Közelkép: Mayer Zsó – 2021

Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
MAYER ZSÓ

Mayer Zsó – bár soha nem látványosan, hisz ő maga is rendkívül csendes, írásai is kedves és szolid hangúak, mélyen elgondolkodtatóak, a szép, nemes, emberséges erkölcsöt sugárzóak, életközeliek – régóta ott van a Verslista hűséges alkotói között. Nemrég, 2019 augusztusában emlékplakettet adhattam át neki a Bakony szívében található szép, barátságos zirci otthonában több éves eredményes verslistás munkájáért, a kiírt játékokban, pályázatokon való aktivitásáért, s azokon való sikeres szerepléséért. Fel-feltűnik nemcsak játékainkon, benne van a haikus, az apevás és a legújabb, pundurkás kötetünkben is, valamint a Sodrásban antológiában is évről évre olvashatjuk írásait.

Mayer Zsó

– Zsó, mottódnak ezt a mondatot választottad: Múlt nélkül nincs jövő.” Egy kicsit kifejtenéd, megindokolnád a választásodat?

Az embernek mindig tisztában kell lennie, honnan jött, hova tart. Az őseim hagyatékával ügyesen kell sáfárkodnom, és ezt továbbadnom az utódoknak.

– Mikor és mi indított írásra? Mit jelent számodra ez a tevékenység?

– Az irodalom világa mindig is közel állt hozzám, fiatalkoromban (mindössze 36 éves voltam) egy nagyon súlyos betegségen estem át maradandó következményekkel. A szabadidőm jóval több lett, így aztán megpróbálkoztam az írással. Életképekkel és versek írásával kezdtem először, még csak magamnak írtam, aztán próbálkoztam különféle irodalmi honlapokon is jelen lenni.

– Hogy találtál a Verslistára? Vannak olyan alkotók, akik erősebben meghatározták gondolkodásodat, ízlésedet?

– A Verslistára Szabó Gitta hívott, még 2010 előtt, és jelenleg is szívesen vagyok itt tag. Örömmel olvasom alkotótársaim írásait a „Képzeld el…” irodalmi folyóiratban, az antológiákban, a haikus vagy apevás kötetekben. Sokat tanulok belőlük. Szeretem a régi és a kortárs írók műveit. Kedvencem Szabó Magda.

– Mit jelent számodra Zirc? Mindig itt éltél?

– Dudaron, egy kis bakonyi faluban születtem 1952-ben. Gyermekéveimet Nagyesztergáron töltöttem, a középiskolát Pápán végeztem. Felsőfokú végzettséget pedig Budapesten szereztem közgazdasági szakon.

Zircre 1972-ben költöztünk fiatal házasként, itt alapítottunk családot, két lányom itt nőtt fel. Ők immár családjaikkal más városban laknak. Zirc a Bakony szíve a maga csodálatos környezetével, kultúrájával, csendes kisváros. Jól érezzük magunkat itt a férjemmel. Gyerekeim, unokáim sok időt töltenek velünk, bár ebben a pandémiás helyzetben találkozásaink ritkák, de azért videochat formájában látjuk egymást és beszélünk.

Úgy látom, a természetnek és a gyerekeknek fontos szerepe van a lelkedben, így írásaidban is A versek mellett pl. meséket is írsz. Mely műfaj áll a legközelebb hozzád? Vannak kedvenc témáid esetleg?

– Szeretek meséket, verseket írni unokáimnak pl. ünnepekre, vagy Jancsikának mesét a kedvencéről, „A fehér lóról”. Egyik vejem Afrikából származik – az ő utazásukat öntöttem prózába. Lorcsika 8 éves korában verset írt kedvemre: „Az oroszlán véres kardja” címmel.

A természet iránti vonzódásomat a csodálatos Bakony ihleti, valamint kertem fáinak, virágainak ezernyi pompája. Ez főleg a haiku és az apeva formában írt verseimben nyilvánul meg.

– Kérlek, mesélj egy kicsit a gyökereidről és családodról is még!

– A gyökereimhez gyakran fordulok írásaimban, a folytonosságot, a jövőt leszármazottjaimban látom. Tisztelem őseimet, az utódaimnak szép jövőt remélek. A két családból hét unokám született, akikre nagyon büszke vagyok. A „Hét Csoda” című írásom tanúskodik erről. Nagyszüleim földműveléssel foglalkoztak, édesapám bányász volt, édesanyám a háztartást látta el. Egy testvérem van, aki szintén Zircen él. Férjem már nyugdíjas, korábban egy faipari vállalkozást vezetett. Idősebbik lányom intenzíves orvos, férje neurológus a veszprémi kórházban. Fiatalabb lányom tanár, férje mezőgazdasági mérnök, ők Solymáron élnek. Legidősebb unokám (az egyetlen lány) Londonba jár egyetemre, Gyuri idén érettségizik, Marcell gimnazista, János, Bálint, Matyi, Dávid általános iskolások. 

– Hogy fogadta / fogadja a környezeted a verseidet, történeteidet?

– Környezetem szívesen olvassa írásaimat, de a Verslista kiadványait is, melyeket szívesen ajánlok minden irodalomszerető embernek. Olykor visszaemlékeznek olvasás közben: „Tényleg, milyen érdekes volt anno…!”

– A verslistás kiadványokon, felületeken túl hol olvashatunk még tőled?

Az ORCA, a Tollal és a NYZANG honlapjain. De van saját honlapom is, általában ide is feltöltöm írásaim.

– Mi az, ami leginkább foglalkoztat mostanában?

– Jelenleg érettségiző unokám, Benke Gyuri könyvének kiadásában segédkezem, amely a rendszerváltásról szól, neves interjúalanyokkal: pl. Pokorni Zoltánnal, Lendvai Ildikóval, Deutsch Tamással, Gyurcsány Ferenccel, Fodor Gáborral, Márki-Zay Péterrel stb. Ha sikerül, nagyon büszke leszek rá.

Hogy éled meg a mindennapokat? Van időd esetleg másra is? Van, amit szívesen csinálsz még?

– A mindennapjaimban a megszokott életformám szerint élek: szívesen olvasok, filmet, tévét nézek, írok, és a kertemben ábrándozom. Foglalkozom a családommal, odafigyelek rájuk, időnként kisebb kirándulást is teszünk a közelben.

Nagyon sokat köszönhetek nektek, Baranyai Attila, Kutasi Horváth Katalin, s minden írótársamnak a Verslistán, akik segítenek a mindennapok feletti küzdelmeimben azzal, hogy olvashatom alkotásaikat, gondolataikat, s megerősítenek barátságukkal.

– Milyen céljaid, terveid vannak akár az irodalom területén, akár az életben, Zsó?

– Vágyam talán egy könyv kiadása eddigi alkotásaimból a közeljövőben. És ami a legfontosabb: az egészségem szinten tartása, és természetesen a számomra legközelebb állóknak: a családomnak a támogatása, segítése, amennyire csak lehet, tőlem telhetően.

Nagyon szépen köszönjük, hogy megosztottad velünk személyes érzéseidet, gondolataidat, hogy egy kicsit jobban megismerhettünk, Zsó, és kívánom, valósuljanak meg terveid, a ki sem mondott vágyaid, nagyon várom, hogy köteted a kezemben tarthassam, olvassam, és kívánok a lehető legteljesebb egészséget szerető családod körében!