Leírás
Magánkozmosz 2023 antológia
A Kortárs Magyar Irodalom Kiadó immáron második antológiáját tarthatjuk kezünkben, melynek formailag is izgalmas borítóján Kósa Ildikó fotója található, s belelapozva a könyvbe első benyomásainkat is Kósa Ildikó objektívjén át szerezzük, egyiptomi képei révén máris egy különleges világba csöppenünk. Az Egyiptomban készült, a történelmi időket, a nem mindennapi élményeket nyújtó, a máig rejtélyeket idéző, különös kultúrát feltáró fényképek érdekes színfoltjai ennek a kötetnek, mely a jól ismert Sodrásban antológia utódja, így szerzőinek nagy része is ismerős lehet azoknak, akik a Vizuális Pedagógiai Műhely másfél évtizedes kiadói munkája során megjelent köteteket forgatták.
Színvonalas, korrekt, megbízható könyvkiadásunk, a tetszetős, gazdaságos elrendezés, a nyelvi igényesség, a precíz korrektúra révén és az alapos, körültekintő tevékenységből fakadóan korábbi alkotóink is visszatérnek, de új szerzők is színesítik a kötet műfaji, tartalmi, stílusbéli, érzelmi palettáját.
Azoknak, akik most ismerkednek velünk, nézzük, hogy miért lett antológiánk címe épp a Magánkozmosz! De hiszen kozmikus nemcsak a körülöttünk táguló világegyetem, az űr, a csillagok végtelen milliárdja, de gondolataink, álmaink, fantáziánk által mi magunk is korlátlan gondolati szabadsággal bírunk! És mindannyiunk kozmosza – a sok érintkezésen túl is – más és más, egyedi, és csak részben feltárható… De reméljük, egymáshoz ragadhatjuk egymást gondolatainkkal, érzéseinkkel! Fontosnak hoztak minket a világra, és születésünkkor tán már minden kirajzolódott. Igaz, olykor töviskereszten születnek soraink… Igaz, kóbor lovagokként próbálunk viaskodni, megvívni szélmalomharcainkat. És szembesülnünk kell a múló idővel a jelenben. Valamennyien drága kincsnek érezzük álmainkat, rezdülésre vágyik a szívünk. Ezeket a rezdüléseket adja át olvasóinak antológiánk.
Sajnos – és szomorú: joggal – sok írásunk tükrözi úgy rideggé vált világunkat, a magány és a közöny világát, hogy romokban az erkölcs, haldoklik a morál. Fuldoklik világunk, s keselyű köröz felettünk. Sokfelé – valójában és szimbolikusan is – sebzett rét, bús mocsár fogad minket. Annyi minden, ami virult, már sárba hull, elveszti a színét, illatát… Kétséges most a lét, várni kell az igazi tavaszra. Nevető álarcok vesznek körbe minket, s csak ábrándozhatunk az öröklétről. De ott bujkál a vigasz: szavainkból megépíthetjük álmaink piramisait, és napsugárrá változtathatjuk a gyönyörök perceit! Talán az élet törékeny vizén, a megértő lelkek tengerén nyugalomra lelhetnek titkaink. Lélektájaink fölött egyszer a boldogság is ünnepelhet. Ne feledjük, hogy miközben olvassuk a könyv anyagát, a szellemiség templomában járunk! Mi, költők, írók nemcsak lélekhirdetők és hívek, de kertészek vagy hangszerek is vagyunk, oltogatunk, nyesegetünk, sokféle dallamot szerzünk, lekottázunk, eljátszunk, s annyiféle melódiát lejátszanak rajtunk! S persze olykor elpattannak érzéki vagy idegi húrjaink…
Napraforgóként törünk türelmesen a fény felé, miközben az égre festjük kitárulkozó könnyeinkkel szívünk sóhajait, s elégikus dallamaink szállnak a szélben. Néha Assisi Szent Ferenc szemével látunk, olykor a szél barátjaként, a csillagok testvéreként, a Hold unokájaként éljük világunkat, feloldódva a természetben. Szabó Lőrincként próbálunk megbékélni a változtathatatlan világgal, de megtörhet reményünk, belegabalyodhatunk a félelem pilinszkys hálójába. Keressük magunkat.
Mindezt tükrözik vallomásaink, hálatelt, fájó múltidézéseink, a gyermekkor, a szülők, a barátok elvesztésének újraélése, egy-egy időtlenített hangulatkép, akár a Lőrinc pap téri Cirkó mozi vagy a svéd tengerpart, vagy például egy szigligeti emlék megragadása.
Bordal, latolgatások, titokzatos elmélkedések, élettörténetek, móriczos létbuborékok, lélektükröző haikuk, apevák, vagy ezek füzérei, haibun, tankák, hexameterek “odaátra”, akrosztichonok, eklogák, lélekcsodák, dalok, a kétkedés szonettje, ars poeticák mutatják ezeket a kételyeket, meggyőződéseket, rezdüléseket, a pillanatnyi örömöket, az utólag idillikussá színezett emlékeket, melyek közt megmutatkozik a kenyér egykori megbecsülése is. Megjelenik néhány, a KMI – Barátok Verslista egy-egy nyílt pályázatára, heti játékára írt mű is az antológia anyagában.
Valamennyien hisszük, hogy az írás derűt, vigaszt, örömöt vagy bánatot hordoz, felold, katarzist, megnyugvást hoz, nemcsak az alkotója, de a befogadója számára is.
A valóság elemeiből kiinduló kedves kis szerepjátékokat is olvashatunk itt, belebújhatunk Rozsdi cica vagy Zseni bőrébe, bepillantást nyerhetünk egy szurikátacsalád életébe, mesét olvashatunk a végtelen szeretetről, de Kishárs által a fák érzés- és gondolatvilága is körvonalazódik előttünk. Itt-ott mennyi miértre keressük a választ!
Néhány műben előre furakodik, feltárul a jövő, a sci-fi határára érkezünk. A mostanában sokunkat foglalkoztató, s minden jó érzésű emberben megrökönyödést keltő plágium témája is feltűnik több helyen is, reméljük, egyre ritkábban ütközünk majd plagizált írásokba, s hogy az igazi alkotók tiszta ihletforrása nem apad el, de ha mégis, egy időre inkább elhallgatnak, kivárnak, s nem idegen tollakkal akarnak majd ékeskedni.
Egész más a parafrázis, melyre kötetünkben is több példa található: Kosztolányi Dezső-, József Attila-, Weöres Sándor-átirat, de Osváth Erzsébet és Mezei István emléke vagy Tolsztoj futása is megidéződik, válasz született Vörösmarty Mihálynak, vagy pl. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Pilinszky János szavai is beférkőznek könyvünkbe egy-egy beépített sor vagy mottó formájában, így visszahullva újra és újra a századokra…
Mindenki találja meg a számára sokat mondó, megragadó gondolatokat, üzeneteket, jó olvasgatást, a tartalmas, szép gondolatok felfedezését kívánom:
Kutasi Horváth Katalin
(3.100 Ft alatti összvásárlás esetén fizetés előtt használd a “POSTA” kupont az ingyenes szállításhoz!)
Értékelések
Még nincsenek értékelések.