SZÓSZÖVŐ - 99.

E heti 8 szó a következő:

világ
lógatom
lábam
jót
szívükben
Isten
örülnék
küzdök

Mit tegyek?

Hova üljek odafenn, hogy lássam az Embert,
a tüzet, a vulkánt, a vizet, a tengert,
a földet, az aszályt, a levegőt, szennyet,

az égő erdőt, a tomboló hullámot,
az éhező földet, a romboló tornádót?
Melyiket válasszam, melyik csillagot?

Honnan látom át az egész világot?
Vagy felhőről lógassam lábam ott ülve,
hogy kiálthassak: Ember, fuss menekülve?!

Nem jó nekem sem állócsillag, sem bolygó,
hol nincs előttem az egész zsibongó, zsongó,
veszélyekkel teli bolyongó földgolyó.

Vagy üljek le tárgyalni az angyalokkal,
hogy isten vegye kézbe a négy őselemet,
mert ily szertelenséget szeretni nem lehet?

Mit tegyek?
(Bambusz)

Míg a lábam lógatom,
csak azon gondolkodom,
ha a világ lapos lenne,
mint egy palacsinta,
addig mennék, addig futnék
jól az irányt tartva,
míg a szélét el nem érném,
ott leülnék és megnézném:
Meg lehet-e tölteni...?
Legyen benne valami!
Azután meg felcsavarnám
egy hatalmas tálra raknám,
s azt mondanám: Emberek,
örüljetek s egyetek!

De mivelhogy ez csak álom,
hát csak lógatom a lábam,
nem küzdök, sőt  fel se állok,
Pató Pálként vegetálok.
(Kamarás Klára)

Tékozló világ

a jóságos természet felbőszült
érthetetlen módon pusztított s tarolt
megunt dolgai itt hevernek lábam előtt
ezrek holtan , sorban ártatlanul
már z örök birodalomban
megtépett árbocot vad szél korbácsol
lógatom karom tétlenül
s kitárom az égnek egyedül
s kérdezem mitévő legyek most
a tékozló világ s a múltja sir
ott hever az emberiség
megingott a biztos talaj
keresem a jót
keresem a szépet
az újra megfoghatót
az ismeretlen gyermekfotót
Isten házában meggyötört emberek,
szemükben gyertya lángja pislog
szívükben kétség lett az Úr
mormolom csendben imámat,
adj békét megnyugvást szívemnek
s közben örülnék ha kezemet
megérintené elveszett embertársam
halkan folytatom, nyújtsd a kezed
küzdjünk együtt értük és
egy szebb jövőért
(Hanyecz István)

Naplopó vers

Csodálatos a világ:
csak a lábamat lógatom,
a jót szívembe fogadom,
nem küzdök én semmiért,
az Isten úgyis megért.
(Sztakó Zsolt)

Fenyők

Nemrégiben kinyitottam egy ládát -
Karácsonyra kaptam.
Az ablaknál húzott be a hideg,
de idebenn a világ azért se pörgött,
nem fagyott meg a szív
s az ördög gúnyája se kellett.
Mosolyogva belestek a fenyők.
"Isten merre... s a mi ajándékunk -
szóltak, - arra mégse tellett?"
Emlékszem, csend lógatta lábát,
az üveg előtt megállt a Fény.
"Kukucs! - mondta, - ülj mellém, örülj!
Nézd, egy papucs... te kérted!
Húzd fel, hordozd jóságomat! Kérlek..."
Belebújtam, megköszöntem. Ennyi.
Lélekmelengető telem volt akkor,
igaz élet-ünnep. Elkezdtem szeretni.
Visszamosolyogtam vigaszul még a fákra;
nélkülük nem lett volna semmi,
se Karácsony, se láda...
(Dobrosi Andica)

Pletyka

Hetfün reggel a korai mise után
összegyütt a falubeli társaság színe - java,
Maris néni, Julis néni, meg a Pityu Rózsija
Gyurika és Jóska, no meg  Feri a kondás
oszt mögbeszélik  a világ dógait.

Ejha Rózsikám, drága vírem
mit nem mondasz még neköm?
Há' tudom én, manapság mán csak így van
az embörök a lábukat lógatják,
de ám dógozni azt mán nem akarnak.

Hja, hja nem biony, mint az Irén fija
a is ojan maji gyerök, nem szeret a sömmit.

Biony  néném neki mán sömmi nem jó
Amikor ott van a szekér,
meg az istálóba a Böske tehén,
kit fejni kő ám, mindön nap.
Na meg a disznókat ötetni...

Ó igen, tudja e szomszidasszony
neki is van olyan kis izséje,
tudja ami világít, néha meg danol.
Aztán füléhöntöszi és böszél vele,
hja, möghaborodott ezs a mai világ.

De látom te is Jóska fijam moder letté?
Minap mikó kapáni menté,
láttam bóti kóbászt ozsonátá a hajma mellön.
Az sem mán az igazi, nincs abba fokhajma
oszt az íze is ojan mint Tóték teje.

Na mijé mán, mi annak a hibája te Maris?
Tán a Tótné leszödi a fölét vagy mi?

