Leírás
Szabó Edit Irma: Napköntösben
Kedves Olvasó!
E kötet olvasása során mindenki tanúja lehet, ahogy Szabó Edit Irma lelkében szavak íródnak, s ezek képzelete szárnyán repülnek felénk. Érzelmeire, lelkére hangol minket észrevétlen gyorsasággal. Kisugárzó, szimbólumszerű gondolatai papírra vetett önjáró sorok, sokszor azt érezhetjük, szóvarázsló ő, ki rímekbe szedi önarcképét, a lelkében és emlékeiben zajló folyamatokat.
A természet szerelmese, s az foglyul ejti őt, beleolvad a tájba. Otthona a fák, virágok, szellők hazája, s bármerre jár, szóvirágok nyílnak útján. Virágterápiája gyógyítólag hat vissza ránk. Verseinek visszatérő képe az őt ölelő ágkarok motívuma. Átszövi sorait a dallam, felkap minket a mesés szellővel együtt a versek ritmikája is.
A költő létköz-állapota örökbe zárt ékszer. Finom, érzékeny lélek, meghitt szeretetet tükröznek szavai. Gyengéden rajta felejti illatát a kedvesén, kivel egymásban lelnek menedéket, s kit gyógyvarázzsal szentel meg. Versei arról tanúskodnak, hogy képes mindenről megfeledkezni, képes téren és időn túl létezni. El tudja űzni a másik félelmeit, rá tudja hajtani az otthon melegét, édes álommézzel itatja, s ezt csepegteti nekünk is.
El tud merülni a múltban. Fontos szerepe van a csendnek – mely olykor beszédessé érik –, a külső csenden túl a belső lelki béke megtalálásának. Még akkor is, ha olykor a dermedt csendszilánkok dérszívet rajzolnak. Ha a tűzeső-évek hamuba szürkülnek, akkor is lágy moll-hangokat hall, s azokat csendíti meg lélekhegedűnkön.
Erősen filozofikus, olykor viszont tárgyiasult ez a líra, láttat, érzékeltet. Hangulatképei érzékletesek, szinte életre kelti az ósdi tükörasztalt, mi is ott vagyunk vele a kőkrisztus keresztfájánál, a verslistás találkozókon vagy a születésnapján, vele együtt látjuk a sólámpa imbolygó fényét. Képes táncra kelteni a lángokat. Különleges érzékkel képes a felszínre hozni a mélyen szunnyadó őserőket. Benne él a lélekápoló harmónia, át tud ívelni fényes lélek-szinteken. Szavakat lát a szivárványban, s csak úgy csaponganak fantázia-madarai!
Elfogadja a rá szabott karmát, érezzük kozmikus vonzalmát, hisz a Fentiek terveiben, munkál benne az éteri fénytudat. Mindennek köszönhetően a páraként lecsapódó hétköznapok szürke körforgását ünneppé tudja varázsolni csendesítő mantrái által.
Költői világát, melyben esőcsepp-csengő dúdol altatót, s a csupasz csillagok számmágiája hat, még varázslatosabbá teszi a benne és a szavaiban rejlő bűverő révén. Kreatív sejtésekkel észleli a külvilágot, melyet ködképek mítoszában lát, ahol szellemléptű az ég, s ahol meggyőződése szerint angyalok segítik az útján. Megolvasztaná az összes fagyos, közönyös szívet, időkapukon vezetne át mindannyiunkat egy boldogabb létbe.
Mély szeretettel emlékszik meg szüleiről.
Gondolatai tudatalattijával viaskodnak, különös létfelfogásában énjére alteregója árnyékként vetülhet. Verssorainak olvasása közben képzeletfoszlányok úsznak felénk, réveteg szférák néznek velünk farkasszemet.
Visszatérő motívum a fény, a láng, legyen az szellemünké, a gyertyáé vagy a tűzé, elrévedhetünk a kandallótűz-meditáció, a lángfohász, a boszorkányláng segítségével. Előtűnnek a múlt parázs órái, a lángokba csomagolt szenvedélyek. A meditáció amúgy is központi szerepet kap, a surranó gondolatok dimenziókat léphetnek át. Nála a béke tollászkodó hófehér madárként – vagy angyalként – rebben elő.
Szabó Edit Irma láttatja, ahogy vajúdik a hajlékony és lopakodó idő, s ahogy vonszolják a múltat a vontatott tegnapok. Szinte halljuk az időbilincs csörrenését! A létet társasjátéknak is tekinthetjük.
Bátran tükörbe néz, hisz a becsület néz vissza rá. Megingathatatlan hitét nem hagyja el annak ellenére sem, hogy úgy érzi: alpári, durva a világunk, s vörösmartyasan szemünkre veti, hogy az emberek bizony agyagba gyúrt átkok. De olykor megtisztíthat a minket sirató eső, felzokoghat belőlünk a teremtő erő.
Megtaláljuk a vigaszt a természet rügycsókjában és a sokszólamú csendben, s alázatos, lobogó lelkekké válhatunk a zengő mantrák által, megtalálva a bennünk rejtőző isteni önvalónkat, elkergetve sötét lidércálmainkat, s mint a költő, mosolyogva és táncolva lehetünk képesek megszabadulni korlátainktól. Lírájában felsejlenek a védikus tanok, a hálaadó szereteten túl erőteljes szerepe van a spirituális energiáknak, a szakrális hatásoknak.
A Természetre, évszakokra, jeles napokra hangolódva vidám, színes tavasz tárul elénk, halljuk a ködburokban didergő szeptemberi sóhajt, a varjúraj károgását, jégvirág-kottát olvashatunk, esőima mos tisztára minket, mintha a természet bölcsőjében ringanánk! Felsejlik Sarkad és a Fekete-Körös birodalma, magához ölel bennünket is a vízpart. Átélhetjük a mátrai idillt, az alpesi varázst, a Földanya szeretetét.
Haikuk sorában hangolódhatunk a lopva illanó nyárra, a kerge szélforgóra, vele járhatjuk a buborék-keringőt, átélhetjük a mustillatú délutánt, szemünk láttára elevenedik meg a vízkép, vele várhatjuk az ünnepeket. Ó, ezek a misztikus számok! 111 haikujában útkeresésünkhöz kapunk bölcseleteket a világ sajátos leképezése által.
22 apevájában elgondolkodtató életbölcsességei mellett ars poeticája is kiolvasható. 33 pundurkájában a nyitott szívűek előtt feltárul a múzsa-kód titka, megjelenik a fényspirál, fölénk boltosul az elárvult idő, lélekesszenciák forgószínpada nyílik, s talán rálelhetünk lélekegyensúlyunkra. Aforizmái, rövid gondolatai tömör, rezignált, bölcs megállapítások.
Szabó Edit Irma rövidprózái végül a kötet szép zárásául szolgálnak, hangulatos megragadásai a gyermeki és a felnőtt lélek összetalálkozásának, a gyermekkori, anyai és háziasszonyi emlékeknek.
(Kutasi Horváth Katalin)
LIMITÁLT SZÉRIA!
Értékelések
Még nincsenek értékelések.