Közelkép: Kristófné Vidók Margit – 2022

Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
KRISTÓFNÉ VIDÓK MARGIT

Kristófné Vidók Margit több mint két éve tagja a Verslistának. Szép szonettjeivel, mély érzésekről árulkodó lírai hangjával sokszor elvarázsol minket, csak az utóbbi fél évben öt heti játékot is megnyert, s igényes verseit megtalálhatjuk újabb antológiáinkban is.

Kristófné Vidók Margit

– Margitka, nyugdíjban vagy már, de azért dolgozol még. Mit tanultál, mivel foglalkoztál korábban, s hol tevékenykedsz mostanában? Szólj pár szót ezekről, kérlek!

Kereskedelmi és boltvezetői iskolát végeztem, 1975-től dolgozom a kereskedelemben. Az Iparcikk Kölcsönző XI. ker. Bartók Béla úti boltjában kezdtem, nagyon változatos munka volt. Mikor a vállalatot privatizálták, a Vega-Impex Kft.-hez kerültem. A cég játék- és illatszereket forgalmazott, de vidékre költözött, ekkor jöttem az Auchan budaörsi áruházába, s nyugdíjazásom után is itt maradtam.

– Mikor és mi indított írásra? Mit jelent számodra ez a tevékenység? Milyen témák foglalkoztatnak elsősorban?

Fiatalon, mikor egy-egy szerelmi csalódásba szinte belehal az ember, írtam pár verset, ebből kevés maradt. Hosszú szünet következett, tragédiák sorozata után kezdtem újra írni. Ráakadtam a Poet oldalára, ahol 2016-ban publikáltam megmentett régi verseimből. A kedves biztatások hatására folytattam az írást. Ki tudtam magamból írni a régóta hordozott fájdalmat, lelki sebeket. A természet szépsége mindig megfogott. Nekem mindegyik évszak maga a csoda. Az elmúlás gondolata, az idő, és a másik oldal. Hiszem, hogy újra és újra visszatérünk kijavítani a hibáinkat, egy lépéssel mindig közelebb kerülve a lelki, szellemi fejlődéshez.

A hit az emberekben, hogy legbelül mindenkiben ott lapul a jó, csak felszínre kell hozni. A remény, hiszen nélküle nehéz lenne az élet kihívásaival szembenézni. Hiszem, hogy a szeretet ereje képes bennünket felemelni, és ezáltal, amit adunk másoknak, ha csak egy kicsivel is, de hozzájárulunk a világ jobbá tételéhez. Írásaim hol bánatról, hol örömről, de mindig a szívemből szólnak.

– Tudom, szerény vagy, és nem mondanád magadtól, de kérlek, mesélj róla, milyen elismeréseket kaptál, milyen sikereket értél el ezen a téren?

2018-banMárcius 15. című versem bekerült az Új Köznevelés folyóiratba a Forradalom és szabadságharc 170. évfordulója alkalmából, és ezt a versemet több magyar és határon túli településen is szavalták. Tavaly a MANE által kiírt „Trianon üzenete” című pályázatra benyújtott „Nem feledhetem” című versemet a zsűri Aranypenna díjban részesítette, ezen túl még két versem kapott kiemelt Aranypenna díjat pályázaton, a mesterszonettíró pályázaton pedig „Érezd a csendet” című alkotásom Aranylant különdíjban részesült. Idén az Irodalmi Rádió „Szerelmemnek Bálint napra” című pályázatán korosztályomban versem elnyerte „Az év trubadúrja 2021” címet. A Báthory-emlékév alkalmából meghirdetett pályázaton versemmel III. helyezést értem el.

– Több antológiában is megtalálunk, ezekből is kiemelheted a legkedvesebbeket, de most karácsonyra megjelent egy nagyon szép versesköteted. Ez az első? Én különlegesnek tartom. Te mit érzel vele kapcsolatban?

ARímkovácsok, Poet (2017, 2019), Lélekkapocs, Lélekhúr (2018, 2019, MANE), Szép Szavak Birodalma (2020), Gold Pen, Kláris (2021) antológiában is megjelentek verseim,mindegyik antológiát szeretem, hiszen nehéz lenne választani, mindegyikben ott az „én gyermekem”, nem tudok különbséget tenni.

Első verseskötetem Álomszőttes (2018) címmel jelent meg, az idén decemberben Pillanatvarázs címmel megjelenő kötet a Holnap Magazin gondozásában látott napvilágot. Más volt, mint az első, jobban beleláttam az előkészületi munkákba. A grafikussal, Ofra Dórával cseréltünk gondolatokat, izgalommal vártam a terveket, mint egy kisgyerek a napi meglepetését. A borító csodás lett, kifejezi mindazt, ami a kötetben helyet kapott. Első látásra tudtam, ez vagyok én.

– Vannak olyan alkotók, akik erősebben meghatározták, ill. meghatározzák gondolkodásodat, ízlésedet? Esetleg olvasmányok, melyek nagy hatással voltak rád?

