Közelkép: Jószay Magdolna – 2022

Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
JÓSZAY MAGDOLNA

Magdolna lelkesen részt vesz a verslistás játékokban és pályázatokon, a villámjátékokat is szorgalmasan megfejti, és rendszeresen szerepel nemcsak folyóiratunkban, de antológiáinkban is. A macskás nyílt pályázaton harmadik helyezést ért el, de több heti játékon is nyert már.

Jószay Magdolna

– Debrecenben születtél, ott élsz. Mit jelent számodra ez a város?

Nagyon szeretem Debrecent. Édesapám is itt született, édesanyám Füzesgyarmatról költözött ide, itt helyezkedett el. Itt jártam óvodába, iskolába, gimibe, zenedébe, tanfolyamokra, továbbképzésekre. Itt volt két főbb munkahelyem. Egy bátyám van édesapám első házasságából, nem élt velünk, Miskolcon él feleségével, de tartjuk a kapcsolatot. Büszke vagyok rá, tanársága mellett is szobrászművészként alkotott. Van egy öcsém, családjával ő is Debrecenben él.

Az általános mellett 6 évig jártam zeneiskolába, a szolfézs mellett hegedültem és az iskolai zenekart „erősítettem”. A Fazekas Mihály Gimnáziumban, francia tagozaton érettségiztem. A család anyagi körülményei nem engedték, hogy továbbtanulhassak városon kívül, képzőművészeti vagy iparművészeti szakon, így tanulással egybekötve dolgozni kezdtem, nyomdaipari tanulmányokat folytattam. Fényszedő operátori, kézirat-előkészítői és korrektori oklevelet szereztem.

– Tudom, hogy régóta jó barátságban vagy a könyvekkel, nyomdában is, könyvkiadóban is dolgoztál. Mesélj ezekről az időkről, kérlek!

Még nem ismertem minden betűt, mikor már ragaszkodtam az olvasáshoz. 22,5 évet töltöttem nyomdában. A lyukszalagra, vakon történő fényszedés után átvette a vezetést a számítógépes szedés. Újabb rendszerek követték egymást. Szerkesztő-tördelő voltam, nagyon élveztem, amikor komplett képes-szöveges albumok születtek a kezem alól. Munkám közben szerettem meg a verseket. A privatizáció után sok leépítés volt, egy kiadóhoz kerültem. Kevesen voltunk, sokféle feladatom volt; több iskolaújságot is szerkesztettem, stilizáltam, korrektúráztam. Sok szerzővel dolgoztam közösen egy-egy munkán.

– Mióta írsz? Mi indított el? Kik voltak rád nagyobb hatással?

Gyerekkoromban is írogattam. Tinédzserként amatőr módon megtanultam gitározni, egy-egy versemet megzenésítettem. Volt, hogy külföldi számok zenéjére írtam magyar szöveget. Erről csak pár barátom tudott. Nagyon szép lett a magyarérettségim, a tanárom sajnálta, hogy nem tanulok tovább bölcsész szakon. Legnagyobb hatással József Attila, Radnóti versei voltak rám, később Adyt, Petőfit, majd Szabó Lőrincet, Juhász Gyulát, Tóth Árpádot, Arany Jánost is megszerettem. Nagy kedvencem a debreceni Kiss Tamás költészete.

–Jó barátságban vagy a cicákkal. Jónéhány történetet megörökítettél viselt dolgaikról. Mesélj erről is egy kicsit!

Nagyon szeretem az állatokat, gyerekkorunkban sokféle háziállatunk volt. Lett egy saját tacskóm, aki betegség miatt hamar elment, majd egy szálkásszőrű tacsi, aki sajnos megszökött. Már panellakos voltam, mikor lett egy házicicám, majd két év múlva egy maine coon cicához jutottam. Mindketten 15 éves korukban, betegségben haltak meg, életük során nagyon sok örömet szereztek, ha ők nem lettek volna, úgy érzem, most nem ugyanez az ember lennék.

– Milyen témák foglalkoztatnak még?

