Archívum: Konyvek

Bozó Pál fotói és a szerző édesanyjának festményei teszik látványossá Gáspár Klára könyvét, melyben komoly, elgondolkodtató, korunk problémáit felvillantó – a net világát kifigurázó, a pandémiát, a háborút bemutató, a hajléktalanok és a menekültek kérdésével foglalkozó – versek mellett  vidámakat is találunk. Olvashatunk benne képverseket is.

Mi jár egy óvodás fiúgyermek fejében, mikor megtudja: testvére lesz? Hogy nyilvánul meg anyja iránti aggodalma, hogyan tudnak egymás szövetségesei, bizalmasai lenni? Miként éli meg a várakozás izgalmát, a
változást, a kötődést, a féltékenységet, a büszkeséget? Hogy nyeri meg őt anyja önérzetére támaszkodva nélkülözhetetlen segítőtársának beszélgetéseik során szeretetteljes őszinteséggel, elismerő dicséretekkel? Mennyit várjon, hogy csecsemőből „igazi” testvér, játszópajtás legyen?

Sárváry Mariann könnyedén navigál az irodalom tengerén, miközben belevegyül régebbi korok örvényeibe, s otthonosan mozog akár a görög mitológiában, Dante vagy Balassi Bálint, de ha úgy adódik, Camus vagy a nyugatosok világában. Nemcsak átérzi Dsida Jenő, Radnóti Miklós, Tóth Árpád, vagy az akár több száz évvel ezelőtt élt alakok örömét-fájdalmát, de átveszi ritmusukat, szóhasználatukat, nyelvi sajátosságaikat is, így érdekesen ötvözi egységbe a múltat a jelennel, az egykori formába öltve gondolatait, érzéseit, korunk jelenségeit, ellentmondásait…

Paolo és Francesca többször is felbukkan írásaiban, s miközben megelevenednek a krúdysan  letűnt korok ismert alakjai, vagy felélednek régmúlt idők jellegzetes tárgyai, az időutazó közvetítésével minden üzen a mának. Párhuzamokat állít bölcsességeihez, értékítéletet sugall a sorok között, az erkölcsi tanulságot viszont nekünk kell levonni.

Az igényes – és színes, a szerző saját festményeivel illusztrált – könyv versparafrázisait és novelláit – mint Boccaccio Dekameronjában – a járvány foglalja keretbe.

Kisznyér Ibolya elégikus hangú verseskötetében egy különös világ tárul fel: az álom, a régmúlt és a valóság, a jelen, az érzékelhető és a homályosan észlelt, a megélt és elképzelt, az embereket elválasztó vagy összekötő világok közti lélekutazó gondolatai, érzései mutatkoznak meg, ki néha az élet és a halál mezsgyéjén is szétnéz. Filozofikusan elmereng az élet dolgain, meditációja pedig bölcs felismeréseket eredményez.

Lázadozhatna, elégedetlenkedhetne, s negatív véleményét erőteljesebb hangon is kifejthetné, de nem teszi, nagyon távol áll tőle mindez, hisz finom és érzékeny lélek, s amúgy is: csendes és józan hangjának jóval nagyobb súlya van. Megállapít, csóválja a fejét, felméri a kisember helyzetét, lehetőségeit, tetterejét a nagyvilágban, és sztoikusan tudomásul veszi, keresi azt a harmóniát, amit ő maga képes megteremteni, azt a szeretetet, amit családja, környezete visszatükröz számára.

A különleges kötet mély érzelmekkel bíró, egymásra is fogékony, egymást is megihlető finom lelkei összeillenek, együvé tartoznak, ízig-vérig költők. Egybeforrt a szerzőpárosnak nemcsak a szívük és érzésviláguk, de az életük is. Mindketten rendkívül érzékenyek a külvilág dolgaira. Benyitnak a csendkapukon, fojtott titkokra éreznek rá, elégikus hangulatú műveikben (nemcsak a verseikben, de Czégény Nagy Erzsébet elbeszéléseiben és Nagy János filmforgatókönyv-vázlataiban, sajátosan áradó gondolatfolyamaiban is) ott lapulnak a széttört életek árnyai, hangulatréseiken ott süvít a hiány, de érződik a jövőbe vetett, újraépített, egymásba kapaszkodó hitük is, mely optimizmust, derűt áraszt.
Álmok, vágyak lebegnek körülöttük, összesimul a lelkük, érzik, figyelik egymást, eggyé válnak idegsejtjeik. Átlelkesítik a tájat, eluralkodik szívükben a végtelen, kifeszítik a pillanatot. Titokzatos kincsekre vár bennük az ébredés, feloldódik körülöttük a magány, a csend és a távolság is új értelmet kap így…