Leírás
Herczeg-Vecsei Katalin: Et cetera
Herczeg-Vecsei Katalint eddig főleg rövid gondolatai, érzelmekben gazdag haikui által ismerhették meg olvasói. Két megjelent mini–kötete (Balatoncseppek, Szirmaim) is ezt a képet erősítették róla: az ősi japán versforma kitűnő művelője. De az eddig megjelentnél is színesebb, változatosabb a költészete, írói munkássága. És akkor hol a többi műve? Itt, ebben a könyvben! Pundurkák, dalszerű vallomások, pillanatképek, haibunok, rövidprózák stb.
Et cetera: Nézzük tehát, mit rejt még ez a líra, mi az “és a többi”?
Az egyre fogyó szótagszámú (6-5-4-3), játékos formájú (olykor szójátékos) Pundurkákban nemcsak derűs, könnyed témákat ragad meg, a szűzi ártatlanság, a tiszta lélek fennkölt magassága, az elmúlás is megjelenik, s a kietlen, puszta sivatagnak mutatott bánatról szólók József Attila-i mélységeket idéznek. Látszik, milyen értékeket helyez előtérbe a költő: a barátságról, a szerelemről meghitt vallomásokat olvashatunk, s feltárul a bensőséges anyai szerető lélek. De megbújik benne a rezignált hangú bölcs is, s elgondolkodtat: a világot, vagy önmagát gyűlöli-e, aki gyűlöl…
A Vallomásokban megindulhatunk Herczeg-Vecsei Katalinnal a szeretet-folyosón a végtelen hosszúságú úton. Feszültséget kelt a hasonlók megszaporításával, a hasonlított érzés hátravetésével (Mint ahogy), a játékos szórendcserékkel, a sok helyen felbukkanó gondolatpárhuzamaival. Vagy pl. a csattanóval bővített kerettel (Egymás ölén), a pár szótagos, egyszavas, ütős sorokkal (Megszülettünk). Hol kedves, becézős akrosztichonkát (Réka) olvashatunk, hol – adysan – főnévi igeneveket sorol (Infinitivusok), így szélesíti ki, így általánosíthatjuk mondanivalóját. Olykor derűs, önfeledt pillanatképeknek lehetünk tanúi (Tavasz), vagy épp kozmikussá nő a vágy, a szeretet (Elvágyódás).
A versek könnyed ritmusa segítségével a színes álmok erdejébe repít minket a lírikus, és álomszerűen össze is moshatja a dolgokat (Álommese). Lelkünkön érezzük a gondoskodást, békés, álomba ringató versei az altatók irodalmi igényű világát gazdagítják (Aludj, kincsem!), néha képzeletjátéka részeseivé válunk (Elalszom). Úgy érzi, szeszélyes szélként siklik az idő, s úgy megállítaná, hogy még dajkálhassa időközben felnőtt gyermekét!
A Pillanatképekben hol az árny, hol a derű az erősebb. Annyira fájóan szép és egyszerű még az elmúlás is ebben a lírában (Angyalhang)! Olykor Tóth Árpád-i hangulatot árasztanak a versek, még a költő szóhasználata is emlékeztet rá, de annyira mai, annyira Herczeg-Vecsei Katalin-os! Lelke belesimul az évszakokba, emlékeket idéz, s vele együtt szinte mi is érezzük a leheletfinom érintéseket. Vagy csak képzeljük?
A kötet végén különleges írásokat olvashatunk. A Haibunok, rövidprózák igazán érdekes formában íródtak. Kuriózumnak érzékeljük a haikukkal színesített útirajzokat, melyek egyszerre valóságosak és a képzelet szüleményei, valódi térben, s egyben a szellemi síkokon, az érzelmek birodalmában zajlanak.
A szentimentalizmusban volt ilyen finom összhangban, könnyed harmóniában az írói érzésvilág és a valóságos külső környezet, s ha az egyik rezdült, változott, akkor a másik is. Pillanatok alatt akár többször is.
Az érzékenység kultikus bűvöletébe kerülhetünk ezen – haiku-betétekkel tarkított – prózák által.
Időutazóként a lírikus-prózaíró segítségével visszarepülhetünk József Attila gyermekkorába is, kedves, csattanós szerepjátékai által pedig az egypercesekhez közelít, s a legfontosabb: továbbgondolásra késztet minket.
Nagyon izgalmas, érdekes irodalmi-érzéki-filozofikus utazást kínál tehát Herczeg-Vecsei Katalin Et cetera című kötete, mely feltárja az általa művelt műfajok közül “a többit” is, és nem is akárhogy!
(Kutasi Horváth Katalin)
Értékelések
Még nincsenek értékelések.