Közelkép: Kutasi Horváth Katalin – 2016

Keszy-Harmath Dániel: Alkotói közelkép
KUTASI HORVÁTH KATALIN

– Hogyan kezdődött minden, drága Kati?

– 1968. november 21-én születtem Budapesten, azóta is itt élek. A József Attila Gimnáziumban érettségiztem. Tanítóként kezdtem, majd az ELTE Tanárképző Főiskolai, később Bölcsészettudományi Karán diplomáztam. Jelenleg középiskolai magyartanár vagyok a Modell Divatiskola Ruha- és Textilipari Szakközépiskola és Szakiskolában. Éppen az érettségi dolgozatok javításának időszaka van.

Kutasi Horváth Katalin

– Hogyan kerültél kapcsolatba az irodalommal?

– Nemrég kezdtem el írni, s bár újabban néhány versem is született (a Verslista játékainak köszönhetően egyre több és több), a próza az igazi énem. Nemrég jelent meg novelláskötetem Kóborló emlékeim címmel, amelyből a Verslista játékaira is felajánlottam néhány példányt jutalomkönyvként kedves alkotó- és játékostársaim számára. Egyébként a folyamat nem áll meg, már a grafikus dolgozik a 2. kötet borítóján, a külcsín mellett a belbecs is készülőben. Lassan tervezem egy verseskötet kiadását is, az elmúlt két évben bizony felhalmozódtak verseim a heti játékok kapcsán…

– Mit jelent számodra az írás?

– Az írással szeretném egyrészt én is átmenekíteni a magyar nyelv értékeit a túlsó partra, másrészt rögzíteni a megélt vagy vágyott valóságot, s leginkább az örök emberi érzéseket, az örömöt, a bánatot, a fájó hiányt, a kételyeket.

– Van-e valami komoly irodalmi sikered?

– Rengeteg versenyen indultam, szép helyezéseket értem el, például a Mécs László Irodalmi Díj kapcsán vagy a Cserhát Művész Kör és az Evokáció pályázatain, a Litera 10 szóban pályázaton, a Szárnypróbálgatók című megmérettetésen, vagy a Verslista által kiírt játékokon és pályázatokon, valamint büszkeségem a Kláris nívódíj II. fokozata. Tagja vagyok az Irodalmi Rádiónak is, sikerrel indultam pl. a Szakma himnusza – A munka becsülete c. pályázaton.

– Gratulálok ezekhez!

Köszönöm.

– Mesélj egy kicsit a Verslistás élményeidről!

– A Verslista számos alkotói élményt adott nekem az elmúlt két évben, illetve személyes kapcsolatokat, kellemes emlékeket. Aktív résztvevőnek számítok a levelezőlistán, sok játékon és pályázaton indulok. Heti játékok közül többet is megnyertem már, az Iniciálét és a Szólások/közmondások játékot többször is. A belső havi pályázatok közül a tanítás és a nátha témájú pályázatoknál értem el első helyezést. Ezek mellett saját játékokat is vezetek a listán, például a Régi szavak jelentése című játékot, amelyben elfeledett, de irodalmi nagyjainknál újra és újra olvasható szavakat, kifejezéseket kell kitalálni, négy válaszlehetőség alapján. Ezt is nagyon élvezik a tagok. Emellett alkalmanként lektorkodom is a listán, Baranyai Attila, a lista vezetője többször megbízott már, hogy nézzem át a pályázati anyagokat nyelvhelyességi és helyesírási szempontból. 2016-tól a lista operátoraként még több felelősség és feladat jutott nekem, de lelkes és ügyes tagtársaimmal könnyebb is a munka. Az élő találkozókon is próbálok minél többször részt venni (budapesti lakos lévén ez nem is olyan megvalósíthatatlan).

– Úgy tudom, természetjáró is vagy…

– Igen, szenvedélyesen járom a természetet, fényképezem szépségeit. Cikkeim jelennek meg a Magyar Turistában. A HTM által kiírt Az én természetem 2014. fotópályázaton is értem el helyezést.

– Köszönöm szépen az interjút.

***

– A fenti interjú óta megkaptad a Kortárs Magyar Irodalomért Díjat a napokban az írásaidért – amihez gratulálunk! Milyen érzés ez számodra?

– Igazán boldoggá tesz, nagyon örülök az elismerésnek, megerősítésnek, bizalomnak. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy sokan érdemesnek tartottatok rá. Ez a díj további hitet és erőt ad. Sok mindenen átsegít az írás, megnyugtat, egyfajta gyógyír. Fáj, ha nem írhatok. Életem részévé vált, nem tudok már lemondani róla. Ha némelyik írásom másnak is nyújt valamit, akkor már nem öncélú tevékenység, s ez igazán jó érzés.

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)

Vélemény, hozzászólás?