Záruba Károly Valér: Vers a szavak palotája

„Újmódi pásztorunk” az eklogák, időmértékek idillibb világába varázsol minket alliterációi, nyelvi játékai, életbölcsességei, láttató képei, hasonlatai, igényes nyelvezete által. Rájátszik Radnótira, gazdag irodalmi fonódásokat olvashatunk nála, megfogalmazza s alkalmazza is ars poeticáját. Sokszor ódai hangot zendít meg, természeti képei mellett egy-egy barát (és a kedves) alakját is megidézi. A nosztalgia, a finom erotika is megjelenik a sorokban, tükröt mutat a mának. Novellái balladisztikusak, drámai hatásúak. Gyakoriak bennük az elhallgatások. Az életből veszi jeleneteit, gyakoriak a fordulatok, meglepetések, itt érez egy faág is akár, a szegény ember büszkesége, találékonysága ad erkölcsi erőt, példát. Van együttérzés, szeretet a keménységben, zordságban is. A képekkel is illusztrált kötetben egy esszét is olvashatunk a szabadversről a költőtől, aki a kötött formákat kedveli és alkalmazza, ám nyitott az újra is!