Kutasi Horváth Katalin: Visszhangok 02. [KMI M 008]

Lélekvisszhangok és olykor üvöltő visszhangtalanság, lágyan kísértő hangok, s a fájó csend kínjai erősödnek fel a Visszhangok 01. könyvecske óta. Csábító hegycsúcsok, döngicsélő múlt, kidőlt fák, vérző szívek és napnyugták bukkannak fel a haikukban. Bevillannak derűs, meghitt, békés és feldörrennek félelmetes, megrázó, örökre mély nyomot hagyó emlékek… Mindent a megismételhetetlen, visszahozhatatlan szépség, az elmúlás fájdalma, az emlék gyönyörűsége, a kiüresedett jelen árnya leng be. Több a fagy, mint az izzás. Elfüstölög a lét…