Kutasi Horváth Katalin: Visszhangok 01. [KMI M 002]

A kötetből sugárzik az a földöntúli öröm, hogy voltak idők, s volt egy-egy hely, amikor és ahol teljes mértékben önmaga lehetett a költő, átélhette a kettős szerelmet, amit a Tátra és párja iránt érzett.
Ez az 55 haiku némely különleges, elvesztett édeni, de beteljesült álom, megélt pillanat, látvány megragadása, mely olykor látszólag futó, tovatűnő semmiség, mégis évtizedekre kihat, dédelgeti, újrateremti, jelenné varázsolja őket megidézője… Van, hogy beleolvad a tájba, vagy az olvadt belé, s vált részévé?