Kovács Károly: Alkotói közelkép
PÉTER ERIKA
Van itt egy ötvenéves kislány, aki az idén lett hatvan éves és negyvennek néz ki, de ennek semmi köze ahhoz, amit mondani szeretnék róla, csak mindig eszembe jut, férfi vagyok. Valamikor 2005 vége felé a Verslista egyik nyílt pályázatán elért harmadik helyezésével ismertté tette nevét, majd listatagként megismerhettük azokat a verseit a „gyerekzeteket”, melyek hiányoztak eddig a verslista sokszínű kínálatából.
Kérdezzük őt magát, hogyan emlékszik ezekre az időkre!
– Akkoriban éppen csak ismerkedtem az internettel. Szörfözés közben találtam rá a Verslista „Karácsony, a szeretet ünnepe” c. pályázatára. Pályáztam, és nagy örömömre harmadik lettem. Ez hozta meg a kedvem
a további részvételre, aminek a vége az lett, hogy listatag lettem.
Hozzáteszem, nagyon aktív listatag. Ezt mindenki nevében megköszönhetem.
– Na és mi volt előtte? Volt egy nagy Bumm? Mikor kezdtél
írni, és hol jelentek meg alkotásaid?
– Mostanában sokat gondolkodom ezen. Egy évvel ezelőtt azt mondtam, hogy kb. 25 éve írok, de ez így nem igaz. Már apró gyerekkoromban, – amikor még írni sem tudtam – magam találtam ki kis mondókákat, amik természetesen leíratlan maradtak. Iskoláskorom írásos emlékeiből néhányat megőrzött Anyukám, azután pedig már óvónőként
írtam, s titokban megtanítottam saját verseimet az óvodásaimmal abban az esetben, amikor a klasszikusoktól az adott témához nem találtam semmilyen költői alkotást. Kb. 26 éve kezdtem el rendszeresen a
„Fekete könyvembe” írogatni. A könyvet ma is őrzöm. A nagy „Bumm” talán 2004-ben következett be, amikor a környezetem bíztatására kiléptek a versek a szobafogságból. Elküldték néhány versemet az Accordia Kiadó pályázatára. A kiadónál jelentek meg verseim a Fényzivatar c. antológiában. 2005-ben az Accordia Kiadó adta ki a Mindörökké mosoly c. önálló verseskötetemet. Legutóbb 2006-ban a Játszmák árnyakkal, fénnyel c. antológiában szerepeltem. 2006-ban a Föveny, A Hallgató, a Képzeld el, a Napsziget folyóiratban, a Sodrásban, a Lyra, a Szívtükrök, és a Lélek temploma c. antológiákban, valamint a Ritka
madár című Békéscsabai Irodalmi Antológiákban jelentek meg verseim.
– Ez lenyűgöző termés, egy profinak is dicséretére válna. Mik a terveid a jövőre nézve?
– Két békéscsabai irodalmi társaság tagja vagyok, az egyiknél rendszeresen szerepelek. Többször publikálok a helyi újságokban, remélem, ez megmarad. Mióta internetezem, tagja lettem az Irodalmi Rádiónak, a Barátok Verslistának, a Másképplátók pártoló tagja vagyok, szerepelek a Fullextrán, a Kaláka internetes folyóiratban. Ezeken a fórumokon szeretnék a továbbiakban is megjelenni, hiszen ma már az
Internet egyre több emberhez jut el. Az idén szerepeltem a Petőfi Rádió Premier c. adásában. Jelenleg a Móra Könyvkiadó gondozásában jelenik meg a Versel-hetek című gyermek verseskötetem, ami október elején kerül a könyvesboltok polcaira. Gyermekversek írására Varga
Ibolya költő-barátnőm biztatott. Boldog embernek érezhetem magam, hiszen 3 év alatt történt mindez, s végre azzal foglalkozhatom, ami örömet okoz mostani utóéletemben.
– Mit értesz az alatt, hogy utóélet?
Ha valaki elolvassa a verslista.hu-n „Lélekzetek” témában írott verseimet, megismerkedhet előéletemmel is. Voltak olyan történések az életemben, amelyek ezeket az írásokat ihlették. A múltat megpróbálom lezárni, és a mának élni.
Példamutató életszemlélet, sok sikert kívánok hozzá!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)