Hanyecz István: Hazatérés [KMI A 026]

Kedves Olvasó!

    Megérkezés, hazatérés, révbe érés, otthonra találás. Többször és máshol, máshova, vagy épp vissza, ugyanoda, ugyanott. Lehet alkalmi, átmeneti vagy akár végleges. Többféleképpen is értelmezhető, szimbolikus és egyben nagyon is valóságos élményeket idéző, kifejező címet visel Hanyecz István (shf) második kötete.

Olykor a természetben lelünk békére és önmagunkra, miközben tanúi vagyunk az évszakok váltakozásának, vagy szeretteink körében nyerünk megnyugvást, bennük találunk lelki társat, általuk kapunk melegséget, biztonságot, legyen az a szép táj vagy a kedves, barát, honfitárs a világ bármely szögletében is! És megérkezhetünk kedvenc időtöltésünk színterére is, legyen az a sport vagy akár az írás…

A verseskönyv első részében ősi japán versformában írott haikukat vagy haikuláncokat, a haiku sor- és szótagszámaira (5-7-5) épülő versszakokban írott műveket olvashatunk. Újra és újra felbukkan a surranó gyík, mindig hamar elköszön a nyár, ismételten leveti rozsdás gúnyáját az ősz, feltűnnek az állatok a téli etetők körül, és az erdők lánya olykor az északi fényről mesél… A tavaszi, nyári, őszi, téli hangulatképeket megragadó, a természet szépségét rögzítő tizenhét szótagos versek után a végtelen nagyvilágba nyerhetünk betekintést a költő szemüvegén át. Utat mutatnak a csillagok, hazára talál a poéta lelke. Megláthatjuk a távoli csodákat, ősök nyomában bandukolhatunk általa.

Dalaiban is megörökíti a természet varázsát, körforgását, egy-egy ünnepről való megemlékezéssel, majd hangulatképekkel ragadja magához olvasóit, elragadva minket egy kártyajáték menetébe vagy egy edzőmeccs izgalmába, egy természeti katasztrófa, baleset vagy a terror borzalmába. Szeretetteli emléket állít édesanyjának, alliteráló szavakkal vall szerelmének. Bölcs üzeneteket, lelkifurdalást keltő figyelmeztetéseket olvashatunk, mélyen elgondolkodtató jelenségek elevenednek meg a sorokban, az eliramló élet végességével szembesülünk. Az eltorzult modern világ tükörképe némelyik vers.

A névrejtés, az akrosztichon kedvelt eljárása Stefanicus Hungaricusnak, a sorkezdő betűk egy-egy jeles eseményt, természeti jelenséget, virágnevet rejtenek. Köszöntőknek, jeles napoknak ad így keretet.

A haikut meghosszabbíthatjuk (két hét szótagos sorral), tankát kapunk így. Ezt a formát, illetve az ötsoros versszakokból álló tankaláncokat is kedveli “Firkászunk”. Ebben a versformában is szívesen örökít meg egy-egy természeti képet, eseményt, utazást, kiruccanást. Így válik Tinódi Lantos Sebestyén kései szellemi rokonaként egyfajta krónikássá, történetmesélővé.

A kötetet néhány – érzelmeket és az ihlet működését megragadó – pundurka (6-5-4-3 szótagos sorból álló forma) zárja, valamint egy kellemes családi együttlétet megörökítő rövid próza.

Hanyecz István hazatért sok-sok esztendő után, mely idő nem múlt el nyomtalanul, hisz gondolatait, érzéseit rögzítette, s e könyv megörökíti azokat. Hazatért Svédországból Magyarországra, verslistás barátai közé, akikkel így gyakrabban tud együtt lenni, s a költészet birodalmában sokszor közösen kóborolhatunk.

(Kutasi Horváth Katalin)

(3.100 Ft alatti összvásárlás esetén fizetés előtt használd a “POSTA” kupont az ingyenes szállításhoz!)