SZÓSZÖVŐ - 93.

E heti 8 szó a következő:

 szerelem
sértegetés
kihasználás
odaadás
szomorúság
nevetés
üresség
letargia

Befejezett

    Mintha az olimpián vitte volna a zászlót. Büszkeség töltötte el, szinte kibuggyant belőle a nevetés. Hullámzott hódító mosolya, nem remegett csáb-keze. Engem is, - mint a rudat - görcsös üresség lengett körül, arcomon fél kacaj.
    Az a fajta szerelem volt ez, ami nem hogy négy évente, de még egy-egy évtizedben is ritka. Legalább is a részemről. Én mindent beleadtam egyre lankadó kapcsolatunkba, de odaadásom - szokás szerint - letargiába vezetett. Először. Magányom szele szép lassan arrébb sodorta rózsaszín felhőimet, mely alól lankadatlan ontotta rám sugarát a nap.
    Valamit most is érzek. Érzem a meleget, amit persze, hogy ősz kísér; az elmúlás rózsáiról csak-csak hullanak azok a vörös szirmok. Mert így kell lennie. Szívemben tombol mégis az indián nyár, - a csinos emlékek és a szépség sziluettje. Most én használom ki az alkonyati hőséget, bár tudom, már túl késő - ezt a napot is ellepte az este. Gondolatom zenéje befejezett szimfónia, már nincs mit tenni,- ez így marad.
    Hintaszékem melankóliába ringat. Nézem a fűzfát a kertben, csak bámulok ki az ablakon, és szomorúságom elmossa a langy eső. Furcsán szorít ez az érzés, fáj is meg nem is, de felejthetetlen. Ilyenkor szokta az embert megkísérteni a depresszió, dagályként leselkedik rá a fájdalom. De nem hiszem, hogy az a vízcsepp lennék, amelyik a bezártság kútjába esik.
    Nekem öntöznöm kell. Öntöznöm a sértegetés és a kihasználás elszórt magvaiból kikelt mégis-virágokat, nehogy ellepje őket a gaz. Másnak is szüksége lehet a friss szavakra, melyek az őszinteség mezején sarjadnak. Ezért vagyok; talán locsolnom kell mindörökre, egyre csak bátorítani.
    Nem hiába doppingolnak egyesek,- ármány nélkül kisebb a teljesítmény. Néhány honfitársamnak az én zászlórudam túl nehéz, de megértem. Ilyen az olimpia, és én ezért maradok itthon.
(Dobrosi Andrea)

Ha múlik a szerelem

Szerelem múltán jön a sértegetés,
/izgága vád, ha múlik a vágy/
kihasználtál, megaláztál,
/szerelmedben nem volt odaadás
csak tagadás/
letargia, üresség, szomorúság,
/egy kapcsolat hozama,
BELÉPÉS: megtagadva!/
(Sztakó Zsolt)

SZOMORÚ SZÓSZÖVŐ

Szerelem indult, odaadás,
nevetés kísérte nászunk;
ki hitte volna még tavaszán:
őszre már üresen állunk.

Cseppként mérgez a sértegetés,
kihasznál mindent  -  a rosszra;
szerelmére mint ellenség néz,
süllyed torz gondolatokba.

Vádló fél sorsa: letargia;
gyűlölni kész öngyilkosság,
pusztítva szintúgy a másikat.

Görcsbe rándult, száradó ág:
itt-ott vacog termés, az is csak
aszott gyümölcs:  szomorúság.
(Árvai Emil)

VIDÁMABB SZÓSZÖVŐ

Kihasználnak, sértegetnek,
szomorúság mégse bánt,
letargia és üresség
szintén elkerül.
Gúny, nevetés meg nem ölhet,
mert kigyógyít hű szerelem
és odaadás.
(Árvai Emil)

Így élj!
 
Szeress ember, szeress csendben
Szívedben kitartón, biztosan,
s ha magast építesz szívedben,
Tudd, így biztos alapod van!

Lángolj ember, szomjúságod
Ne oltsa pocsolya híg sara,
Csak kristályvíz majd fenn a csúcson
Ott, hol ered Kasztalia!

Küzdjél ember önzetlenül,
Ámde tudd, hol vívjad harcodat!
Ki mindenért vagy semmiért küzd,
Mindenképp a porban ragad.

Nevess ember, s nevetésed
A reményt hozza s álmokat.
Töltsd meg így az ürességet
egy mosollyal, mely szívből fakad.

Szeress tűzzel, szenvedéllyel,
Odaadással és vakon!
S ha szerelmed összedőlne,
Építsd újra az alapokon!
(Várhelyi Klára)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!