Leszödi? Le a, de azs egiszet.
Mondta is a megbódogult uram, mikó még élt,
Te Maris ne a Tóték tejét igyuk
mer ojan a mint a gazdája, vikony.
És mijen jó mondta azs én jó uram

Mer jó embör vót a, mint a falat kenyir,
csak nem szerette vóna úgy a pájinkát.
Mer ha ivott, cudar vót, oszt kajabált,
úgy kajabált,  hogy főketek a szomszidok
és csudákoztak szeginy jó uramon.

Igaz a Mari néném, igaz a...
De látná csak a Margitnénöm szomszidját?
A csak ül valami tv előtt oszt nézi egisz nap,
meg közben egy irógépet nyomogat a kezsével,
tudja olyant mint amit a sorozatban látni.

Tudom én tudom, pernahajder a mai fiataság.
Te Rózsi láttad mi lett tegnap az eszmeradáva
szeginy jány mögvakult oszt a vőleginye is  eement.
Köne ám neki píz a műtithön mer ott nincs,
tudod mekszikó nagyon szeginy vidék.

Mondta is ma a plibános úr,
gyűcsünk a rászorútaknak, mer, hogy kéne.
Oszt én gondótam szeginy eszmeradának
is gyűcsünk mi itt a faluban, legalább a soron,
legyen mibű fizetni a szem műtitet.

A biony jó lönne, de jaj nem tellik arra
Nem úgy mint Annuséknak, tudja Julis,
az aki a sor végön lakik a nagy házba.
Annak biony tellik mindenre, mer hivatalba jár
valami nagy kík autóva, meg aztán az ura...?

Na mondja mán, mi van az uráva?
Hű dekiváncsi löttem, még nem is monta?

De mondanám én mondanám, há mondom.
Há az ura a nagy valaki lött  a minap.
Mig köszönni is alig tudd, mer siet
oszt az is azst a kis izsét fogja kezsiben
mög böszél vele valami furcsa nyelvön.

Ah, igen nímet a, nem idevaló.
Jót talát ám az Annus, peig, hja
én ösmertem ám az ányát jánykoromban
az is aféle nem jó teremtis vót,
mindig azst mondta e kő innön mönni.

Emönni? ugyan miért kőne innön emönni?
Dejszen jó van mán nökünk itt is, igaz Gyurika?
Te bezzeg jó fijú vagy, te dógozó.
De nem gondolod, nősűni is kéne mán?
Mahónap mán tizsenkilenc íves vagy?

Nem akarok még én nősűni Maris néném,
bár anyám referátt mán egy jányrol,
aki serinte nekem épp jó vóna.
Olyan kerekded forma, meg seret dógozni
tán még a tehenöt is megfejné, ha kőne.

Csak nem a Zsuzsit komendája neköd anyád?
Na azs igazsán rendös jány.
Mondta is neki egyször azs apja,
te Zsuzsi, kej fő mán nyóc óra, erigy a bótba
de el is ment a, úgy mint a pinty.

Csak azstán leakadt a Petijék házáná,
merhogy a Petihön jár tojást vönni.
De akkó nem tojtak a tikok, tél vót,
helette hancurozott egy csöppecskét a két ifjú
no és osztán möghizott a Zsuzsika gyorsan.

Ne te Gyuri föledjed őt el, gyehenna embör
aki terhös marad egy  Sima Petitöl.
Helette itt van neköd az én jányom
szűz a mig, a má biztos.
Mer én vigyázok ám a jányomra!

A nem jár minden sombaton disnóba.
A misére is bekötött főve mén, mer úgy kő.
Én mondom Gyuri, gyöj el egy nap
főzök én jó tötöttkáposztát, megkinállak vele
oszt böszéj a jányoma, neked adom ha akarod.

A lenne a jó Maris néném, igazs a...
Vóna födünk mög egypár tehenünk
oszt a jánya szülne pujákat...
Mög főzsne neköm ha födre mönnék dógozni.
De nem úgy mint amazs a leginy...

No mi van há vele Gyurika, te mindent tudsz,
mond mög nökünk is, tugyunk mi is mindönt?

Há azs úgy van, hogy mán jó huszonéves a,
oszt a kocsmában kérdeztem mikó nősül?
De a csak valami világhálórun böszél mög ijeneket
azst mondja ő kőtőőnek kíszül vagy micsoda?
Tán ő akar lenni a falusi PetűfiSándor?

Fura gyerek na. Én mondom, peig, csak ül
meg lopja Isten drága napját.
Mig a plibános úr sem lássa sivében a jót
hja, peig azs is egy okos embör ám
ő tudja ki rendös, ki nem azs...

Nono Rózsikám, nem emlögesse a pliblánost,
gyászol a, mert meghót kedvenc kokasa.
Hja, peig milyen szipen kokarikolt a
mindön röggel még hárángverés elűtt.
Szeginy plibános, mi lösz most vele?

Maj Ferikém megsegiti a jóIsten azst,
mert tudod  a Jóisten sose felejt
de sose siet. Lösz még kokasa a plibánosnak...
No most mán ejárt azs idő, mönni kő,
gyerünk feleim, muszáj mönni dógozni.

Majd máskó is böszégetünk egy jót
de mönni kő, nehézs a sors...
Te meg Gyuri csak ne lögyé ojan,
mint amilyen azs,
aki leirta ezst a kis pletykapartit.
(Fiala Sándor)

Kérjük, hogy amennyiben véleményed van a fenti versekről, írd meg nekünk a kritika@verslista.hu címre!