Jalcs Irén: Alkotói közelkép
MUKLI ÁGNES
Szerencsésnek érezhetem magam, mert két kötetbemutatóján (Korlátnak dőlve, Levélfodrok) is részt vehettem, és csodás verseit az Ő tolmácsolásában hallgathattam meg. A mindig kedves és mosolygós Mukli Ágnessel beszélgettem.
– Verseid által szerintem nincs is olyan Verslista-tag, aki ne ismerne téged, de szeretném, ha mesélnél kicsit magadról, és nemcsak mint költőt, de mint embert is jobban megismerhetnénk. Emlékszel még az első versedre? Mikor és hogyan született?
– Az első versemet nyolcéves koromban írtam. Korán észrevettem, hogy a művészet szebbé teszi az életünket. Családomban apai ágon jelen volt a zene, anyai ágon a színjátszás. Betanultunk rövidebb darabokat, és az udvarunk színházzá lett. Tízévesen A vár kulcsa c. mesejáték főszereplője lehettem. Szerettem rajzolni, sokat rajzoltam a földre, botdarabbal. A képzelőerőm apám meséitől túlfejlődött bennem.
– Mit jelentenek számodra a köteteid?
– Mindegyik kötetem örömforrás. Akkor születtek, amikor a munka, az alkotás kárpótolt sok mindenért. Így visszatekintve mindegyik más, megvan a maguk karaktere. Hetente két verset kell írnom ahhoz, hogy jól érezzem magam. Sokat olvasok.
– Hogyan születnek verseid?
– A versírás számomra szabadság, önmagamra találás, egy koncentrált állapot, amit én nagyon szeretek. A magyar nyelv egy csoda. az alkotó ember feladata a szókincs bővítése. Tudok feladatra is verset írni, egyszer csak megnyílik a lelkem, és alkalmassá leszek a vers megírására.
– Nagyon sok pályázatot nyertél már az évek során. Rendszeresen indulsz a heti játékokon is, ahol mindig szép eredményeket érsz el. Szívből gratulálok sikereidhez.
– Nagyon sokat jelentenek számomra ezek a díjak, mert érzem, hogy verseim nemcsak nekem okoznak boldogságot, de azoknak is, akik olvassák.
– Mit adtak számodra a Verslistánál eddig eltöltött évek?
– A verslistás játékok nem öncélúak. Aki részt vesz benne, átérezheti készségfejlesztő hatását. A versírás is tekinthető szakmának, szükséges hozzá egyfajta tudás. Nagyszerű dolog hasonló érdeklődésű emberek társaságában lenni. A Verslista virtuálisan, és valóságban is létezik. Egyfajta sodrás, ami előre visz.
– Miből merítesz erőt?
– Engem az irodalmi találkozások, élmények érzelmileg feltöltenek. Azt hiszem, épp ez a művészet szerepe, hogy szebbé tegye a hétköznapokat. Gyerekkoromat egy verandás házban töltöttem, itt minden reggel ragyogott a fény. Talán ezért is van, hogy a reggeli napsütést nagyon szeretem.
– Mivel telnek napjaid?
– Az olvasás is egyfajta terápia, az írásnak is van feszültségoldó szerepe. Mindkettő segít a feladatok megoldásában. Igyekszem továbbadni a pozitív életszemléletemet akár a háziasszonyi teendőim terén is.
– Terveid, vágyaid?
– Kissé öncélúak a terveim, mivelhogy rengetegen írnak és a nyomtatott könyv is a válságát éli, egyszerűen csak annyi, hogy mindig legyen öröm az éltemben, életemben!
– Köszönöm szépen a beszélgetést. Nagyon sok szép kötetet és alkotásban gazdag napokat kívánok. Ajándékozz meg minket még sok szép verssel!
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)