Jalcs Irén: Alkotói közelkép
VARGA KATALIN
– Prózáidat, verseidet már hosszú évek óta olvashatjuk. Rendszeresen indulsz a lista által kiírt pályázatokon. Ezek által kicsit betekintést kaphatunk az életedbe, de szeretném, ha mesélnél arról, hogy mikor kezdődött az irodalom iránti érdeklődésed, és mikor kezdtél el írni.
– Művészetek iránt érdeklődő családban nőttem fel. Már óvodás koromban meséket találtam ki, és azokat elő is adtam. Tízéves koromban már papírra is vetettem gondolataimat, és ez azóta is tart.
– Mit jelent számodra az írás?
– Nagyon sokat jelent az, ha örömömet, bánatomat ki tudom magamból írni. Sokkal felszabadultabbnak érzem magam, és gyakran érzem úgy, hogy mire a történet végére érek, a terheket is leteszem, és ez nagyon jó érzés. Izgalmas kihívás számomra az is, mikor egy megadott témára kell verset vagy prózát írni. Ezért is indulok mindig nagy örömmel a listás játékokon.
– Történeteid a valóságon alapulnak, vagy a fantáziád szüleményei?
– Történeteim nagy része igaz történet, de olykor a fantáziámnak is utat engedek, és verssé vagy prózává formálom őket. Pasi lista című írásom például valós, csak a neveket változtattam meg.
– A vers vagy a próza áll közelebb hozzád?
– Nem tudok választani. Van, mikor csak versben tudom igazán elmondani azt, amit érzek, de ez fordítva is igaz. Számomra mindkettő kedves, és az a fontos, hogy el tudjam mondani azt, amit szeretnék, akár versben, akár prózában.
– Tudom, hogy hosszú évek óta egyedül élsz. Hogyan telnek napjaid?
– Két állatkámmal élek együtt. Berci papagájjal és Déva kutyusommal. Az íráson kívül festeni is szoktam, és közel áll hozzám az éneklés is. Egy héten két alkalommal a felnőtt korú sérültek napközijébe is ellátogatok. Velük szoktam fellépni is. Nagyon összetartó kis közösség ez, ahol a tagok többsége szellemi sérült.
– Csodálatos ember vagy ,mert tudsz adni és ezáltal boldogabbá teszed sok ember életét, pedig neked sem egyszerű az életed.
– Arra gondolsz, hogy enyhén, de mozgássérült vagyok?
– Igen.
– Elfogadtam ezt, és igyekszem teljes életet élni. A sors kárpótolt, mert olyan tehetséget adott, ami által ki tudom bontakoztatni magam, és számomra ez nagy boldogság. Pozitív beállítottságú vagyok, és mindig az élet szép oldalát keresem. Nem kesergek. Próbálok élni, és nem csak létezni. Sok mindent meg tudok egyedül oldani, de segítőkész emberekre is találtam.
– Feketén-Fehéren Varga Katalin írásaival… Ezzel kapcsolatos kérdésemet még el sem mondtam, de szemedben már látom a ragyogást.
– Nagyon nagy ajándék volt ez számomra és köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy ez megjelenhessen. Ez az egyetlen olyan kiadvány, amiben összegyűjtve olvashatóak gondolataim.
– Milyen terveid vannak? Milyen álmokat dédelgetsz?
– Nagyon boldog lennék, ha egy önálló kötetem is megjelenhetne, de ha kérni lehetne, akkor azt kérném, hogy minden maradjon így, ahogyan most van, mert most boldog vagyok. Boldogságom még nagyobb lenne, ha egy társam is lenne, akivel örömömet, bánatomat meg tudnám osztani.
– Köszönöm, Kata, a beszélgetést, és kívánom, hogy vágyaid váljanak valóra.
– Én köszönöm, és remélem, egyszer találkozom a tagokkal is. Sajnos, a találkozókra nem tudok menni, de reménykedem abban, hogy egyszer az én városom lesz majd a helyszíne egy találkozónak, és akkor személyesen is találkozhatok mindazokkal, akiket már jól ismerek az írásaikból.
Kata kedvenc mottójával zárnám ezt a kis közelképet, mert ez a néhány sor úgy érzem szép zárása lehet a beszélgetésünknek.
Ha átcsapnak a fejed felett a hullámok,
Jön majd egy révész, s a partra kormányoz.
De te se add fel, kell az akaratod!
Ezzel az erővel a reményt is visszakapod.
(A fenti cikk megjelent a Képzeld el… c. irodalmi folyóirat az évi számában)