Ordas Andrea Virradattól alkonypírig [KMI A 018]

Leírás

Ordas Andrea Virradattól alkonypírig

Ordas Andrea novellákat és verseket egyaránt tartalmazó kötete segítségével bensőséges lelki utazást tehetünk Virradattól alkonypírig a természet ciklikus változásában. A boldogság koldusaként állandóan fejlődünk, bölcsebbé leszünk világra jövetelünktől elmúlásunkig. Szimbolikus az út, mit bejárunk. E könyv által is csiszolódunk.

A valós események, körülmények, megélt hangulatok beszűrődnek e történetekbe. Néhol részben vagy egészben maga az író, vagy környezete bujkál az elbeszélésekben. Együttérzünk vele. Bizalmat, kitartást, életszeretetet, jóságot áraszt. Bele tud simulni a felhőkbe, eggyé tud válni a napkoronggal, átlelkesíti a természetet, s közvetlen hangjával megragadja az olvasót. Mély empátiája segítségével oly hitelesek szereplői! Annyira emberiek, s aprólékos megfigyelései révén erősen láttató ez a próza!

Megvan az elbeszélések ritmikája, jól szerkesztettek a történetek. Kiváló a képzelete is, sajátos szempontból tudja megragadni egy barackfa beporzását is, izgalmasan közvetíti akár egy farkasfalka egyedeinek érzelemvilágát, s olyan természetesnek vesszük megszemélyesítéseit! Lélekmelengető akkor is, mikor fájóak megállapításai. Sokszor úgy érezhetjük, mintha mi magunk is ott lennénk a történetben, s szinte a saját szemünkkel látnánk mindent.

Leginkább szeretnivaló történeteiben, mint a Mamóka alléban, a felismerés fájdalma, a ragaszkodó szeretet megnyilvánulása ragad meg minket. Szívszorítóan szép Rozi története, ahol valami titkos kapocs köti össze a főszereplőket, s mint jó néhány másik, nem nélkülözi az izgalmat, a fordulatot sem, s ez teszi igazi novellákká őket! Írónk nem felejtette el gyermeki énjét. Nemcsak megható párbeszédet olvashatunk egykori gyermekkori önmagával, de mindig érdekesen láttat a kicsik szemével.

Írásaival egykori sorsokat, élet- és gondolkodásmódokat, szokásokat rögzít, miközben emléket állít a családnak, a rokonoknak, s a kihalóban lévő – de annyira vágyott, egykor ösztönös – emberségnek.

A cipő c. novellája is egy különös, letűnt világ és értékrend tükre, a ragaszkodó szeretet, a kitartó türelem szinte mesei megnyilvánulása. A Gyuri és a kakasherepörkölt történelmileg is dokumentál, miközben  a ragaszkodás, a nélkülözés, a fájdalmas szembesülés krónikája. Írónk igaz mesét, jól formált, elgondolkodtató magyarázatot költ a vajas kenyérhez, mely mindig a vajas felével esik a földre, és kedves, meghitt történetet eszel ki a kakukkos órához is. A mesék meséjében sajátos modern mesemixre építi különös történetét, melyből a tanulság sem hiányozhat.

A humor, a derűs hang is megnyilvánul itt-ott pl. a feledékenység által, s besettenkednek a modern kor vívmányai is írásaiba. Van, hol a drámaiság tör elő, belső vívódásoknak, eltérő nézőpontoknak lehetünk tanúi.

Verseiben párhuzamokra, ellentétekre vagy hasonlatok sorára épít, a romantikusabb szerelmes dalok mellett az elégikus, szembesítő, megbocsájtó, vagy akár a tréfásabb hangú versek is felbukkannak. Őszinte hangú vallomások tanúi lehetünk, s ügyesen megragadja az időt a felidézett ódai hangú képekben. A természet ezernyi elemét megszemélyesíti, s bár sokszor derűsnek, könnyednek, játékosnak tűnik, de ott a csalódás, aggodalom is lelkében, nem kertel, a belátás, a bölcsesség hangján szól. Akrosztichonjaiban hangulatképek és elégikus emlékidézések mellett a táj elemei is ott vannak a háttérben, ebben a formában többször tud könnyed lenni, mint lélekdalaiban.

Apeváiban, pundurkáiban már rövidebben, így csattanósabban fejezi ki gondolatait, ezek inkább megállapításokra, közlésekre alkalmasak, tömör bölcsességek, vallomások dióhéjban. A versekbe beszűrődik a küzdelmes jelen, de még szójátékokra is lehetőség nyílik bennük!

Igazán a legjobb szívvel ajánlom mindenkinek ezt az érzelmekben gazdag könyvet:

Kutasi Horváth Katalin