- archívum -

2.

A vers lényege: valaki elkezdi a verset és mindig más folytatja. Kétszer egymás után nem jöhet ugyanaz az író. Így többen írják/alakítják a vers témáját. Sõt a vers többfelé el is ágazhat - a szálak elhalhatnak, abba maradhatnak vagy folytatódhatnak, tovább ágazhatnak....

KIS PAJZÁNSÁG
Van úgy, hogy hírtelen,
elönt a vágyak árja -
Szemedbe néz szemem,
hogy szinte felzabálja.

Vesd már le köntösöd,
alélj a két karomba.
Hidd el: tested fölött
már nem leszek goromba!
(T-REX)

Van úgy, hogy régtõl belõlem
elõtör a fásultság, s nincs õre
lanyhadt testemnek
mikor estemben
felrémlik erõs karod
hát beléd marok...
(Jávorka Ágnes)

van úgy hogy meglep a hõség
trópusi pára lepi el agyamat
testemnek csak egy lenge
pálmán hintázó ágyat kívánva
akkor lelkemben kicsit eljátszok
kis verset dallamot fabrikálok

(Benke Rita)

Marj, és marj újra kedves,
az fájjon már, ne hiányod,
érezzem bárhol a tested,
végre már örömtõl kiáltok,
s ha hallod majd, elhiszed,
hogy esni is tudni kell.

(N. Misi)

Volt oly estem, hogy nagyot estem,
pedig vesztem nem kerestem.
Testem koppant, szívem dobbant,
vágyam lobbant, érzés torpant.
Mondjad, kedves, mit vétettem?
Pedig lábaim szertetettem...
(Jávorka Ágnes)

...s ha szertetetted, engedd, hogy elbújjak
öled fészkén, csak ez a csend ölelje át izzó
testemet, majd a csókok kereszttüzében
kibontalak a szárnyalásig...

Jega

Repülök, érzem, forró édes mézed
mint méreg belém hatol, s csak nézem
ahogy ernyed és izzik és lankad és perzsel...
Ki nem fejezhetõ ez egy verssel...

 (Jávorka Ágnes)

Vajon véled megyek át az éjen
lovagolva a tengernyivé duzzadt kéjen
keresztül az örökkévalóságig?

(femis)


 

Volt oly éjem, hogy nagyon éltem,
noha paplant nem cseréltem,
Szappan koppant, ital csusszant,
Asszony keze számra toccsant.
Mondjad Asszony, mi a bûnöm?
Pedig anyád lazán tûröm?
(Vida Ági)

De jött a reggel, rossz ómennel
nézek rád: a jó nem kell?
Zokog a harmat is a füvön, mikor
itt gyilkol délelõtt tízkor
a ránk váró nap további sok órája
s visítok: ne tégy újra pórázra!
Nem vagyok házõrzõ, csak egy nõ
kit beborít egy erre járó kósza felhõ.
(Jávorka Ágnes)

Sikolyod hívott te nõ,
én vagyok itt fent a felhõ,
jobb lesz ha rögtön elmész,
mielõtt cseppeket engednék
(Misi)

Miért zavarsz el szürke felhõ?
Pedig rég vártam, hogy eljöjj!
Zúdíts rám haragod, nosza!
Áznék alattad most, vagy soha!
(Jávorka Ágnes)

Hittem, bíztam, s várva-vártam,
nem marad egyedül a vágyam,
mire újra az égre néznél fel,
csodálnám, ha nem éreznél bent.
(Misi)

Félve félrenézve az égre
kétségben élve kérlek:
még ne érezd, mi elmenet
lehet, ha élveteg bérelem
szép kerek szemed, mely
mennybe ment testemet
fergetegbe engedte...
(Jávorka Ágnes)

Kedves ne verj ékeket
bele e kedves meleg térbe,
nézd, éhes testem szeme
végre kedvére lelt veled
és természetesen benned
éreztem szerelmet,
mely nem egy percbe telt,
ezért nem engedhetem
el kezed, és mellettem leszel,
mert még egy éj szelleme
szeretné mellettem szép
ébredésedet.
(Misi)

A kéj utáni ébredés mesés:
kócos hajam rázom feléd,
s te még mindig nevetsz
önfeledt magunk felett.

De ránk zúdul a valóság,
s nincs ebben tanulság,
csak sok évi tapasztalat,
így válunk el magasztosan...
(Jávorka Ágnes)

Pajzán lavinátok
Úgy omlott le rátok
kedves kis _barátok_,
mint valami átok!
(T_REX)

Nem átok, így nem ártok,
tovább bárkire is vártok,
végigterülök, s elmerülök,
szavak mögött csendben ülök.
(Jávorka Ágnes)

Tudom nem ülsz a csendben,
mert fejedben zúg-zörög
a vágy és lesed mikor jön már
a régen várt öröm.

Ha odaért, lesz örök fogoly,
elég ha csak te akarod,
ha bezárod két karodba,
már nem lehet rossz a sorsa.
(Misi)

Sorsa: kinek mit keres...
s ha közben szeret,
elmélázva a vágyban
szemét nyitva tágra,

Retteg és tetten éri magát
majd felpattan talán,
s elfut, menekül a galád
pedig úgyis utol éri a halál.
(Jávorka Ágnes)

Ha halálom leszel,
akkor is megteszem
mert a szívemmel
nem feleselek,
legyen bár halál
a fizetett ár,
sokan lesznek irigyeim.
(Misi)

Ne gondolj másokkal,
s arra se, már sokkal
lebegtél ledér éjszakán!
De érezted-e már a vér szagát?
(Jávorka Ágnes)

Ott még nem tartok,
hogy vérrel koccintok,
de ha kell, - érted
mindent megteszek.
(Misi)

A vér, csak mint szimbólum,
mint a ritmus, tódul
eléd, de ne zavarjon e kép!
Láss belém, s minden a  tiéd...
(Jávorka Ágnes)

Tanúm a Nap, s a Hold,
csak vágyadat kutatom,
mindaz mit szeretünk,
ott fekszik mellettünk,
az ajándék, mi magunk
vagyunk a pamlagon.
(Misi)

Pamlagon hagyva mulatni
oly jó, s a tudat itt
törölve már, mert a vágy
az, mi ránk talált.
Hát hagyjuk magunk:
ma a hámból kirúgunk!
(Jávorka Ágnes)