Dobrosi Andrea: Négy szirom [KMI A 006]

Dobrosi Andrea nem szokványos novelláival beavat minket különleges látásmódjába. Közvetlen hangon szól, belelát a tárgyak, a morfondírozó lelkek, akár az állatok gondolataiba, érzéseibe, rá tud mutatni az elvont, bonyolult indítékokra, lélektani folyamatokra is. Képzeletjátékaiban az életből, irodalmi tényekből és a fantáziájából vett motívumok összenőnek.
Hosszabb versei modernül időtállóak, a mai képek, kifejezések mellett klasszikus megoldások és ritkább, választékos szavak is felbukkannak bennük. Versei ritmikája magával ragadja olvasóit. Hasonlatai, metaforái egyszerűek és találóak, logikussá varázsolják a kijelentéseket. Gyakoriak a tiszta, hangzatos rímek, de a játékos, könnyed formák mély, elvont gondolatokat teremtenek. Játszik az állandósult szókapcsolatokkal, a szórenddel, a szóvázak megtartásával váratlan, ütős szóalakokat feleltet egymásra, szereti felcserélni a jelzős metaforikus szerkezeteket, eltolni a szóhatárokat. Gondolatritmusai, párhuzamai, ellentétei átláthatóvá és ütemessé teszik verseit. Szókimondó, vallomásos én-lírájában gátfutója a süllyesztő létezésnek, bőrére hasad a hajnal, de bele tud bújni a napsugárba is. Többszörös alliterációk teszik sorait még dallamosabbá, pedig ez a líra sokszor komor, József Attila-i hangulatú, átlátja az élet lokálját, hol csak a pénz gyűlik, de egyre terhesebb a lét… Parafrázisok, evokációk, számvetések sorakoznak ebben a részben.
Rövid versei felvillanó mécsesek a nemrég távozottaknak, elgondolkodtató tankák, apevák, haikuk, ikuk… A kötetet záró tömör gondolatok meg mélyre lenyúló bölcsességek, tanácsok, megtapasztalt igazságok tükrei.

(Kutasi Horváth Katalin)