt elolvastam, Tamási Áron Ábel-köteteit és Fekete István ifjúsági regényeit. De pl. Defoe, Swift, Szentmihályi Szabó Péter könyveit és a fantasztikus regényeket is faltam. Gimnáziumban jött Arany János a Toldi-trilógiával, Ady Endre, József Attila, már a kezdetektől Petőfi, és sok más klasszikus: Mauriac, Maugham, Faulkner, Kafka, Maupassant, Apollinaire, Villon, Keats, Beckett drámái, Tenesse Williams, s persze a János vitéz, a Csongor és Tünde, Makkai Sándor történelmi regénytetralógiája… Könnyűzenei és beat-mise dalszövegeket írtam zenekarunk számára. Évekig írtam egy musicelnek szánt misztériumjátékot. Katonaság alatt is több vers, novella, novellacsíra került egy kis zsebnoteszbe (és néhány vízfestmény rajzlapra, többnyire nonfiguratív alkotások, néhány tollrajz is). Több évtizedes szünet után 2019-től írogatok újra.
– Milyen témák foglalkoztatnak elsősorban?
– Megérint a természeti szépség, lehet ihlető egy kedves gondolat, ember, vagy emberi, társadalmi probléma, veszély. Sok versem készült festményekre, rajzokra. Megadott témára, pályázatokra is szívesen írok, ha megérint.
– A próza vagy a versek állnak közelebb hozzád? Melyik a kedvenc formád, műfajod?
– Otthon érzem magam mindkettőben. Tudatosan programverseket, vagy egy-egy konkrét témára csak kb. négy éve írogatok. A kötött versformák állnak közel hozzám. Prózámat a fantázia- és állattörténetek, a természettel kapcsolatos írások, a kitalált, de nem alap nélküli emberi kapcsolatok, érzelmi viszonyok, élethelyzetek ábrázolásai képviselik. Példaképem stilisztikában, kifejezésmódban Nyírő József. Elképesztő, ahogyan használja a nyelvet!
– Mesélj köteteidről!
– Körmendi Rita festőművész tavaly nyáron meghívott festménybemutatójára. Hogy ne papírokról kelljen felolvasni költeményeimet, és hogy megtiszteljem meghívómat is, gyorsan összehoztam segítőimmel egy kötetet, melynek versei nagyrészt Rita képeire íródtak, s a Kötetlenül címet kapta. Második kötetem Beöthy Hajnalka – festőművész, író-költő, a Frezettó Alapítvány elnöke, Jószolgálati Nagykövet, könyvkiadó – unszolására készült, a borítóra rászerkesztette rendkívül értékes festményének (Lovasok játéka) a fotóját.
– Mire vagy a legbüszkébb irodalmi elismeréseid közül?
– A Beöthy Művészeti Társaságtól kiérdemelt Ezüsttoll-díjra és az Aranypenna díj első fokozatára a MANE Madách-pályázatán.
– Az írás (és a könyvkötés) mellett van más kedves elfoglaltságod, hobbid? Jut még idő valamire?
– Szeretem a komolyzenét, a természetről, a tudományról, az űrkutatásról, a művészetekről szóló filmeket. Dobolok és szájharmonikázgatok. Örömmel olvasok klasszikusokat és maiakat.
– Örülnénk, ha egy kicsit mesélnél családodról, gyerekeidről is!
– Veronika német irodalom szakot végzett, kineziológiát is tanult. Hamarosan kiadják gyermeknevelésről szóló könyvét. Bernadett logisztikai feladatokat lát el angol, francia nyelvismerettel nemzetközi vállalatoknál. Ágnes Oroszlányban az Idősek Otthona igazgatója. Jani fiunk jól menő számítástechnikai cégnél kiemelt értékesítő. Ők házasok. Unokáink aranyosak, tisztelettudóak. Anna még velünk lakik, egy biztosítótársaságnál dolgozik. Büszkék vagyunk valamennyiükre. Boldog, harmonikus életét élnek, s ez örömünkre szolgál.
– Mit szeretnél elérni, vannak terveid? Mire vágysz?
– Szeretném életem párjával minél tovább egészségesen végezni mindennapi feladatainkat, örülni egymásnak, gyermekeinknek, unokáinknak, esetleg dédunokáinknak. Hamarosan nyugdíjas leszek, de ezután is teszem a dolgom, amíg lesz munkám. Szívesen bejárnám a Trianon előtti Magyarországot. Ha lesz módom rá, kiadok még néhány kötetet az írásaimból, leginkább ajándékozási céllal.
– Köszönjük szépen, János, váljanak valóra céljaid, sok sikert!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)