Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
ZÁRUBA KÁROLY VALÉR
A név kötelez: Záruba Károly Valérnak már a neve is időmértékben zeng, mint legtöbb versének sorai. A klasszikus értékrend, az igényesség, a precizitás jut eszembe, ha rá gondolok.
– Karcsi, több antológiában is megtalálunk, de most karácsonyra –ajándékként – megjelent az első szép önálló köteted. Oszd meg velünk ezzel kapcsolatban érzéseid!
– Igen, a Vers a szavak palotája szép karácsonyi ajándék. Hogy mit érzek, azt a Kötetborító c. versben is megírtam: furcsa, s nagyon is jóleső érzés, egy kicsit hihetetlen még. Sokat dolgoztam vele, szerkesztgettem, javítgattam, de megérte a fáradság, jó, hogy mások is elolvashatják, ami foglalkoztat, s örülök, hogy végre jobban megismerhetik költői-írói oldalamat is.
– Mikor kezdtél el írni, s mi indított rá? Mit jelent számodra ez a tevékenység? Milyen témák foglalkoztatnak elsősorban?
– Irodalmi törekvéseim már középiskolában voltak, de szakmai hivatástudatom volt az elsődleges, így ezek a művek a fiók mélyére kerültek. Későbbi munkáim a szakcikkekre, -könyvekre szorítkoztak, ez hasznos alapul szolgál a „pontosan, szépen” törekvésemhez a szépirodalomban, amire nyugdíjasként már több időm jut. A klasszikus, ütemet és rímet tartalmazó formát vagyok csak hajlandó versként elismerni. Az ’egyből érthető’ számomra a mérce. Mérnöki szemléletem adja a meggyőződésem, hogy „Az új egyetlen mentsége a jobb!” A leoninusi versforma is tág teret ad a versírónak, melyen belül a rímes hexa- és pentameter a kedvenc formám. Novák Imre† barátom biztatására és segítségével 2019 elején kezdtem el publikálni és pályázni. Azóta több online folyóiratban ill. magazinban, nyomtatott antológiában jelentek meg verseim. Novelláim sokáig csak fióklakók voltak, de most megjelent kötetemben olvashatók.
– Vannak olyan alkotók, akik meghatározták gondolkodásodat, ízlésedet? Költők, olvasmányok, melyek nagy hatással voltak rád?
– Közelebbi példaképem József Attila és Radnóti Miklós. Egyiknek játékossága, másiknak az eklogái vannak mély hatással rám. Írok hangsúly ütemezésű rímes verseket is, „kicsúsznak”, az időmértékes formákhoz képest kevesebb törődést követelnek, így gyorsabban tudják követni a változásokat. Két név még: Böll és Solohov.
– Karcsi, nyugdíjban vagy, de aktívan tevékenykedsz. Tudom, műszaki ember vagy. Pár éve aranydiplomát vehettél át a Budapesti Műszaki Egyetemen. Mit tanultál, hol és mit dolgoztál korábban?
– Majdnem igaz, hogy csavarhúzóval a kezemben születtem. Már gyerekkoromban is a repülőmodellezés és a rádiótechnika rabja voltam. Egy év gimnázium után a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban érettségiztem. Felvettek a BME-re, ahol 1966-ban villamosmérnöki diplomát, majd szakmérnöki diplomát szereztem. Bevallom, sok előadásról azért hiányoztam, mert otthon és egy kis postai műhelyben pl. magnofont, elektromos mérőműszereket építettem. Aztán a Tungsram Rt.-nél dolgoztam fejlesztő-, majd tervezőmérnökként. 1983-ban meghívtak a későbbi Óbudai Egyetem Villamosmérnöki Karára adjunktusnak, innen 2008-ban docensként mentem nyugdíjba. Érdekesség, hogy azért jártam egy évet gimnáziumba, ahol nem értették, hogy ennyire humán beállítottsággal miért akarok technikus lenni, mert helyhiány miatt abba a technikumba nem vettek fel, melynek továbbfejlesztett intézményébe 26 év múlva tanítani hívtak.
