- archívum -

3.

A vers lényege: valaki elkezdi a verset és mindig más folytatja. Kétszer egymás után nem jöhet ugyanaz az író. Így többen írják/alakítják a vers témáját. Sőt a vers többfelé el is ágazhat - a szálak elhalhatnak, abba maradhatnak vagy folytatódhatnak, tovább ágazhatnak....

"Csenddé alvadnak a neszek"

mert bennem élsz, mint az eső
utáni csend, mint halk neszek -
úgy simulsz hozzám ahogy senki
az éjben, szerelmem lázgörbéi e
fehér ágyon, s a szavak belém
alvadnak, mindörökre
(jega)

Az utolsó rágalom
még visszhangzik közöttük,
a sebből apró emlékül
csordogál a vér. Fájón
veszik csak észre végre,
az utolsó érzelem,
mely oly soká csapkodott
fejük fölött, hunyt el a
dühük áradatával,
és mi maradt,...szánalom.
Megdöbbenve néznek
egymás borús szemébe,
nem hitték, elfogy a szó.
Már nem akarnak semmit
egymásnak elmondani,
és a csönd, mint lappangó
fekély borul reájuk,
s mint egy tétova bábu
száll el a legutolsó
vad rágalom is messze,
s ott a döbbent űrben
csönddé alvadnak a neszek.
(Várhelyi Klára)

Csenddé olvadnak a neszek
égben szült szerelmek
romlott, ósdi emlék e k
jéghideg, kihűlt szemek,
mikben elvesztünk egykor,
de mára csak egy fintor,
ez jut róla eszünkbe,
nem értjük akkori magunkat,
a szerelem elmúlt
nem maradt utána csak sajnálat.
(Stako)

"Közeledő békém lépteinek zaja"

nem tudom miért is kapcsolnám fel a petróleumlámpát
hagyom, hogy körbejárjon, hallom gyorsuló lélegzetének vételét
szapora cipő kattogását, mint valami izgatott májköl fletli
csak kapkodom a fejem, senki nem lát
(Kozma Feri)

Ez a halk suhanás, mint az angyal libbenek mögéd, hogy
átöleljelek, szívemre hajtom fejed, micsoda béke honol
bennünk így;
s így maradunk az idők végezetéig, test a testre hullva, könnyű
álom érleli a jövőt;
már nem közeledem, hanem itt vagyok, magam mögött hagyva
az a bizonyos élet, hogy csak veled fonódjon eggyé, mindörökre.
(Jega)

TAVASZ

Lehet, hogy parlagi agyam okozza,
hogy feltör belőlem a szó,
mely inkább a Hix Mókába való,
mint épp ide,
e fennkölt társaság ékes eleibe,
de meg kell mondanom,
hogy a tavaszi virágszirmok
szerelmes susogása,
mely két szívet késztet üdvös kőfaragásra,
már ismert Ádám-Éva óta,
bár ilyen néven emlegetve
még soha nem hallottam róla.
E "faragás" eredménye csupán
egy emlékmű lehet,
mely áll... csak áll... áll mindenekfelett,
amíg lehet.
(SIDA)

Paradox - vajon meglágyítható-e ama bizonyos? Némelyek sokkal inkább
érezhetik úgy - kővé faragott szív. Mi hát az igazság? Kemény szív, gyémánt
vagy ércszív? Érdemes lennie? Ha a szív alakíthatja egyáltalán a követ,
amit kétlek, de feltételezzük - akkor az valami sosem látott, inkább érzett
csudálatos, gyönyörűséges ékszer, kincs.
(FEMIS)

a szív áramkörére kapcsolva a szó,
s nem mások érdeme a sírás, amely,
itt lüktet, hídpillérek a semmibe hullva,
a szoknyád szélén árva hattyúk;
éled ez a város, szikes a táj, a vágy,
valami útelágazás, üres a leszállópálya,
de hü maradsz a rögökhöz, mert rögből vagy,
és magunkra bukkanni, a cél;
(JEGA)