SZÓSZÖVŐ - 78.

E heti 8 szó a következő:

hajnalok
égi
napfény
ezüstszín
reggel
dobja
halad
sugárkéve

Ősz sugárkéve

Ezüstszín festmények az évek,
ezüstté sorsecsetem fogja...
Hátam mögé fest boldogságot,
ősz sugárkéveként dobva,
mint avart, alomnak lehullott...
S bong körötte dallam-dobja
életemnek, bár csendet kérek...

Dobja s játszadozik: reggelként,
gyűlt napfényként is megköti...
Égi valóságkép, mint halad,
megy, hajnalok, mulandó földi
évek torlódó terhe alatt...
S nem hiszi, bánat is nőtt, ki
pingált múltamban nem lát csak fényt...

- - -
 
Mit sem tudom, még mi jön jövőn;
elbírálni sem hívok mást...
Mért tör pálcát - tán mintaképp élt? -
ki nem bűnös - lehet - de lásd:
nem tűr talán a csúf a szépért?...
Fejfámon az véssen rovást,
ki tudja ma, még mi lesz jövőm...

Rám ne szaporítsa nagy szavát,
ha némaságom kiáltom...
Hol más cementágyat bontana,
én így szeretem, ezt áldom:
vasbeton-rácsot önt rám a ma...
Cizellált piedesztálon
jövőm visz őszezüst múltba át...

Itt nekem senki ne szabja meg
milyen sugártól rezegjem...
Míg kell kövezzen, tépjen, nyúzzon,
krisztusi keresztre szegjen
sorsom, ha kell térden kúszom...
Hisz - én magammal vezeklem,
hol rajtam vérzők a szeghelyek...

- - -

A most rajtam át hagy rajzani
zümmögő jövő-méheket...
Testem kaptár, lelkem méhviasz,
összegyűl bennem szeretet;
piros szó, fehér csók, zöld vigasz...
S mélyemben már ott a látlelet:
új képek gyűrt vázlatrajzai...

Mert szép ez az ezüst létezés:
barangolás, levél halom...!
őszbarna cseppeket sír az ég
merre lábam medreket nyom
a földbe - ne sirass földem még!...
Legyen létem az etalon,
a nagy ember-révbe érkezés...
(Betyár Benő)

Napnyugta

Égi sugárkéve, nap fénye,
köszöntnek ezüstszínű hajnalok,
reggel dobja gerelyét a napisten,
elhasznált szeretők emléke
kísért, múlnak baljóslatú napok,
szomorkodnak borongós estéken.
(Sztakó Zsolt)

Múzsát keresve

Megkérdezem tőled
te hajnalok égi varázsa,
van-e kedved
sugárkévét szórni rám...?
Lennél-e a napfény szememben...?
- bár meg nem érdemlem
tündérrózsa lényed.
Ezüstszín porcikáid,
mint reggelek andalító násza,
felém haladva egyként dobnak
homlokomra csókot.
(Legalábbis én így gondolom.)
Mulatozzunk együtt
déltől másnapig;
mert akkor vagyok boldog,
ha betölti csillagtalan estéim
napról-napra a barátom!
(Dobrosi Andica)

REGGEL

Számomra
a hajnalok észrevétlen telnek, míg
ezüstszínű álmok égi köntösében
alszom, magamba zuhanva.
Hogy az  első
sugárkéve napfény mögé dobja az árnyat
s, a csend is halad a reggel elől
lassan ébredek, eszmélek magamra.
(Gállai Juli)

Ki korán kel, álmos marad..

Számomra
a hajnalok észrevétlen telnek, míg
ezüstszínű álmok égi köntösében
alszom, magamba zuhanva.

Az első
sugárkéve napfény mögé dobja az árnyat
s, hogy halad a csend is furcsa neszek elől,
ébredek, eszmélek magamra.

S, immár
konyhában talál a reggel,
teában oldott emlékezettel.
(Gállai Juli)

Napkezdet
 
Hajnalonként
Ezüstszín napfény
Álom kísért
Halottaim láthattam
Jól vannak
 
Reggel
Sugárkéve halad a szőnyegen
Égi üzenet
Míg látod a fényt
Ne félj
(Oros Eszter)

a)

Ezüstszín-reggel
áthaladó égi fény
hűlt sugárkéve

b)

Ezüstszín-reggel
sugárkévéjét dobja
Pünkösd hajnalán

c)

Napfényes reggel
áthaladó égi fény
Pünkösd kezdete
(Dániel Nagy László)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!