Nagy rajongója voltam mindig Ady Endrének, ez azonban nem azt jelenti, hogy csak az ő költészete fogott meg. Szeretem a szép verseket, legyen az magyar vagy külföldi. Robert Merle: Mesterségem a halál, Két nap az élet, Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában, Margaret Mitchell: Elfújta a szél – kevés lenne a papír felsorolni őket.

– Kalocsa, Uszód, Baja. Mit jelentenek számodra?

– Kalocsa az én szülővárosom, szívemben mindig is előkelő helyet foglal el. Uszódon kezdtem iskolás éveimet, majd kis tanyasi élet (2-3 év, ami a legszebb marad emlékeimben) után itt is fejeztem be az általános iskolát. Baján kezdtem középiskolai tanulmányaimat, de sajnos bátyám halála után édesanyám nem tudta finanszírozni a kollégiumot és a többi kiadást, így Budapesten munka mellett fejeztem be esti tagozaton.

– Kérlek, mesélj egy kicsit a gyökereidről és családodról is!

Édesanyám uszódi születésű, öten voltak testvérek, nagyapám sajnos korán meghalt. A két idősebb fiú orosz hadifogságba került, a véletlennek köszönhetően szinte egyszerre tértek haza. A három lány közül édesanyám volt a középső, Dunaszentbenedekre ment férjhez, ám a házasság nem a boldogságot hozta neki. Hat hónapos voltam, mikor elváltak, addig sok szenvedésen kellett keresztülmennie. Apámat először 14 évesen láttam, majd a bátyám temetésén találkoztunk. Mindig idegen maradt. Édesanyám nagy áldozatok árán nevelt minket, ez pedig nem volt egyszerű akkoriban. Számomra az ő hihetetlen akaratereje, önfeláldozó, irántunk érzett szeretete örökre példaértékű marad.

Házasságkötésem első pár évében hamar kiderült, hogy egy jó válás többet ér, mint egy rossz házasság. Két gyermekem született ebből a kapcsolatból, Beáta és Gábor, ők tették teljessé az életem, feledtették velem a sok viszontagságot, bánatot. Hét év egyedüllét után találkoztam az új párommal. Azonban a sors megint közbeszólt, 13 együtt töltött év után az ég elvette tőlünk.

– Hogy fogadta / fogadja a környezeted a verseidet, történeteidet?

A lányom már az első megjelent versek után biztatott a további írásra. A fiam nagyon kritikus tud lenni, de ez nemcsak a versekre vonatkozik. Az internetes portálokon megjelenő verseket vették először észre a kollégáim, ismerőseim. Sokan gratuláltak, ám voltak olyanok is, akik furán fogadták a dolgot.

– A verslistás kiadványokon, felületeken túl hol olvashatunk még tőled?

A Holnap Magazin, Kazinci Klub (Kazincbarcika) kiadványaiban, a Poet, az Új Verőfény magazinban, FB-oldalamon (Kristófné Vidók Margit versei), online magazinokban, az Irodalmi Rádió, a Kláris folyóirat és a Hagyományőrző Kulturális Egyesület révén.

– Van időd esetleg másra is? Van, amit szívesen csinálsz még? Van valamilyen hobbid?

Néha szeretnék a 24 órából 48 órát kihozni, mióta a pandémia beköltözött az életünkbe, azóta elvesztettem az időérzékemet. A munka, a velejáró túlórák és az otthoni teendők miatt kevés marad másra. Kalocsai lányként nagyon szerettem hímezni, de ma már egyre kevesebbet tudom elővenni. Imádok olvasni, olyankor megszűnik a külvilág, a könyv cselekménye életre kel szemeim előtt, mintha filmet néznék. Szeretem, hogy bármelyik szereplő bőrébe bújhatok, én képzelhetem el, miként néznek ki.

– Mi az, ami leginkább foglalkoztat mostanában?

A spirituális világ, önmagam megtalálása. Már nem az anyagi lét áll a fontossági sorrend első fokán.

– Hogy éled meg a mindennapokat?

Mondjam, hogy sírva és nevetve? Ma már kevesebb a könny. Igyekszem elengedni, amiről tudom, felesleges őrlődni rajta, megtörtént, megváltozatni nem lehet. Minden helyzetből meg kell próbálni a legjobbat kihozni, minél kevesebb lelki sérülést kapni, és okozni.

– Milyen céljaid, terveid, vágyaid vannak akár az irodalom területén, akár az életben?

Szeretnék a karomba venni unokákat, ezt azonban nem én döntöm el. Meglátjuk, mit írtak sorsunk könyvébe. Tervek és vágyak vannak, de nem tudhatjuk, földi utunk meddig tart. Az irodalom viszont a lelki gyógyulást hozta el, aki olvassa alkotásaimat, eldönti, neki jelent-e valamit. Nem vagyunk egyformák, más az ízlésünk. Írok, mert késztetést érzek kiírni magamból a fájdalmat, örömet, esetleg haragot. Írok a magam kedvtelésére, és ha közben ezek az írások megérintenek másokat, észrevesznek bennük hasonlóságot saját érzéseikkel kapcsolatban, ha elgondolkodnak, hogy nincsenek egyedül a bánatukkal, örömükkel, akkor azt mondhatom, megérte.

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)

Vélemény, hozzászólás?