Az érzésekről, életről, természetről, a hozzám közelállókkal kapcsolatos dolgokról, kapcsolatokról szeretek írni. A miértről. Sokszor elmeditálgatok. Sokan úgy vélik, túl dekadensek, depisek, szorongásosak a verseim. Az átélt, halmozott nehézségek miatt ilyenek. Pozitív és életigenlő ember vagyok, nem látszik rajtam, hogy milyen mély, nyomasztó, filozofikus gondolatok foglalkoztatnak néha.

– A vers vagy a próza áll hozzád közelebb? Milyen formában jönnek a gondolataid? Költőnek tartod magad, aki prózát is ír, vagy fordítva?

Talán a költészet áll közelebb. De ha van témám, nem sokat kell gondolkodnom, hogy prózát írjak. Ha mindig minden tökéletes lenne és soha nem kellene valamilyen nehézségen, deformitáson, tökéletlenségen elgondolkodni, nem is tudnék írni. Ám mostanában írásaim legnagyobb része irodalmi feladatok teljesítésének eredménye. Igen, inkább költőnek tartom magam, aki prózát is ír. De sehova nem raktam ki, nem mondtam ezt a titulust magamra. Soha nem lenne hozzá önbizalmam. Ember vagyok, aki szavakba önti a lelke érzéseit.

– Sok antológiában megtalálunk, vannak saját köteteid is. Szólj róluk!

Első könyvem saját olvasmányaimból kézzel kiírt idézetek összessége (Aranygondolatok; Pedellus, 2004). A Szívhang a kövek mögül 444 versemet tartalmazza (Könyvműhely, 2010). Még 10 db e-könyvem jelent meg (Netlíra). Vannak benne prózák, de leginkább versesek.

– Mire vagy a legbüszkébb irodalmi elismeréseid közül?

Kisebb okleveleket kaptam. Többet kellene pályázni, jelen lenni, részt venni, hirdetni, reklámozni, de ez nem az én világom. A magam örömére írok. Az emberek örvendezésére, régi ismerőseim, még élő tanáraim dicséretére, őszinte elismerésére azonban büszke lehetek.

– Az írás mellett van más kedves elfoglaltságod, hobbid?

A fotózásért odavagyok, a fényképezőgép mindig nálam van. Gyerekkoromtól rajzolok, minden tankönyvem margója tele volt rajzokkal. Gimiben kérésre ruhákat terveztem. Készítettem portrékat a családtagjaimról, macskáimról… Próbálkoztam akvarellel, elkezdtem élményfestésre járni, beszereztem egy kis festőállványt, akrilt, kaparókést, vásznakat, ha kedvem, időm van, festek. Szeretem a kavicsfestést is. Az olvasás mindennapos nálam. Részt veszek városnéző sétákon, megragadnak a régi épületek és történeteik. Kirándulásokra, lájtos sétákra megyek, szívbetegségem, porckorongsérvem miatt tartós emelkedő, hegymászás nem jöhet szóba. Részt veszek a helyi Nagyerdőért Egyesület munkájában (faültetések, madáretetések, mókusetető-felrakás, kirándulások, túrák, séták). Kiállításokra is szívesen járok.

– Örülnénk, ha mesélnél családodról, gyerekeidről, unoká(i)dról is!

Édesapám sajnos rég meghalt, édesanyám 91. évében van, válltörése miatt egyre nehezebb volt ellátni, idősotthonba került. Ezekben az időkben telefonon tartjuk a kapcsolatot. Lányom 40 éves, elvált, általa van egy 14 éves fiúunokám – nálam laknak. Fiam 36 éves, párjával él.

– Mit szeretnél elérni, mit kívánnál még az élettől? Mire vágysz?

Nincsenek nagy vágyaim. Sok betegség és műtét kísért gyermekkorom óta. Többfajta kezelés alatt állok, szeretnék még pár nyugodt évet, és egészséget kívánok családtagjaimnak is. Titkos álmom e-könyveim nyomtatott formában megjelentetni.

– Jó egészséget, békességet, Magdi, kívánjuk, váljon valóra álmod!

Vélemény, hozzászólás?