SZÓSZÖVŐ - 106.

E heti 8 szó a következő:

örökké
rögökké
folyó
szúr
emészt
áradat
néma
érzés

Örökké

Földünk egy távoli szegletében
Selymes csillag ezüstfényében
Egy örökké hullámzó folyóban
Némán sodródó erős áradatban

Tünékeny fehér hópihe képében
Hideg kék érzés szúr szívemben

Éjszaka csendjében eltompultan
Szunnyadó emlékkép a múltban
A tér egyre tágul, az idő kondul
A kavargó világban visszafordul

Vörös, izzó naplemente képében
Meleg, bársony érzés szívemben

Képek kristálytiszta víztükörben
Már a rögökké morzsolt köveken
A folyómeder mélyében huppanó
Szétfoszló, szökött szerelemutazó

Hajnali pír jő varázslatos képében
Újremény fénye barna szememben
(Mimangi)

Örökké rögökké köt a szeretet most, felveszed vagy tiédet is mellé teszed,
köröttünk csillogó szőnyeg, lépned sem kell, simul és átér, betölt, nyújtsd ki
kezed, akár érinteni kezem vagy nem, csak szólj ezen a nyelven, szádból
gyöngyök peregnek, lehelet fény-csend ölel, öleld ezt a percet, szabad
szeretned, mert szeretsz, mert lágyság vagy, mert harmatcsepp minden egység,
itt a jóság lakozik, beterít kelyhéből minden pillanat, most megölelnélek, de
az is elég, hogy itt vagy és fényed növeli fényem, miénk minden megbocsátott
rossz, mert világoskéken pulzál az élet, szeretetünk tükrébe léptünk
harmónia kéken, harmónia aranyan, harmónia fehéren.

***
Néma érzések áradatában örökké rögökké köt a szeretet bennünk-belőlünk, kövek
közt lépkedünk, kavicsot veszünk vagy leteszünk a halomra, micsoda fénybúra ez
a sok kövült szeretet, érezd a meleget, talpad alá teheted vacogó téli
éjjelen, akkor sem hűl ki, akkor is táplál és véd magadtól vagy másoktól, a
haragoktól, nem emészt, nem szúr a sok nyíl, mit feléd indítanak, mert veled
gubózik a tisztaság, álom-óvón betakar az élet.
(Molnár Szilvia)

Firka 106
 
Ki mondaná, hogy élsz örökké,
tested elporlik sár-rögökké
s az idő, akár egy nagy folyó
lomhán halad, s ez így a jó.
 
Minek gyűjteni sok-sok észt,
mit az elmúlás elemészt
s ha fájna ez, kezed már béna,
sikoltanál, de szád már néma
 
A jól megszokott fotelből kitúr
és elsöpör az áradat.
Szívinfarktus, vagy egy agyvérzés
 
S Te jól tudod helyét, ha szúr.
Míg volt időd, nem kérted áradat.
Ma már legyintesz. Múló az érzés.
(Efraim)

Depressziós vers

Örökké gyúrtál minket súlyos rögökké,
fodros folyó folyik, foszlik vízcseppekké.
Az érzés néma marad, de az áradat
dől, szúr, megemészt, egyedül csak te maradsz
büszke árván és mindörökké reménytelenül.
(Sztakó Zsolt)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!