Kutasi Horváth Katalin:
SZABÓ EDIT IRMA
Szabó Edit Irma visszafogott, mosolygós, szeretetet sugárzó egyéniség. A Verslista békéscsabai születésnapi találkozóján idén kettős – elfogódott – örömének voltunk tanúi. Több mint tízéves tagságáért vehetett át egy emlékplakettet, majd ő kapta meg a Kortárs Magyar Irodalomért Díjat is kitűnő verseiért.
– Gyulán születtél, Sarkadon élsz, Edit. Mit jelent számodra, milyen érzést kelt benned ez a két város?
– Sarkad az otthonom. Születésemtől kezdve itt élek, erős a családi kötődés, meg sem fordult a fejemben, hogy máshová költözzek. A közeli Fekete-Köröshöz különösen vonzódom. Szabadságélményt, életteret ad a természetes víz, a csodás természetbölcső. 40 évig ingáztam a munkahelyemre, egy kis község óvodájába. Gyula a második otthonom. Nemcsak a régi, polgári város szépsége, kultúrája, a vár, a Várfürdő, a séták, kirándulások helyszíne miatt. Férjem gyulai származású. Az esküvőnk Sarkadon, a lakodalmunk Gyulán volt. Rendszeresen látogattuk a férjem szüleit, s hűségesek maradtunk azóta is Gyulához.
– Az óvoda töltötte ki az életedet. Érzem: erre születtél. Ez volt a hivatásod. Most, hogy nyugdíjba mentél, nem hiányzik?
– Szép, de nem könnyű ez az életpálya. Az az óvodapedagógus képes csak szeretni, aki hivatásszerűen végzi. Nagy-nagy belső erővel, kisugárzással kell rendelkezni. A gyerekek érzelmein keresztül, tiszta belső fénnyel lehet őket megközelíteni, s így őszinte, szeretetteljes kapcsolatba lépni velük. Nekem ez ösztönösen sikerült! Értelmük nyitogatása, személyiségük fejlesztése, ötleteik beépítése a mindennapokba, a gyermeki ölelések, kitörő örömujjongások, rácsodálkozások felemelő pillanatok! Újra ezt a hivatást választanám.
– Láttam a Meseles oldalon több versed is. Nyilvánvaló, hogy értesz a gyerekek nyelvén, ismered gondolkodásukat, érzéseiket…
– Szívesen játszok-játszottam a hangommal, a hangszínemmel, az összecsengő rímekkel, a vers zeneiségével. Akár mesemondáskor, akár versmondáskor nagy szükség van az őszinte odafordulásra. Gyermekverseim mutatói a játékosság, a humor. Sokszor tanítottam saját ver-seket a kicsiknek. Örülök, hogy itt mások is olvassák gyermekverseimet.
– Mi indított először versírásra? Mióta írsz? Van, aki nagyobb hatással volt rád, akit kedvenc költődnek mondanál?
– 12 éves koromban írtam az első természetről szóló versemet, majd a próbálkozás időszaka jött. 23 évesen a helyi könyvtár Asztalfiókomban c. pályázatán 2. helyezést értem el. Majd a család, a munka töltötte ki az életem, hosszú hallgatás után, több mint 20 éve írok.
2003-ban az Accordia Kiadó pályázati felhívása kapcsán Balázs Tibor, a kiadó akkori vezetője biztatott folytatásra. Az internetes portálokon való publikálásban kiteljesedtem. A szerkesztők észrevételei, kritikái, elismerései, a tagok visszajelzései segítettek. Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, egy menekülési útvonal, mely alkalmas a belső békém, harmóniám megteremtésére. Mindennapi életünket áthatják a kavargó gondolatok, szövevényes érzések. Hogy ezeket miként éljük meg, s hogyan toleráljuk, azt személyiségtípusunk határoz-za meg. A vers az alkotó személyisége, vagy életre keltett képzelete.
Szeretem Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Pilinszky János és a gyulai Simonyi Imre verseit.
– Van kedvenc versformád, eljárásod, témád?
– Leginkább a kötött versformákat szeretem. Szívesen írok haikut, apevát, és próbálkoztam időmértékes verseléssel is. Az érzelmek, a természet, a zene inspirál, a spirituális energiák segítenek a lelki ráhangolódásban. Igyekszem szellemi úton járni. A belső elmélyülés, a meditációk kivetülnek a külső környezetemre, nyomot hagynak írásaimban. Ritkán írok, de olyankor a mélyen rejlő gondolatokat, érzéseket próbálom felszínre hozni.
– Mely eredményeidre vagy a legbüszkébb? (Akár az írás tekintetében, akár más területen.)
– Az utolsó 15 évben nemcsak óvónőként, hanem intézményvezetőként is tevékenykedtem. Országos pályázatokon szép sikereket értem el. Jelen vagyok a Héttorony irodalmi portál archívumában. 28 antológiában, számos Képzeld el… folyóiratban vagyok olvasható, az IR három hangoskönyvében hallgathatóak verseim. Első helyezést értem el a VPM Védett állatok/ Panda pályázatán (2013), a Buddha FM Rádió haikupá-lyázatán (2015) és az Irodalmi Rádió Az év gyermekverse pályázatán (2016).Különös örömmel, büszkeséggel tölt el a Verslista Kortárs Ma-gyar Irodalomért Díja és emlékplakettje.
– Van egy nagy fiad, akire igencsak büszke lehetsz, s akit személyesen is megismerhettünk, felolvasott a battonyai találkozón. Mesélj róla!
– A fiam természetszerető, természetvédő. Hobbija a horgászat, a túrázás, szabadidejében halas elbeszéléseket ír. Agrármérnök, halá-szati szakmérnök, halkutató. Halfaunisztikai, halbiológiai tevékenységet végez. Szeretne ő is Sarkadon letelepedni.
– Van fent egy netköteted, a már címével is sokat és szépet mondó Lélek-ének az IR gondozásában, melynek szintén tagja vagy.
– 2009 óta vagyok IR-tag szép sikerekkel, 2013-ban jelent meg netkötetem, verseim az érzelmekre hangolnak, lélekérintő üzenetek, a természet szépségeiről szólnak. Haikuk és gyermekversek.
– Mi a legfontosabb számodra az életben? Milyen céljaid vannak? Tervezel önálló, nyomtatott verseskötetet a közeljövőben?
– Lényeges az igazság közvetítése, hamisítatlan segítségnyújtás, a tiszta szeretet hangján mások elfogadása, a gyermekek, az idősek, az elesettek támogatása. Szeretném, ha az olvasók részesülnének lelkem rezdüléseiből, miközben belevetítik saját életérzésüket soraimba. Úgy érzem, sikerült megtalálnom az egyéni hangomat. Igen, mindezek alapján tervezem önálló kötet megjelenését.
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)