– Mivel töltöd a napjaidat mostanában? Zenélsz még? Mesélj a másik hobbidról is, az antik órák izgalmas szerkezetek…
– Nem titok, „mellesleg” az Apolló rockzenekarban játszottam. Később választani kényszerültem: mérnök vagy zenész. Nehéz volt, sokáig visszajártam még a társaimhoz, a basszusgitárhoz. Kedvtelésem azóta is a zenélés (magamnak, mert én kibírom az orgona-improvizációim), s mellette az órák történetének tanulmányozása, az antik fali- és asztali órák javítása, gyűjtése, na és persze az aktív sport, mely hetente 3 óra kemény tornát, 1,5 km úszást és 10 km kerékpározást jelent. Mindez már nem is megy olyan könnyen, akarat, kitartás kell hozzá. Nyaranként többször vitorlázom Agárdon. Több Balaton-átúszás és egy Velencei-tavi körúszás is mögöttem van.
– Mesélj kicsit a gyökereidről, családodról, gyerekeidről, unokáidról! – Családnevem gyakori cseh név, Hašek egyik novellájának hősét is így hívják. Apám Kassán született. Karel nagyapám magyar (KuK), majd csehszlovák katonatisztként a honvéd laktanya parancsnoka volt kapitányi rangban. A család kiválóan tudott magyarul. Édes-anyámtól a második keresztnevem örököltem. Itteni Szabó nagyszüleim szekszárdi és budapesti iparosok és kiskereskedők voltak. A Patyolat védjegy az ő kisüzemüké volt. Több mint 50 éve élek boldog házasságban, feleségem, Ildikó, ki a legutóbbi verslistás találkozón felolvasott pár versemet, alkalmazott matematikus, számítógépes rendszertervező. Két mérnök fiunk van, Károly Ákos Németországban a Bosch cégnél projektvezető, Gergely Vid Wichitában (USA, Kansas) tanszékvezető egyetemi tanár. Menyeim magyarok, s öt unokám is jól beszéli anyanyelvét. Köztük van az 5. Károly is.
– Hogy fogadta / fogadja a környezeted a verseidet, történeteidet? Inkább költőnek érzed magad, aki prózát is ír, vagy mindkettő egyformán közel áll hozzád?
– Mérnöki részről van, aki renegátnak érez. Legjobb barátom, akivel évtizedeken keresztül sok közös munkát végeztünk, s tudtuk egymás gondolatát, neheztel rám. De voltak, akik meglepetten gratuláltak. Azzal védekeztem, hogy tudhatják: „A jó villamosmérnök mindenhez ért a sámlikészítéstől a gyerekcsinálásig”. Érdekes, hogy főleg volt kolléganőim drukkolták végig szépirodalmi „kilengéseim”. A rokonok, barátok, ismerősök nem nagyon lepődtek meg. Talán úgy vagyok elkönyvelve, hogy „ettől minden kitelik”. Remélem, jó értelemben.
– A verslistás felületeken túl hol olvashatunk még tőled?
– A Rekreátor, Napsziget, Litera-Túra, Kalamáris Magazin, a Napút, a Vasárnap oldalain, a Szó-kincs (Aposztróf), Kigondolt kabát és Szóhalászok (Litera-Túra) c. antológiában, a Kalamáris antológiáiban.
– Milyen céljaid, terveid, vágyaid vannak a továbbiakban?
– Először a tíz ekloga. További versek, novellák. Az életem is ad elég témát. Talán egy kisregény? Egy hősköltemény Pajor András atya (aki – a lelkeken kívül – komolyan foglalkozik irodalommal is) Rongyosok c. kisregénye alapján (az 1938-as bécsi döntést megelőző beregszászi „rongyos gárda” történetét dolgozza fel). Az atya nem ismeri még terveim, remélem, kötetem jó ajánlás lesz. A házépítés sincs befejezve. Elektronikai laborom műszereit is át kéne telepítenem. 80 évesen ötödször is át akarom úszni a Balatont, s az azt követő 40 évre is vannak elképzeléseim. És persze szeretni állandóan és sokszor az én Asszonyom.
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)