Leírás
Olvasmányos, nagyon jól megszerkesztett, történelmileg és lélektanilag hiteles, realisztikus, ugyanakkor lírai, témájában megrázó, hosszasan elgondolkodtató Gáspár Klára új regénye. A Székely-trilógiában már bizonyított. De az a pszichológiai érzékenység, az empátia, ami itt mutatkozik meg, végképp Kosztolányi Dezső és Németh László utódjává avatja e téren.
A vermonti remete, Szolzsenyicin által sok részlet feltárult már a második világháborút követő világ pokláról, A Gulag-szigetvilág c. regénye miatt megfosztotta a szovjet vezetés állampolgárságától, és kiutasította hazájából.
Vannak traumák, melyek feldolgozhatatlanok, lehetetlen kiűzni, kiírni magunkból, s ha hosszas küzdelem után úgy tűnik, idővel tovább tudunk lépni, mert van erőnk, elszántságunk, segítségünk, lehetőségünk, akkor is bármikor összeroppanhatunk.
A kényszermunkatáborokba nemcsak a sztálini politika ellenzői vagy a hadifoglyok kerültek. A kulákság gyanúja, a német ajkúság is elegendő indok volt, de akár véletlenszerűen is elhurcolhattak polgári lakosokat, akiket kemény fizikai munkára fogtak. A rabok a napi 10-12 órát úgy dolgozták le a bányászatnál, a vasútépítésnél, a fakitermelésnél, hogy élelmükről alig gondoskodtak, harmad- vagy negyedannyi ennivalót kaptak, mint amennyire a nehéz munkához szükség lett volna, az egészségükkel nem foglalkoztak. Az őrök kegyetlenkedéséről ne is beszéljünk!
A főszereplő Irmácska a hétszázezer magyar deportált egyike, aki saját bőrén tapasztalta meg a Gulag kegyetlen mindennapjait, a málenkij robot körülményeit. Pedig csak 16 éves volt. Ő lenne az ellenség? A fiatal, egyszerű, tapasztalatlan, ártatlan, naiv gyermeklány? Aki életkora alapján akár meg is úszhatta volna ezt az egész borzalmat? Tizennyolc évesnek vallja magát, hogy családja együtt maradhasson, ám az mégis szétszakad…
A leányzó még nem tud az életről semmit. Szeretetre, gondoskodásra vágyik, miközben éhezik, és a túlélésért harcol. Kiszakítják gyermekkora színteréről, sorra megfosztják mindenétől. Elveszti anyját. Védelem helyett támadásokat kap. Kihasználják. Kényszerítik. Megalázzák. Megtörik. Hallgatnia és tűrnie kell. Ő az irigyelt „kiválasztott”. A négyszázezer hazatért fogoly egyike. De milyen állapotban érkezik? Amin keresztülmegy, alaposan felőrli testét-lelkét, megbolygatja tudatát. Elméje tiltakozik, hárít, tagad, blokkol, védekezésül kidolgoz egy mániákus rendszert, melyben a pontosság, a rend vezethet eredményre, ez az életben maradás záloga.
Csak pár lépéssel járunk olvasóként – a rémálmok által, a múlt és a jelen párhuzamos megismerése, az objektív nézőpont, valamint tiszta tudatunk révén – Irmácska előtt! Szép lassan tárul fel a múlt, a szomorú igazság, lassacskán körvonalazódnak az elszenvedett trauma gyökerei és következményei, az amnézia oka, a sötét, szégyenteljesnek érzett múlt eseménysora.
Együttérzünk az áldozattal, drukkolunk érte, látjuk nővé érni, örülünk a pozitív fejleményeknek, a szimpatikus diák felbukkanásának, boldogok vagyunk, mikor megnyílik a lány, mikor újra képes bízni, szeretni, és teljesnek látszik gyógyulása. És végtelenül mérgesek vagyunk a bűnösökre. Fordulatoknak sem vagyunk híján, a visszatérő szavak, mondatok, motívumok pedig jól tagolják és keretbe foglalják, tovább lendítik, értelmezik a regényt, a mondanivalót.
Kutasi Horváth Katalin
Értékelések
Még nincsenek értékelések.