SZÓSZÖVŐ - 58.

E heti 8 szó a következő:

bánat
szomorúság
lehangolt
düh
öröm
vidámság
feldobott
nevetés

Emlékezés, jelen időben

Düh sohasem mar, csupán bánat,
ha másnak nyitod meg ruhádat
s feldobott nevetéssel, bágyadt
hévvel várod, kitől jön egy kis öröm;

nem vagyok lehangolt, sem fáradt,
hiszen tudom, hogy csipke szádat,
ha szomorúság lennék nálad,
régi vidámság titka szövi számhoz.
(Betyár Benő)

Etikett

Nem bánat ez csak szomorúság,
valami lehangolt düh,
rág belülről egyfajta kórság,
mint mikor a művész a
hegedűjén hamis hangot fog,
és a közönség már lázongna,
de aztán mégse,
mert mégis micsoda öröm, és
megtiszteltetés, hogy ő eljött
közénk, és bár csak a kisujját
nyújtja felénk, de azért mégis...
és ugyebár megköveteli a
tisztesség is, hogy általános
legyen a vidámság.
(Stakó)

Játék 

Feldobott labdák, szálló gömbök,
Nevetés, mozgás, játék, öröm,
Vízben ugrálva, mily csodás
a perc, az önfeledt kacagás.
Fáradtan dőlsz hátra, karod fáj,
gondolataid visszatértek már.
Lehangolt vagy, szomorúság
jár át. Mire az öröm, ha bánat
követi? Úgy érzed, csak állat
voltál az imént, most eltölt
a düh, sajnos kezdődik elölről.
Mit, miért tettél, érdemes volt?
Kedved csak álarc, vagy valódi hold,
mely nevet, ha parancsolod neki,
szíved hallgat, csak ösztöneid
élnek, aztán tudatod int,
elég már a komédiából,
ki is vagy te, úgy igazából?
(László Eszter)

Azt mondom

Azt mondom, személy.
Azt mondod, tárgy.
Azt mondom, én lehetek.
Azt mondod, te vagy.
Azt mondom, könnyű.
Azt mondod, nehéz.
Azt mondod, öröm.
Azt mondod, ez a bánat.
Azt mondom, lehangolt.
Azt mondod, rügyezel.
Azt mondom, könnyezek.
Azt mondod, nevetni kell.
Azt mondom, szomorúság.
Azt mondod, vidámság.
Azt mondom, elég ennyi.
Azt mondod, folytatni kell.
Azt mondom, világ vége.
Azt mondod, ez az eleje.
Azt mondom, a halál jött el.
Azt mondod, szeretni kell.
Azt mondom, a dühtől robbanok.
Azt mondod, majd romjaim eloltod.
Azt mondom, feldobott kő vagyok.
Azt tudom, úgyis elkapod.
(Laczkó Attila)

Érezni fáj

Mint egy feldobott érme,
amelyik lehangoltan hull alá
a bánat-központú,
örömtelen embernevetésben;

mint egy túlmintázott szőnyeg
az ablaktalan félszobában,
csakhogy a vidámságot
még belülről se lássam;

úgy karolja át dühömet
egyfajta indulat,
ahogy foltját védik a rojtok:
bennem lapul titkolt szomorúságod.
(Andica)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!