Sárváry Mariann: Ecsetem és tollam [KMI A 014]

Sárváry Mariann könnyedén navigál az irodalom tengerén, miközben belevegyül régebbi korok örvényeibe, s otthonosan mozog akár a görög mitológiában, Dante vagy Balassi Bálint, de ha úgy adódik, Camus vagy a nyugatosok világában. Nemcsak átérzi Dsida Jenő, Radnóti Miklós, Tóth Árpád, vagy az akár több száz évvel ezelőtt élt alakok örömét-fájdalmát, de átveszi ritmusukat, szóhasználatukat, nyelvi sajátosságaikat is, így érdekesen ötvözi egységbe a múltat a jelennel, az egykori formába öltve gondolatait, érzéseit, korunk jelenségeit, ellentmondásait…

Paolo és Francesca többször is felbukkan írásaiban, s miközben megelevenednek a krúdysan  letűnt korok ismert alakjai, vagy felélednek régmúlt idők jellegzetes tárgyai, az időutazó közvetítésével minden üzen a mának. Párhuzamokat állít bölcsességeihez, értékítéletet sugall a sorok között, az erkölcsi tanulságot viszont nekünk kell levonni.

Az igényes – és színes, a szerző saját festményeivel illusztrált – könyv versparafrázisait és novelláit – mint Boccaccio Dekameronjában – a járvány foglalja keretbe.