Horváth-Tóth Éva: Magamba loplak [KMI A 011]

     Közvetlen hangú, választékos nyelvezetű, sajátos szókinccsel felvértezett, néhol Petőfit, máskor József Attilát, Shakespeare-t, Weöres Sándort idéző, mégis nagyon egyéni, különleges hasonlatokat, metaforákat, megszemélyesítéseket halmozó, könnyed, játékos, dallamos ritmusú, sodró erejű líra Horváth-Tóth Éváé, mely szép párhuzamokra, ellentétezésekre épül. Tükörverseket is tartalmaz az igényes kötet. Mindig ott van a logikusan szerkesztett, szépen felépített versekben a pőrén feltárulkozó lélek mélysége, a vázig levetkeztetett szív szava. Mindennel tud azonosulni!

A szerelem szomj, gyönyörű szenvedés számára. Az összetartozás, a ragaszkodás  meghitt megjelenítésének, a csendnek szóló gyónásoknak, személyes vallomásoknak lehetünk tanúi. Mindig megbújnak a háttérben a természet elemei, a tárgyak is éreznek, a költő lélekpillangóival együtt szárnyalhatunk. Oly szelíd, józan, szeretetteljes a hangja, finom, érzékeny a lelke, akár vágyairól, mindenben megmutatkozó, egyszerű, békésen átélt hitéről, az elégikusan, hálás emlékidézéssel megjelenített elmúlásról, a hervadó nyári tájról, a hamvaskéken kacagó égről, a deret ringató kökénytüskéről, a ködkabátban járó őszről, akár a csodaként megélt anyai kötődéséről, szeretetéről vall, vagy gondolatfüzérei segítségével mereng el filozofikusan!

Horváth-Tóth Éva elegáns nyelvi megoldásaival, bátor kitárulkozásával, őszinte hangjával, bájos esendőségével, a versek szerkesztésében a maximalizmusra való törekvésével azonnal belopja magát az olvasók szívébe.

(Kutasi Horváth Katalin)