Kutasi Horváth Katalin: Vurlicerka [KMI A 007]

A kötet címe: Vurlicerka olyan játékos szó, ami tökéletesen kifejezi léthelyzetemet és lehetőségeimet. Bűvös köreimből ritkán van módom kitörni, a verkli könyörtelenül ugyanazt a kottát játssza, de lélekceruzám gyakran varázsolja színesebbé a hétköznapok dallamát, és derűs, játékos hajlamaimra is utal a becézés, bár igaz, hamar el tudnak kopni a rövid cerkacsuták, ha túl sokszor lelkesítem át velük a szürke, monoton valóságot.

Hogy is állt össze ez a verseskönyv? Valamiféle nosztalgikus megszállottság során: miközben kísérletezgettem a régi formákkal, mértékekkel, s egyensúlyoztam (és persze kerestem a harmóniát) az egykori gondolatok sínpárjain, vagy korábban élt lélekmások lábnyomaiban, miközben a talaj ingoványosabbá, bizonytalanabbá vált alattam. Vagy mániákus próbálkozásaim eredményeként: míg szerettem volna visszatalálni a kedves régi kerékvágásokba, de azokat a sors kegyetlen viharai szinte teljesen elmosták…

A visszaemlékezések, az őszinte, vallomásos kitárulkozások sok helyen megbújnak soraimban, s nem véletlenül találtam rá megidézett költőelődeim kódolt üzeneteire sem. Az elégikus, szerető fájdalommal teli hangvétel, a röpke önbecsapásokat és derűs optimizmust elhessentő realitás, a kényszerű, mégis csendes és fegyelmezett szembenézés határoz meg, s ezáltal lírámat is.

Sor kerül verseimben az átélt csodák felelevenítésére is, de nem azért, hogy szentimentálisan keseregjek, hogy mit veszítettem, hanem hogy feldolgozzam a hiányt, s hogy hálás lehessek azért, mit megélhettem!

 (Kutasi Horváth Katalin)