Czégény Nagy Erzsébet: Alkotói közelkép
PAPP-FÜR JÁNOS
Él a városomban, Hajdúböszörményben egy nagyon kedves barátom, Papp-Für János költő, a Magyar Írószövetség tagja, a hajdúböszörményi Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör Elnöke, a Poet internetes irodalmi portál művészeti vezetője, pár hónapja a Barátok Verslista tagja is. Versei mindig is lenyűgöztek s lenyűgöznek. Szerencsés vagyok, hogy ismerhetem s barátomnak tudhatom. Kevés ember van, aki emberileg ennyire közel került hozzám a családjával együtt.
– Hogyan indultál, mik voltak inspirációid?
A szokásos késői kamaszkori csalódások. Megtaláltam az 1992-ben, tizenhat évesen írt verseimet, s mit ne mondjak: szörnyűek voltak. Utána tíz év szünet következett, s újra 2002-ben folytatódott, újabb érzelmi kitörések hozták felszínre bennem az írni akarást. 2006-ig töméntelen mennyiségű verset írtam, körülbelül ezerkétszázat (kézirat őrzi).
2006-ban egy újságnak küldtem be három versemet, s a tévedésből elírt cím miatt egy nemzetközi kortárs elégiaíró versenyre kerültek a verseim. Pár hónap múlva telefonon felhívott Bókai János, a Magyar Tudományos Akadémia professzora, s gratulált, mivel negyven ország ötvenezer alkotásából a verseim első és második helyezést értek el. A díjat Tóth Árpád unokája, Tóth Eszter adta át. Ez volt az első nagy siker, a második a Kertész László emlékére kiírt pályázaton első helyezett lett a beküldött versem.
2008 körül kezdtem el levelezni Lackfi Jánossal, Szentmártoni Jánossal, Pollágh Péterrel és Marno Jánossal. Ők voltak a fő mentoraim, segítettek megtalálni a saját hangomat.
– Mit tartasz legfontosabb feladatodnak írásaid kapcsán, fogalmazzunk úgy, hogy mi az életfilozófiád?
A legfontosabb egy idézet Rilkétől:
„Borzalmas az, hogy a tények mindig eltakarják a valóságot”
A másik Pilinszkytől:
„Az igazi gondolkodás a semmire koncentrál, tulajdonképpen az igazi gondolkodás a semmit sem gondolás.”
Ez az, amire mindenképpen rá kellene jönnie mindenkinek.
– Hány köteted jelent meg eddig, s mik a terveid a jövőre nézve?
Három kötetem jelent meg idáig: Rám csukódott ajtók mögött (2008), Metszetek (2009), Apokrif /Az út (2010). Most van várakozásban a Visszafordulások című lírai kötet, és egy gyerekvers-kötet, ami Gerendás Péter megzenésítésével és CD melléklettel fog elkészülni.
– 2011-ben beválasztottak a Magyar Írószövetség tagjainak sorába. Milyen lehetőségek nyíltak vagy nyílnak meg előtted ennek kapcsán?
Lehetőség csak annyiban, hogy gyakrabban tudok publikálni országos lapokban. Végül is ez egy titulus – vagy rang. Annyiban lehetőség mégis, hogy irodalmi körünk életében nem csak minőségi változást, hanem országos szintű ismertséget is jelent.
– A hajdúböszörményben működő Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör elnöke vagy; aktivitásodról, fiatalos lendületedről személyesen meggyőződhettem. Mondanál valamit ebbeli tevékenységedről?
2009-ben alakultunk ötven taggal, azóta egyre fényesebben csengő név a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör. A Magyar Írószövetség belénk fekteti bizalmát, különben Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke is tagja a mi csoportunknak.
Egyre aktívabban és intenzívebben veszünk részt Böszörmény kulturális életében, ilyen például a verspályázatok lebonyolítása, a versíró versenyek, a közös programok a Városi Könyvtárral. Programjaink folyamatosan futnak, így a Zenés Irodalmi Kerekasztal, a Versek lámpafénynél,
A vers háziállat vagy vadállat, s a Rendhagyó Irodalomóra, amelyhez megnyertük Gerendás Péter Liszt Ferenc-díjas zenészt, és ezt a rendezvényt országos méretűvé szélesítettük. De megalakítottuk a versírók közül a Bar-talk zenekart, így színesítve előadásainkat. Nem csak városunkban, de Debrecenben az Egyetemen, a Latinovits Kávézóban, Budapesten a Magyar Írószövetség székházában, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, Pápán, Nagyváradon, Hajdúnánáson, Püspökladányban is megjelentünk már.
– Hogyan látod a mában a kortárs költészetet, mit üzennél a ma alkotóinak?
Nehéz és a leghálátlanabb, a legmegfoghatatlanabb a kortárs költészet. Nem lehet látványosan prezentálni. Nem olyan, mint például a festészet. Nehéz dolog versekkel operálni, megvásárolni a közönséget. Esetleg olyan kiút van, ha párosítja az ember zenével, színházzal. Vagyis ha egy másik művészeti ág a hátára veszi, talán így népszerűbbé lehet tenni.
A gyerekversek azok, amelyek még kiutat jelenthetnek, akkor mindenképpen, ha zenével párosulnak.
A mai alkotóknak ezt üzenem: Nem szabad feladni! Törekedni kell a minőségre, ne szégyelljünk soha tanulni, ne sértődjünk meg kritikákon, hisz azoknak is meg kell születni, hogy tanulhassunk belőle. Bárki befuthat egy karriert, csak tényleg kitartónak kell lenni. Olvassunk nagyon sok kortárs költészetet. Találjuk meg a saját hangunkat.
– Hol olvashatjuk a verseidet, milyen irodalmi portálokon vagy jelen?
Megtalálható vagyok a dokk.hu, a Poet.hu, a Facebook, a KULTer.hu, újabban a Barátok Verslista oldalán. Verseimet publikálja a Magyar Napló, a Bárka, a Hitel, a Parnasszus, a Vigília, a Prae, az Agria, a Néző Pont, a Képzeld el… folyóirat.
Jánossal való beszélgetésemet egy számomra kedvenc verse, a „Naplemente” címűből vett idézettel zárom:
„előttem a nélküled
tágas terei bomlanak
kinyílik valami roppant árvaság”
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)