Szó-szövő 67.

Május

Hervadt májusokról szólt egy dal,
fülemben neszelt apró zsivány szólam,
érted éltem, hittem büszkén szívemben,
de zsarnoki szerelem, mi varázsolt el,
a százszor, ezerszer, milliószor lopott csókod
harcos szenvedéllyel, titkos élménnyel,
könnyem kihullva, padlón kúszva énekel
csak ennyi marad, a rádió és a hallgatott jaj,
mely fénylett szenvedés és áldott moraj
zengd hát újra, hogy érezzem a zakatolást,
a rügyező tavasz illatát és bennem élj!
(Laczkó Attila)

-Olyan hervadt vagy mostanában, rügyezned kéne, itt a tavasz!
-Hol? Ez egy zsarnok tél, ahol nem látok a náthától, nem érzem a lábam.
-Melyiket?
-Teljesen mindegy, most jobb vagy bal, nem politizálok.
-Hu de harcosak vagyunk.
-Ez büszkeség, nem harc, ez az ütközet nem ütközet.
-Látom a fogad is kihullva hagytad az asztalon.
-Az a gyémánt készletem.
-Csak nem valami titkos gyémánt lelő hely?
-Nem, csak az aranyérből gyémántot varázsoltam.
-Viccelsz?
-Aha, úgy loptam, tegnap az egyik ékszerüzletből
-Azt hallottam, bemondta a rádió
-AZ nem én voltam.
-Akkor nem tudom, az aranyeres sztori jobban hangzik
-A rendőrök is elhitték
-Gondolom százszor rákérdeztek mindenre
-Az semmi, de a műlábam lefoglalták, mint bizonyítékot
-Nem mondod
-De mert valaki ott hagyta a párját a páncélszekrényben
-De akkor hogyan jöttél el?
-Háát nem mindegy, hogy jobb vagy bal?
(Laczkó Attila)

Megedződve

százszor kihullva lelkemből
büszke szerelmed visszajár,
hervadt, éji viráglényként
lelkemből százszor kihullva

titkosan arcomba nyílik,
másvilági, varázs jelben
bennem elhamvadó fényed,
arcomra nyílik titkosan

míg múltunk kovácsol izzó,
zsarnok emlékek rácsára
sose rozsdálló patinát,
míg izzó múltunk kovácsol

százszor kihullva lelkemből
büszke szerelmed visszajár,
hervadt, éji viráglényként
lelkemből százszor kihullva
(Betyár Benő)

Bosszúért lihegve

Százszor megversz, de nem múlik köztünk a harc,
megtörhetetlen varázs mi hozzád köt,
miként jobbágyot gúzsba köti a rög,
te vagy a büszke zsarnok, ki fogva tart,
de akkor se múlik köztünk az ádáz harc!
És nem hervaszt le százszor ezer kudarc,
mert a királynői kegyből kihullva,
titkoltan elhagyatva, csúful megcsalatva,
megszerezlek, és aztán eldoblak!
(Stako)