Lám Etelka régi-új tagunk, mindig aktívan részt vett a Verslista életében, s nagy örömünkre legutóbbi találkozóinkon is jelen volt. Nemrég jelent meg a Kortárs Magyar Irodalom Kiadó gondozásában kedves mesekönyve, az Opálgyűrű, varázssíp, de heti játékainkon is fel-feltűnik verseivel. 2013-ban a Tigris vers- és prózaíró pályázaton első helyezést ért el. Az Irodalom Feketén-Fehéren című folyóirat 2014/01. száma az ő verseit, prózai írásait tartalmazza.
– Etelka, mely városok játszottak fontos szerepet az életedben? Miért? Mesélj pár szót róluk, kérlek!
– Az első város, mely meghatározó életemben: Szentendre, ott születtem, gyerekkoromban sokat filmeztek a város központjában, mindig ott voltam és végignéztem a filmezést. Sok művészt megismertem, mellettünk lakott egy festő, Deim Pál. Egyik osztálytársam, Zámbó István szobrász lett. Unokatestvérem férje pedig Golán Lajos szobrász. Sokat forgolódtam művészek között. A férjem, Hanyecz István is kisplasztikákat készített. A szentendrei könyvtárba sokat jártam, sűrűn – hetente – cseréltem a könyveket, sokat olvastam, főleg regényeket.
A másik fontos város Göteborg, ott éltem 42 évig. Imádtam a tengert és a gyönyörü tájat. Csodálatos a sziklás tengerpart a vízen, rengeteg vitorláshajó a tengeren, a látvány lenyűgöző. A harmadik Budapest, ide jöttünk időnként haza, most is itt élünk. Nagyvárad is, ahol az Ady múzeum is található, nagy hatással volt rám,
– Férjeddel sokáig éltetek külföldön. Nyomot hagyott ez írásaidon? Volt honvágyad?
– Az első öt évben volt honvágyam, de utána, mikor már hazajöhettünk, elmúlt. Itt-ott felbukkan a svédországi táj az írásaimban, biztos öntudatlanul is nyomott hagyott ez az időszak gondolkodásomon.
– Most már nyugdíjas vagy, de kíváncsiak vagyunk, mit tanultál, milyen területen dolgoztál. Szólj erről is!
– Fiatalkoromban egy telefonközpontban dolgoztam, ez volt a legjobb munkahelyem, ma már ilyen nincs. Svédországban sokat jártam iskolába, sokféle képzésen voltam. Dolgoztam irodában, élelmiszer-központban, és végül egy öregotthonban. Innen mentem nyugdíjba.
– Mikor és hogy kezdtél el írni, kik voltak rád hatással?
– Mikor István verseskötete megjelent, 2013-ban kezdtem írni, a Fullextrán mutattam be írásaimat. Sok segítséget kaptam ehhez. Szomorúfűz, aki már meghalt, gyűjtötte az írásaimat. Egyik mese hozta a másikat. Mindez talán oda vezethető vissza, hogy gyerekkoromban sok mesét olvastam, majd Jókai regényei tetszettek meg. Dumas és Verne könyveit is izgalmasnak tartottam. Nagyon szerettem utazni, a történelmi helyek, mint pl. Egyiptom, elvarázsoltak, élményeimet beleszőttem a mesés történeteimbe. Végigutaztunk Európán, Párizs is nagy élmény volt, hol nagy költőink és Munkácsy Mihály is járt…
– Mely műfajok állnak hozzád közel? Mit jelent számodra az írás?
– Mindig is szerettem a meséket, talán az áll a legközelebb hozzám, de elbeszéléseket, novellákat is írok, és írok verseket is.
– A KMI – Barátok Verslistán kívül még milyen fórumokon találhatjuk meg műveid?
– A Fullextrán kívül a Holnap Magazinban is megjelentek műveim.
– Hogy éled meg a jelent? Milyen vágyaid, terveid vannak?
– Megjelentetnék egy verseskötet is mesekönyvem mellé, melyhez svéd barátaink is gratuláltak, szeretnék, ha megjelenne svédül vagy angolul is, de ez csak vágy. Ám távolabbi terveim között szerepel még valami: Édesanyám írt egy naplót a háború szörnyűségeiről, mindarról, ami vele történt. Talán nekifogok, és elmesélem történetét.
– A Kortárs Magyar Irodalom Kiadónál nemrég megjelent mesekönyvedhez sok gyermek- és felnőtt olvasót, terveid megvalósításához pedig nagyon jó egészséget, örömteli alkotást kívánunk, Etelka!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)