Domokos Edit: Felhőmadár [KMI M 009]

A Felhőmadárban hatalmas erejű, ám ellentétes érzések kavarognak. Nyíló virágok illata leng, zöld rétek, elbűvölő havas hegyek merednek. Lelke az égbe kapaszkodik, a fellegek közé, de vágy-ólmai a földre húzzák. Melegséget áraszt, s ő maga is erre áhítozik, de a fény kihuny, minden elillan, minden egész darabokra hullik… Bár a lemondás és a tűrés korlátai közé szorult, a derűt sugározza!
A költő álmaiból szőtt valóság gyakran szertefoszlik, mint ahogy a felhők is változtatják alakjukat, messze úsznak, s olykor elszórják bánatukat, mintha siratnák a földi lelkeket…