Várhelyi Klára (cherno): Alkotói közelkép
SZABOLCSI ERZSÉBET
Aki tagja a Barátok Verslistának, emlékezhet rá, hogy tavaly októberben megjelent már egy cikk Szabolcsi Erzsébetről, a fotósról, akkor a természetfotóival kapcsolatban. Aki olvassa listánkat, honlapjainkat, azt is tudja, hogy ı az, aki téli nyílt pályázatunkat megnyerte. Most ennek kapcsán mint költőt kerestük meg néhány kérdéssel.
Egy ilyen interjút mivel is kezdhetnék, mint a két bűvös kérdőszóval, melyet minden költő, író, sőt bármely művészettel foglalkozó személy legalább egyszer megválaszol: mikor?, miért?
Diákkoromban próbálkoztam először – inkább játékos időtöltés végett – az írással, aztán kezdő tanárként és háromgyerekes anyukaként nem volt időm írni, de amikor a gyerekek mellett már magamra is jutott pár perc, újra írtam: először naplót, aztán kipróbáltam az általam igen nagyra értékelt haiku műformát, s amit a naplóban leírtam 3 oldalon, azt belesűrítettem 3 sorba. Érdekes volt, egyre többet írtam, főleg haikuféleségeket, majd dalokat, később szabad verseket is.
Hogyan találtál a Verslistára?
Egy irodalmi levelezőlistán részt vettem már korábban, de nem tetszett a légkör, állandó veszekedések voltak, nem lehetett kritikai észrevételt tenni, mert megsértődtek a tagok, itt említették a Barátok Verslistát, megnéztem, hogy milyen, úgy láttam, hogy itt jó a hangulat, komolyan veszik az ígéreteket, megjelennek kiadványok, találkozók
alapján sokan ismerik egymást személyesen is, mindez szimpatikusnak tűnt. Tetszik, hogy itt sokszor vannak műveltségi játékok, szószövő feladványok, itt megjelenhetnek a versek mellett fotók és egyéb alkotások is.
Amikor a már említett cikket írtam a fotóidról, nem állhattam meg, hogy bele ne olvassak a verseidbe is. Nekem úgy tűnt, hihetetlen harmónia tartja össze a kettőt. Számodra hogyan kapcsolódik össze az irodalom a fotózással?
A fotózás gyerekkorom óta jelen van az életemben: édesapámmal és bátyámmal fekete-fehér filmre dolgoztunk, otthon laboráltunk. Kezdetben inkább családi képeket készítettem, majd a természetfotózás kezdett érdekelni. Mivel a haiku is természetet ábrázoló képpel együtt
készült eredetileg, én is sokszor érzem illusztrációnak fotóimat a versek egy csoportjához, vagy éppen a vers egészíti ki a megkomponált fotót.
Utolsó kérdésként megtudhatunk valamit a jövőbeli terveidről?
Terveim nincsenek, nem erőltetem az írást, csak akkor írok, ha van valami vezérgondolatom, amit ki kell fejtenem. Van néhány novellám is, néha ez a kifejezőbb forma. Sokat álmodoztam régebben arról, hogy majd önálló kötetem lesz, de azt hiszem, erre semmi esélyem nincs.
Képzeletemben megjelent már egy verses naptár ötlete is, ebből a természetfotós naptár megvalósulása a Verslista szép meglepetése volt számomra. Köszönöm ezúton is.
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)