Közelkép: Kühne Katalin – 2018

Kutasi Horváth Katalin: Alkotói közelkép
KÜHNE KATALIN

Kühne Katalin

Kühne Katalin a mai Mórahalmon született, költő, író; rengeteg verslistás kiadványban szerepel, pályázatainkon is rendszeresen indul. Neve összeforrt Miskolccal. Itt él, a város könyvtárában pedig csaknem negyven évig jelentős szerepet töltött be. Itt van az Irodalmi Rádió központja is, melynek rendezvényein rendszeresen részt vesz.

– Katalin, édesapád tanár volt, hagyatékából több kötetet is szerkesztettél. Nagynénje Kaffka Margit volt. Mekkora szerepük van abban, hogy író lettél? Ki volt még hatással rád?

– Az alföldi táj, az ott élő egyszerű emberek tisztessége meghatározta életemet. Nagyszüleimnél töltöttem a nyarakat. Miskolcon éltek elődeim is. Kaffka Margit 3 évig élt itt, a család őrzi emlékét, könyveit már olvastam gyermekkoromban. Biztosan örököltem valami írói vénát. Édesapám mutatta meg a világ csodáit, csepegtette szívembe a természet, a tudományok, a művészet és a haza szeretetét. Ő irányított az irodalom felé, történelmünk tiszteletére nevelt. Megismertem őseim hősi tetteit. Megtaláltam hitemet a Fennvalóban, az emberekben, közösségekben. Családom hagyatékából, édesapám töredékes harctéri naplójából, hadifogsági életéből, történelmi, földrajzi, kulturális és pedagógiai írásaiból; egyfelvonásosából, verseiből, diákjainak aranymondásaiból, nagyapámék és édesapámék turista krónikáiból 4 kötetet szerkesztettem.

Könyvtárunkban pezsgő életet teremtettünk kollégáimmal, híres írókkal, művészekkel találkozhattam, koncerteken, tárlatokon, jeles napokat ünnepeltünk. A klasszikusok mellett kortársaim is hatottak rám, sőt, barátaim lettek, akikkel évtizedek óta tartom a kapcsolatot.

– Mit jelent számodra az írás? Műveidből jól érezhető a természethez fűződő szoros kapcsolatod, valamint őseid és a családi hagyományok tisztelete, szépen kirajzolódnak a számodra fontos értékek. Mesélj ezekről, kérlek!

– Kb. 45 éve írtam a fiókomnak, egy barátunk biztatott, hogy publikáljak. Az Irodalmi Rádió adta ki verseimet Jel a sziklán címmel 2006-ban, azóta járok rendezvényeire, táboraiba. Azért írok, hogy kitöltsem magam körül a teret. Az univerzumban csak egy porszem vagyok, de annak része. Néhány homályos kép felvillan, a részletek nem látszanak tisztán, egésszé sohasem áll össze, de arra törekszem, hogy minél tisztábban lássak. Ha gyermekeimnek, unokáimnak, vagy ismeretlen olvasóimnak sikerül átadni valamit a morzsákból, miket életem során szedegettem, csipegethetik, amikor innen elmegyek. Ha egy mondatom megérint valakit, érdemes volt írnom. Elődeim életét, jelenkorunk zűrzavaros világát utódaim elé tárom, hogy kudarcainkból tanuljanak.

A természet apró csodáiban gyönyörködhetünk, egy pocsolyában is megláthatjuk a fényes, színes világot. Büszke vagyok Kühne Andor nagyapámra, ő alapította testvérével 1894-ben hazánk 2. turista egyesületét, a Borsodi Bükk Egyletet, pad áll emlékükre Miskolcon. Nagyszüleim lábnyomában jártunk édesapámékkal, testvéremékkel az ösvényeket hazánkban. Később gyermekeinkkel, unokáinkkal az elszakított területeken gyalogoltunk hóban, fagyban, esőben, nyári hőségben. Érintetlen vidékeken élők közé juthattunk, heteket töltöttünk velük. Felfedeztük a fák, virágok, vadállatok világát, bandukoltunk erdőben, mezőkön, sziklák ormairól széttekintve, elénk tárultak a távolban kékellő hegyek, fent az esztenák, alant a csobogó patakok…

– Mely műfajban érzed magad a leginkább otthon?

– Talán a prózában (novella, memoár, esszé, mese, tudósítás). Valóságos vagy képzelt történetek íródnak, amik lelkemből szólnak. Mintha diktálná valaki. Szeretem a Múzsák Kertje honlapjára írott jegyzeteket is. A versírással is próbálkozom, vannak, akik ezeket találják sikerültebbnek.

– Mely körökben, milyen fórumokon találhatunk még meg?

– Az Irodalmi Rádió, 7torony, Verslista, Éltető Lélek, Magyar Irodalmi Lap rendezvényein, honlapjain jelenek meg írásaimmal, CD-n, videókon, a You Tube-on. A Kláris, Kaptárkövek, Könyvtári Levelezőlap, Könyvtárvilág, Ősi gyökér, Agria című folyóiratokban olvashatnak.

– Milyen sikereket értél el? Mely elismerésre vagy a legbüszkébb?

– Könyvtárosként Miniszteri Dicséretet, Szocialista Kultúráért kitüntetést kaptam, íróként a Kláris 1. és 2. díját, az Irodalmi Rádió 3. legjobb szerzőjének választottak, több Elismerő oklevelet kaptam. Ezekre is büszke vagyok, és arra, hogy kitűnő versmondók, előadóművészek adták elő írásaimat, de a legnagyobb elismerés olvasóim barátsága, szeretete. Büszke vagyok arra, hogy olyan irodalmi szerkesztők kértek tőlem írást, akik a neten fedeztek fel. Közülük többen gyermekeim lehetnének, ez azért fontos, mert nemcsak korosztályom számára tudok valamit mondani, a fiatalokat is megérintik műveim.

– Hány köteted jelent már meg, van-e, amelyik valamiért közelebb áll a szívedhez? Legújabb köteted bemutatójára invitáló soraidat szomorúan olvastuk, szemproblémádról írsz.

– Eddig 9 saját kötetem jelent meg: Jel a sziklán, Idősíkok, Levendulák illata, Fénnyel teli téli sötét, Gyújtatlan gyulladnak, Kagylóhéjban, Eső a homokra, Tajtékok fodroznak és Mezsgyeszélen – határtalanul? címmel. Ez a legújabb azért nagyon kedves, mert talán az utolsó. Remélem, még sokáig írhatok, olvashatok, mert ez volt az életem, de ha nem, akkor is érezhetem az érintéseket, az illatokat, a hangokat, a szeretetet, amely körülvesz családomban, barátaim között.

– Milyen céljaid, terveid vannak még akár az irodalom területén, akár a magánéletedben?

– Várom, hogy az IR-nél megjelenjen Művészportrém videofelvétele. Továbbra is járok rendezvényekre, ahol hasonló értékrendű emberekkel találkozhatok. Ha összejönne még írásaimból egy újabb kötet, boldogan ajándékoznám meg olvasóimat. Családom egészségéért, nemzetem megmaradásáért, a békéért imádkozom.

(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)

Vélemény, hozzászólás?