Pundurkák, dalszerű vallomások, pillanatképek, haibunok, rövidprózák stb., azaz Et cetera… Herczeg-Vecsei Katalin pundurkáiban nemcsak derűs, könnyed témákat ragad meg, a bánatról szólók József Attila-i mélységeket idéznek. Megmutatkozik bennük a rezignált hangú bölcs. A Vallomásokban hol kedves, becézős akrosztichonkát olvashatunk, hol derűs, önfeledt pillanatképeknek lehetünk tanúi, vagy kozmikussá nő a vágy, a szeretet. A Pillanatképekben hol az árny, hol a derű az
erősebb. Fájóan szép és egyszerű még az elmúlás is ebben a lírában. Lelke belesimul az évszakokba, emlékeket idéz. A kötet végén különleges rövidprózák, haikukkal színesített útirajzok olvashatók.
Műfaj: haiku
Szabó Edit Irma: Napköntösben [KMI A 021]
Szabó Edit Irma kisugárzó, szimbólumszerű gondolatai papírra vetett önjáró sorok, szóvarázsló ő, ki rímekbe szedi önarcképét, a lelkében és
emlékeiben zajló folyamatokat. A természet szerelmese, s az foglyul ejti őt, beleolvad a tájba. Átszövi sorait a dallam, felkap minket a mesés szellővel együtt a versek ritmikája is. A költő finom, érzékeny lélek, meghitt szeretetet tükröznek szavai. Képes mindenről megfeledkezni, téren és időn túl létezni. Erősen filozofikus, olykor viszont tárgyiasult ez a líra, láttat, érzékeltet. Hangulatképei érzékletesek, különleges érzékkel képes a felszínre hozni a mélyen szunnyadó őserőket. Benne él a lélekápoló harmónia, át tud ívelni fényes lélek-szinteken. Elfogadja a rá szabott karmát, érezzük kozmikus vonzalmát. Kreatív sejtésekkel észleli a külvilágot. Központi szerepet kap lírájában a meditáció. Megingathatatlan hitét nem hagyja el annak ellenére sem, hogy úgy érzi: alpári, durva a világunk. Lírájában felsejlenek a védikus tanok,
megjelenik Sarkad és a Fekete-Körös birodalma, átélhetjük a mátrai idillt, az alpesi varázst, a Földanya szeretetét. Haikuiban, apeváiban, pundurkáiban megjelenik a természet, útkeresésünkhöz kapunk bölcseleteket, ars poeticája is kiolvasható. Aforizmái, rövid gondolatai tömör, rezignált, bölcs megállapítások. Szabó Edit Irma rövidprózái a kötet szép zárásául szolgálnak, hangulatos megragadásai a gyermeki és a felnőtt lélek összetalálkozásának, a gyermekkori, anyai és
háziasszonyi emlékeknek.
Jószay Magdolna: Anyám emlékére [KMI M 019]
Édesanyjáról, legdrágább kincséről szól, neki állít emléket Jószay Magdolna újabb minikötetében, melynek borítóján anyja lánykori képe látható. Édesanyja küzdelmes élete példakép lehet mindannyiunk számára. Családja mellett nagy gonddal ápolta édesanyját és testvérét, majd ő szorult gondozásra.
Domonkos Marcell a környezetében észlelhető természeti jelenségekről írt elsőként, mígnem kialakult egyéni stílusa, a mindennapi életben megtapasztalt dolgok és élete meghatározó fordulatai lettek haikui témái. Vannak olyan haikui, melyeket hosszabb ideig tervezgetett, de többségük egy váratlan ötletből fakadóan született, az adott pillanatot örökítik meg, akár egy fénykép.
Jószay Magdolna: Fény, idő, tér [KMI M 016]
A fény, az idő, a tér tág fogalmak, számtalan elvonatkoztatott képzetet hordozhatnak magukkal. Ezek a haikuk elgondolkoztatják, megragadják az embert, hiszen a címbeli fogalmak összefügghetnek, egyik akár következhet a másikból, s máris egy új teóriát, más következtetést, feltevést fogalmazhatunk meg.
A fények játéka, változása éppúgy megragadja a lelkünket, mint ahogy az idő keretekbe szorítja létezésünket, s mégis időtlennek érezhetjük a pillanatokat, s bár térben is korlátozva vagyunk, szabadon szárnyalhatunk…
Szakács Anna: Nyitvatermő [KMI M 017]
Szakács Anna gondolat- és érzésmagocskái hullanak ránk haikui által, s ezek kihajthatnak, virágozhatnak saját gondolataink közt, tapasztalataink tovább szaporítják belső kertünket. Ezekben a humort és szójátékokat sem nélkülöző haikukban sok a természeti hasonlat. Lelkünk olyan, mint egy fenyőfa: örökzöld, a szeretettől örökké színes, élő üzenetei vannak, nyitva termő is, mert ki kell nyitni a lelkünk, hogy befogadni és adni tudjunk…
Petres Katalin haikui varázsukkal a vízcseppekre emlékeztetnek. Bennük ragyog a költészet. Későn talált erre a formára, de nagyon megszerette őket, maga is megtisztul a haikucseppek, könnyed pillanatversei által, s olvasóinak is ezt kívánjuk! Úgy érezhetjük, mintha ezek a gondolatok éppen csak kibuggyantak volna a költő tollából.
Holéczi Zsuzsa: Alkonyodás [KMI M 014]
A megrögzött prózaíró – miután elcsábult, hogy kipróbálja ezt a japán ősi versformát – ezúttal számvető jellegű haikuival, tömör bölcsességeivel mutatkozik be, melyek többségükben a Verslista pályázatfolyamára íródtak, s felölelik az élet minden területét (születés, halál, szerelem, boldogság, csalódás, reménység, anyaság… stb.)
Dobrosi Andrea: Tinta-palinta [KMI M 013]
Dobrosi Andrea haikuinak olvasásakor – mint hintázás közben és életünk során is – hol fent, hol lent érezhetjük magunkat. Felemelkedhet a lelkünk általuk, s magunkba zuhanhatunk, ha empatikusak vagyunk. Elgondolkodtatnak, nyelvi játékai és hangsúlyai által kifejezetten érdekesek, akár többféleképpen értelmezhetők.
A lét kibomlik, mint a rügyek, bimbók, s tavaszra vágyik a dermedt szív. Érzékletes haikui segítségével szinte halljuk Herczeg-Vecsei Katalin szívrezdüléseit. Az évszakok ritmusára születtek ezek a
hangulatdallamok, érzékrezdülések. A szépségre hangolódó lírai lélek
feltárja egy-egy virágkehely csodáját, mely lágy itatójává lesz a könnyű röptű pillangóknak. Az orgona és a pite illata összekeveredik, így idézi anyja alakját. Meghitt hangulatok nyílnak a virágokkal, a japán haikuk természeti képei is elénk villannak az emlékszirmokkal.