SZÓSZÖVŐ - 63.

E heti 8 szó a következő:

érik
terasz
dúdolás
köszvény
öszvér
gyerek
kerevet
néne

Öszvérek vagyunk.

Öszvérek vagyunk,
bár tagadjuk
néha. A néne meséi,
a pap történetei.
A gyerek mindent megért.
Nagyanyó a kerevetén
nevet felé,
anya a teraszon terít,
nagyapót gyötri a köszvény, de segít,
messzi dúdolást hoz a szél,
ősei szövevénye csupa meglepetés,
érik a hős, a soknemzetiségű, magyar legény.
(Oros Eszter)

Felidézés...

Súly rakódik.
Rajtunk a teher,
földig tipor
a szomorú kor.
Öregség.
Féltett életünk
csendesen liheg,
hol minden pillanat
csak úgy adódik.
Nem számítottunk.
Nem mertünk soha!
Felnéztünk, ott a kék
De lenn?
Nem nevet a strófa
nyög a bútor!
Lehet kerevet, szék, szófa..
köszvény marta kéz,
unoka... gyerek.
A Néne félénk,
apró, mint a ház.
Kint terasz
benn a fény fogoly
csak a halk dúdolás
mi oly komoly.
Hamvad a cigarettavég.
Már rég nem ég,
füstcsíkok várták
mikor érlelik vörössé
újra..
Félénken felfedett ifjúság!
Öszvér húzta
nehéz szekér..
feszülő inak,
és kérges tenyér.
Ennyi marad
ma délutánra.
Egy korty ital,
egy szomorú dal.
Csupán a csend zokog.
Velünk.
Sértett a kérés a könyörgés,
kopott a tapéta.
Szemei előtt
kávé ízű, sok éves minta.
Redői, mint ha a négy falat
bujtatnák..
Recseg a rádió.
Magány szaggató adó
andalít,
ezer elszáradt könny
szemedben,
magányra tanít.
Ketyegve üvölt az óra,
nyílik a száj,
szóra szomjazó torok.
Az idő megáll,
csend van
és súly rakódik.
Többé semmi sem recseg.
(Arky)

Kettesben

Poros gitár a szoba sarkán,
nélküle szült halk dúdolás.
Itthon vagyok. Megnyugodtam.
Véget ért a nagy utazás.

A teraszon a cserép virág,
vízre vágyik de már hervad.
Átölel a kedves lágyan s
fülembe súgja: Megvagy.

Macska ejtőzik a kereveten,
lustán mozgatja szemét.
Nézi ahogy az utca sarkán,
egy anya neveli gyerekét.

Idebent az árnyékos lakásban,
kedvesemmel összebújva.
Érzem ahogy szívünk kinyílik,
s szerelem érik újra.
(Poéta)

  Első vers:

  Ideje van...

Érnie nyáron kell a terasz fölé hajló meggyfán a meggynek,
Hullnia ősszel kell a haló leveleknek.
Halálra és életre kell mennie a nénének, s a kisgyereknek.
Az egyik, fejét csendesen a kerevetre hajtja,
köszvényes kezével haját elsimítja,
a másik vidáman dúdolva fut a parkba,
nevet és beleragyog a napba.
 Ideje van a gyermekkornak,
az öszvérhajtó fiatal hévnek,
s ideje van az öregedésnek,
a fakó- csendes beköszöntő télnek.

Második vers:

Egy köszvényes öszvér végső óráján énekel még egyet

Hej, nem megy ma nekem a skála,
de minden öszvérek istenének hála,
nem gyakoroltam egész nap hiába,
torkomon kijön a Iá áriája.
Éneklem dúrban és mollban,
a disznók meg kontráznak az ólban.
A marhák múznak, mintha muszáj volna,
pedig a főökör hangzattant tanult ma.
Nehéz volt sorsom a sok barom között
már-már elhittem, hogy én vagyok a lökött.
Hiába mondta nekem a néne:
tanulj fiacskám, nekem is megérte!
Dúdolhat örökkön most az emeleten:
Szépen kikészítve lóg a kereveten.
Én is itt állok mint vén fél-szamár,
és bőszen éneklem: ütött az óra már !
Remélem, hogy kolbász nem leszek soha,
hiszen a lónak félig vagyok csak  rokona.
(Nadir)

Öreg néne ücsörög a teraszon egy ősi kereveten,
köszvény gyötri szegényt, nem viszi már a lába,
pedig futva járt fiatal korában.
Hej, egy lóra felpattanni mennyire szeretne,
ha ló nincs, akár csak öszvérre, mint gyerekkorában,
s dudorászva járni be a vidéket,
élvezettel fényképezni a tájat,
tavasszal gyönyörködni a virágzó fákban,
majd figyelni, ahogy feketévé érik
kedvence, a korai, nagy szemű, ropogós cseresznye.
(Horváth Magdi)

Egy másik emlék

érzem még ma is a jó ízeket,
mert hiszen nagyapámék kertjében
még izzik a ropogós cseresznye

...csak már másnak nénéje könyököl
a terasz átpingált fakorlátján,
a második szomszédban se köhög
az a göthös, málhafoltos öszvér,
más gyerekecskék csintalankodnak
az új utcán az új-öregekkel,
másnak köszvényes, merev dereka
sajdul a megkopott kereveten,
másnak dúdolása hallatszik ki
a két szobává vedlett pajtából,
más ón bögréből más kortyolgatja
a kerekes kútnak ízes vizét,
más kaszálja le a friss, zöld füvet
a hosszan elnyúló, sok fás kertben
és más macska lesi meglapulva
a más, szürke orrú egereket...

mert hiszen én is más, vénebb lettem,
mint a mézgát síró cseresznyefa,
de érzem így is a jó ízeket
(Betyár Benő)

Szó-szőttes

Gyökér
szár
virág
érik
gyümölcs
gyerek
játék
kinn
benn
terasz
kosz
vidám
dúdol
kösz
kösz
köszvény
állati
öszvér
szó
szőttes
néne
néne
enni
kéne
lenni
létbe
(Laczkó Attila)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!