SZÓSZÖVŐ - 111.

E heti 8 szó a következő:

álmaink
éltünk
száguldott
megfáradt
boldog
szívünk
emel
múltra

Kísértetjárás

Megfáradt álmainkat, boldog-boldogtalan szívünket
ki emeli át a múltból a jövőbe?
Ha majd éltünk óráján a homokszemek leperegnek
ki zár minket akkor be egy könnycseppbe?

Ki lesz, aki egy éji órán, mikor ólomlábakon
vánszorognak a percek, a padló megreccsen,
feltűnik egy kép a sötétbe kibámuló ablakon,
majd  tovatűnik lassudadon, és megretten
az emberi értelem.

Mert a testbe zárt lélek nem talál rá magyarázatot,
hogy az elme játékai mint rendezhetik
pont úgy, pont akkor, és hát/ez már őrület!/ pont ugyanott,
ahol ő volt, és őrizte lidérceit!
(Sztakó Zsolt)

álmaink a megfáradt múltra
néznek, már elszáguldott,
mellőlünk, mert akkor még
tudtunk élni, egymást batakarva
a csendben, boldog szívünket
ki emeli magasra.
(Jega)

Megfáradt álmaink csendesen pihennek már,
A boldog múltra emlékeztet e gyönyörű táj.
Meleg szívünk a magasba emel Téged újra,
Éltünk szépet, s jót, hol a szerelmet a szél fújta.
Lelkem lelkeddel száguldott oly sok időn át,
Éjjelente csak fekszem, álmom mindig Reád vár.
(Tristan Lind)

Újra boldog szívünk

örömmel telt csordulásig szívünk
ó, valóra váltak óhazában álmaink
rég várt esemény öltött hát formát
ízlelgettük, lestük egymás szavát

Anisse Femis köszönet Tinéktek
éltünk, amely száguldott vásznon
töltött el örömmel, boldog nagyon
mert talált igaz Barátokra Pesten

Megfáradt testemet újerő felemel
álmaink valóráváltak 2005 nyarán
történelmet irtunk őszintén bizám
ehol a gondolat mely szót követel

közelmúltra emígyen emlékezem
Szívünk teli és repes sok örömtől
Boldog arcok felém mosolyognak
mert álmaink amik itt valóra váltak.
(Stefanicus Hungaricus Firkász)

A szerelem zenéje

Halk zene édes dallamai szállnak
Megfáradt lélek ingamozgásának
Különös tánca erőtlenül felemelt
S boldog, szerelmetes, érzést kelt
Megdobogtatva lángoló szíveket 

A szikrázó napfény tovaszáguld
De halk melódiával hozzásimult
Az est csillaga, lágyan, ringatva 
Életünk, álmaink titkait kutatva
De ránk borul a csend nyugalma.
(Mimangi)

Hátramaradtak

  
     megfáradt tegnapjaink
    fátylat emelnek magukra
   álomba ringva belepihennek
      múltunk folyamába -
     nem ringnak a percek
    - elalélt minden gondolat.

Élet-töredékek

  álmaink tiszta hava
  por fehér ragyogás
   
                       éltünk csiga-vonala
                        hamuszínű porzás

  szívünk dér-madara
    ónesős suhogás

                        holnapjaink vágy-kagylója
                             (egymásba zárt)
                             boldog csukódás.
(Molnár Szilvia)

Múlt  és jelen

Ha csak álmodod az életet
elszáguld melletted az élet,
s mint bóklászó, megfáradt
öregember a véged,
a múlt, múlt marad
jövőd csak ígéret.

De ha éled álmaid,
szíved boldog reményben
éli  pillanatait,
vágyaid felemelnek
magasba, fel, ahol
ragyog a fény,
s minden lehetséges.
(Pendzsi)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!