szükség
 
szelíd szavaid közt,
botladozva
értelmet, s végzetet
keresve
csókjaidba kapaszkodva
égett pernyeként tekereg a csönd.
térdre kényszerít
a lehulló érintések pora.
érzéseken átszivárgó
gyertyafényben felismerlek.
te vagy a szükség ,
mi hűvös szemeid lángtengerében
szomjam gerjesztve,
fogságban tart...
(kathka)

Fekete csók

Mostoha fekete csók égett
   táruló ajkadon.
Árva szükségből idetévedt
   világi alkalom.

Csönd jött vele és lehulló fény
   sajgó felvillanás.
Azóta lelkemben nincs remény
   csak Te és semmi más.
(Betyár Benő)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!